I solemnly swear I am up to no good C’est la vie | » » Hétf. 2 Nov. - 11:00 | | Cameron & Druella aristocracy is in each detail
| Egyedül róni a kúria labirintusszerű, márványlapokkal kirakott padlózatú folyosóit, melyeknek kísérteties, hűvös homálya úgy megülte a levegőt, hogy azt a csillárok ragyogó fénye sem tudta tovaűzni – olyan érzést keltett, mintha királyi sírboltban járna az ember. Mint a sírkert megszentelt földje, olyannak tetszett a kopogó tűsarkakat tűrő kő is; két oldalt, hosszú sorban ugyanis a dicső ősök portréi, mint régmúlt idők hátra maradt árnyai, tekintettek le kegyelmes felsőbbséggel az alattuk sétáló halandóra. A túlvilág beszivárgott az évszázados kövekből rakott épület homály borította folyosójára, és az ember tudatában, mint a család múlhatatlan, örök dicsősége öltött alakot.
Körülpillantva tekintetem semmi melegségre sem akadhatott, a csönd láthatatlan lepelként borult a házra; egyedül voltam itthon, sétám során csupán a kísértetként mozgó és tevékenykedő személyzet tagjai akadtak utamba, akikről azonban felesleges lett volna tudomást vennem. Ők azért voltak, hogy a gőzölgő gyömbér teám a megfelelő időpontban a kis asztalkámon álljon, hogy aztán nyugalomban, senkitől és semmitől sem zavarva elfogyaszthassam azt. Őket hiba lett volna emberszámba vennem.
A családom házon kívül volt; férjem a munkáját végezte a Minisztériumban, a lányaim pedig a Roxfortban voltak – abban a szigort nem ismerő, minden jöttmentet megtűrő iskolában. Őszintén szólva aggasztott, hogy milyen felügyelet alatt állnak ez idő alatt; ez volt az egyik ok, amiért ma teára invitáltam öcsémet, aki tanárként dolgozott a varázslótanodában.
Nos, üdítő színfolt volt ő a tanári karban, habár még most sem értettem, hogy egy olyan kiváló elme és jó családból való férfi, mint ő, miért érte be ennyivel. Természetesen nem kétséges, hogy a Nagyúrnak kedvező, ha néhány híve közvetlen közelségében van Dumbledore-nak és roxforti körének, akik minden bizonnyal élve helyzetükkel megkísérlik a tanulókat a maguk javára befolyásolni – amit nem szabad hagynunk. De talán más megfelelőbb lenne erre a posztra; egy Rosier-nek a Minisztériumban is volna helye.
A gyakorlati szempontokon túl személyes szándékok is vezettek; hiányzott Cameron. Rég láttam őt, így megbeszélnivalónk is volt bőven – akár a házassága kapcsán is.
A szalonban már szépen megterítve állt a kis asztal, mikor beléptem, a tea is elkészült már, de a vendég érkezéséig nem hozták ki, nehogy kihűljön. A szakácsnő jól tudta, milyen kényes vagyok rá, hogy a tea megfelelő hőmérsékletű legyen, elvégre ha az ital már langyosodni kezd, olyanná válik, mint a mosogatóvíz. – A korábbi szakácsnőnek ezért tettem ki a szűrét; képtelen volt egy teát jól elkészíteni.
A falióra éppen ötöt ütött; Cameron-nak hamarosan meg kellett érkeznie, elvégre egy úriember sohasem késik.
|
|
|