M intha ez a beszélgetés ma már lezajlott volna egyszer, nem? Csak akkor nem púder volt benne, hanem rúzs. De hát azt kell hogy mondjam, egyik sem vonz túlzottan. Sőt, annak is nagyon örülnék, ha a szemeimet sem festené ki. Meghagyom neki ezt a piperészkedést, habár szerintem máz nélkül is nagyon szép. -Ó, hát akkor máris kedvelem! - nevetem el magamat. Hát már hogyne kedvelném magamat? Mások szerint ugyan furák a vicceim, de én mindig jókat derülök rajtuk, ráadásul elég sok időt töltök magammal és még sosem unatkoztam. Kimondhatjuk, hogy remek barátja vagyok saját magamnak. Aztán megkezdődik a tánc és immáron közönség nélkül felbátorodva bizonyítom be a lánynak, hogy nagyon is tudok táncolni. Csak nem szeretem ezt egy kínai étterem kellős közepén tenni. De szerintem ezzel a legtöbb ember így van. -Nem, az nincs, de úgy látom, neked kellene egy létra! - nevetek tovább. Már éppen megfordulna a fejemben, hogy esetleg engedek neki és hagyom, hogy megforgasson, még ha ehhez hétrét is kell görnyednem. De addigra a karjaimba esik és én ezt cseppet sem bánom. Nem is olyan rossz ötlet, hogy nem gondoltam meg magam. -Hát, ha ilyeneket csinálsz tőle, akkor magamra locsolom az egész üveget. - szólom el magamat. Aztán belekezdek a szokásos kínos nevetgélésembe és inkább igyekszem elterelni Augusta figyelmét azzal, hogy lehajolok és forgok neki, mint egy körhinta.
Csak nevetek azon hogy kedveli önmagát azért mert kis nyuszimuszi és félénk. Ez a pasas tiszta lökött de nem baj, csípem benne, különben elég uncsi tudós palánta lenne. Meg az is biztos, ha uncsi csávó lenne nem táncolnánk, legalább is együtt, max én parádézva, de így közösen azért mégiscsak jobb, na. Csak megforgatni nem tudom ezt a szép szál legényt, milyen magas már! -Pff, minek innál annyi tejet kicsinek? A Te hibád! - Nem olyan nagyon sokkal magasabb, de pont annyira igen, hogy ne lehessen könnyű a szerepcsere ha én akarok lenni egy percre a vezető és fiú. Olyannyira nem megy ez nekem pipiskedve sem, hogy ráborulok mert megbotlom, de annyi baj legyen. Belby elkapott, van egy piros pontja! Ha nem nevetnék ennyire még mondanám is. -Uhh, akkor ki is feküdnék meg a ház összes tagja, inkább ne fenyegess! - Kacarászom, mert azt akarja teljesen kidőljek vagy mi? Elég szórakozott vagyok most, hogy semmit se vegyek komolyan, de legalább enged nekem végre és meg tudom én is forgatni Őt, ujjongok is egy sort, hogy sikerült, kacagva pörgök én is vele, majd elkapom újra a kezét és hagyom vezessen, mert amúgy jól csinálja csak szeretek bohóckodni. -Na és mivel hecceljük meg Augustot? Mert nem mondtam le erről, ha nem mondasz semmit én találok ki valamit úgy csináld! - Nevetek, sejtheti én nem fogom aprózni, tűzrevaló vagyok, igazi kis csínytevő, szóval ha valami könnyedebbel akar kezdeni Ő mondjon valamit, míg táncolunk van is ideje kitalálni valamit!
É n a magam részéről remekül elszórakozom azzal, hogy Augusta egyszerűen túl kicsi ahhoz, hogy beteljesítse a szándékait. Nem is engedek neki eleinte, hagyom, hadd küzdjön a dologgal. Ez már csak azért is jó döntésnek bizonyul, mert hamar kiköt a karjaimban, én meg persze boldogan ölelgetem a lányt akár napestig is. -Tökfőzelék az! - nevetem el magamat én is. Egyébként sem vagyok én olyan nagyon magas. Csak neki tűnik soknak amint próbál megforgatni és nem sikerül. De egyébként nem mondanám magamat kifejezetten egy langalétának. De hogy ne keljen annyit szenvednie, egy idő után azért megadom magam és pörgök neki egyet, hogy ne érje szó a ház elejét. -Jó-jó! - húzom be kissé a nyakamat, mert úgy fest, kissé túlzásba estem. De mi tagadás, lelkessé tesz, hogy tetszik neki az illat, így abban biztos lehet, hogy manapság nem fogom lecserélni. Elvégre ki ne akarna lenyűgözni egy olyan szép lányt, mint ő? -Öööö.... nem tudom, rémlik-e, de szerintem említettem, hogy nem vagyok otthon a csínyekben. - vakarom meg a fejemet, mert a helyzet az, hogy sosem vettem részt ilyesmiben. Pontosabban igen: én voltam az, aki falazott a többieknek, ha ilyesmire készültek. De még a tervet sem ismertem az esetek többségében. Az volt a dolgom, hogy ha baj van, azt mondjam a tanároknak, hogy végig velük voltam. Rólam mindenki tudta, hogy nem voltam benne.
-Áhááá, lebuktattad magad! A kis Quinlan azt nem kaphat, elég egy égi meszelő a házba! - Nevetek, August se olyan alacsony, de hát majd pont én nem fogom szívni Belby vérét mi? Főleg mert micsoda szenvedés árán tudom csak megforgatni, a karjaiban is kikötök, noha túlzás szenvednék, max a rekeszizmom, mert nagyon nevetett a srác. Főleg hogy az egész üveg pacsulit magára borítaná. De ha már ki akarunk fektetni másokat, akkor annak van orr-kímélőbb módja is, tekintve sok-sok csíny lapul a tarsolyomban, amit vagyok oly kegyes megosztani a kedvenc Belby fiúmmal is! -De én igen! De azt is mondtam mondj valami jót vagy én találok ki és háááát lehet mély vízbe vetlek Damocles Belby, úgy ám! Noooooos? Mit mersz bevállalni, ami vagány és jót kacagunk rajta? - Hajolok közelebb, mintha csak nem hagynám a titok közölünk kiröppenhessen, de hát valahol így van, ki tudja mikor jönnek meg azok ketten és hallgatóznak-e! Oda lenne a csíny! Közben pördülök még párat, majd elkapom szorosan Damo mindkét kezét és eldőlök tőle, neki is azt kell ha nem akar rám zakózni és már lépkedek is hogy menjünk körbe-körbe! Vajon mennyire szédülős? Én kicsit, szóval lehet puffanni fogunk, de annyi baj legyen, így sokkal mókásabb, csak el ne eresszen! Ez nagyon fontos!
N evetve rázom a fejem, hihetetlen lány ez az Augusta. De hát éppen ezért vagyok annyira oda érte, még ha ezt ő nem is igazán veszi észre. De nem is igazán tudom, hogy mondhatnám el neki. Még a végén kinevetne, vagy viccet csinálna belőle, ahogy mindig szokta. Ennek ellenére, amikor nem erről van szó, akkor igen is örülök annak, hogy meg tudom nevettetni, mint ahogy most is. Ez legalább azt jelenti, hogy jól érzi magát velem. Az is valami, nem? Én annak érzem legalábbis. Ebben jó vagyok, még ha a csínytevésben nem is. Márpedig mindenáron rá akar venni, csak nem igazán értem, hogy ez miért ennyire fontos. Én tényleg nem voltam egy rossz gyerek, így most sem nagyon tudom, hogy fogjak hozzá az ilyesmihez. -Nem is tudom... dugjuk el a könyvét, amit olvas! - felelem egy kis gondolkodás után, hogy aztán néhány pillanatig megilletődötten pislogjak, amikor közelebb hajol hozzám. Már csak azért, mert fogalmam sincs, mit akar és hogy ezzel én mit csináljak. Most... simogassam meg a fejét? Persze végül rájövök, hogy mit akar. Elég egyértelműen kiderül abból, hogy hátradől és lépkedni kezd, én pedig kissé meglepetten követem őt ebben, hogy csak úgy röpköd a hajam. Csak azt nem tudom, miért csináljuk ezt. Persze, bírom én csak hát mi lelte? -Mondd, megőrültél? - kérdezem a kelleténél talán egy kicsit hangosabban, miközben pörgök vele, mint egy körhinta. Hát ez a lány tényleg teljesen szédült...
Ha Belby nem lenne, ki kellene találni. Nem csak mert megalkotta a főzetet... sokan nem is tudják, hogy mennyire lökött és mennyi hülyeséget tud összehordani komoly ábrázattal. Mint a pacsuli magára öntése vagy épp most az Augustot ért csíny. Dugjuk el egy könyvét? Úgy meredek rá, mint aki egy marslakót lát, próbálja dekódolni most kivégző parancsot adott ki vagy épp vacsira hív, aztán hangosan kezdek el röhögni, nem pont nőies jelzővel illetném a folyamatot, de... de... -Dam... ohhooh, ne már! - Kapom a szám elé a kezem, mert a nevét nem bírom végigmondani nevetés nélkül, komolyan ember, hogy juthat valakinek pont EZ eszébe?! Hogy?! Közben meg míg nevetek pörgésre sarkallom, követ, hát körbe-körbe karikába forgunk, marha vicces, főleg az arca, hogy némileg kétségbeesett mi lelt. -Nálad nem vagyok jobban az! Dugjuk el egy könyvét?! - Nevetek tovább, hangosan, majd a sokadik kör után érzem elbotlom, sikkantok egyet és remélem magára ránt, mert ha nem seggre csücsülök. Bármi is a vége én csak nevetek, fogom a fejem és élvezem ezt az áldatlan állapotot, gyerekként imádtam csinálni. Lehet sosem nőttem fel. -Damo... komolyan... mi a csíny abban hogy eldugod a könyvét? Raknál viszketőport az ingébe vagy sóznád meg a kávéját, vagy bűvölnéd meg a könyvet mondjuk írjon neki ki eszement dolgokat ha olvassa, akármi, de... - el sem ismétlem, mert nevetek, hiszen ez valami nagyon aranyos a maga módján, látszik tényleg sosem csinált semmi csínyt, olyan ártatlan, nem is értem hogy lehet ennyire az. Már a könnyeket törölgetem a szememből, ha nem fogott meg kérem a kezét segítsen, ha elkapott akkor csak rádőlök, hogy pihenjek, fáj a hasam a sok nevetéstől. Igazából nem is tudom mikor nevettem ennyit utoljára... egész furcsa.
I gyekszem kitalálni valami igazán jó csínyt August számára, de ez nem igazán az én asztalom. De azért próbálok annak mentén gondolkodni, hogy én mitől borulnék ki, így bököm ki végül, hogy dugjuk el a kedvenc könyvét. Én ettől biztosan elveszíteném a fejem, de Augusta ábrázata elég egyértelműen elárulja, hogy nem ez volt az évszázad ötlete tőlem. -Most miért? - tárom szét a kezemet tanácstalanul. Szerintem tök jó ötlet, nem értem, miért nevet ki ennyire. Vagy úgy egyáltalán. Inkább elkezdek pörögni a lánnyal, bár a megjegyzésemet azért szélnek eresztem, miszerint a mentális épségéért aggódom. Már készülnék visszavágni a beszólására, amikor megbotlik és velem együtt elborul. Egy pillanatig meglepetten pislogok rá, ahogy elterül rajtam, aztán a zavaromat leplezendő inkább tovább magyarázok a könyvről. -Én kitérnék a hitemből! - kontrázok rá elárulva, hogy miért is javasoltam a dolgot. Azzal viszont nem igyekszem annyira, hogy leszálljon rólam, tulajdonképpen még tetszik is a helyzet. Akkor meg miért akarnám letessékelni? -Viszketőport? De hát akkor viszketni fog! - ráncolom össze a szemöldökömet. Nem mintha nem érteném, hgy ez lenne a lényeg, csak én egyáltalán nem szeretnék rosszat Augustnak. Márpedig viszketni határozottan pocsék. Aztán kicsit elgondolkodom. -De ez a megbűvölt könyv egészen tetszik. - simítok végig az államon, miközben azon tűnődöm, hogy mit írjon az a könyv. Írhatna valami nagyon vicceset... de mit? Kissé elakad a tudományom, nem vagyok egy nagy stand upos.
-Hogy miért?! - Nevetek tovább, mert ez a csúcsok csúcsa, hogy nem érti miért nevetek ennyire, hogy nem tudja összekapcsolni egyrészt Augustról beszélünk, másrészt valami ütős csínyt mondtam, erre ezt nyögi be! Annyira nevetek a végén a szédüléssel együtt elbotlom, azt hiszem magára ránt, mert rajta kötök ki, de nem bánom. Tudom, hogy annyira nem vagyok nehéz, hogy összeroppanjon. Ha esetleg hallom sípol a tüdeje majd lekecmergek róla, de addig még nevetek tovább. Főleg mikor hozzáteszi ellene ez mekkora merénylet lenne! Jó tudni! -Úúúú csak neeeem? Mr. Belby átmenne sárkányba, mert nem tudja hol a könyve! Jönne Reginald megszelidíteni! - Nevetek tovább ráborulva teljesen, rázkódva a néma nevetéstől, lassan már fáj, de azért mondok pár ötletet ami nem vészes, de azért valami... mint csíny. -Áh, igen, egyértelmű az eszed a legerősebb fegyvered Belby! A viszketőpor viszketést okoz! Kiváló! - Vigyorgom rá, könyökölve mellette hogy megtámasszam a fejem, lábaim meg felhúzzam lóbálásra, szép kis szőnyeg lett alattam, de valahogy most ez is vicces. Kikupálom, addig nem szabadul, bár a könyvbűvölés tetszik neki, jó úton halad! -Hmmm, érzem kezdesz rákapni az ízére! Na és mit íratnál a könyv lapjaira? Valami elborult verset? Esetleg valami erotikusat? Biztos kikerekedne a szeme, ha valami gyógyfőzetes könyv lenne és hirtelen pajkos dolgokra buzdítaná! Vagy olyan tanácsokat adna simogasson csalánt, mert az egészséges. Elvégre az! - Nevetek, finomítok, hogy ne térjen ki a hitéből az erotika után, végtére is Damoról beszélünk, lehet abba belepirulna, hogy elbájolja a könyvet ilyenre!
É n nagyon igyekszem valami jó csínyt kitalálni, de nem mondanám, hogy éppen ez az én szakterületem. Az iskolában sem csináltam ilyesmit, felnőttként pedig pláne nem azon jár az eszem, hogy hogyan törhetnék borsot mások orra alá. Már csak azért sem, mert sokkal jobban szeretek segíteni. De azért próbálkozom és egy kissé rossz néven is veszem, hogy Augusta csak így kinevet, bár nem sértődöm meg azért -Most mi van? - nézek rá tanácstalanul, mert szerintem remek terv. Abból indultam ki, hogy én nagy valószínűséggel teljesen elveszíteném ettől a fejemet azért is javasoltam. Másból nem is nagyon tudok kiindulni, mert mint mondtam, sosem csináltam ilyet, így nem vagyok képben, hogy mások mitől akadnak ki. -Reginald inkább ne nyúljon hozzám. - tiltakozom morogva, miközben megpörgetem, de arra nem számítok, hogy elveszíti az egyensúlyát, így végül mindketten a földön kötünk ki. Nem mondhatnám, hogy nagyon rosszul érint ez a helyzet, kifejezetten tetszik, hogy a lány így elterült rajtam. De hát ezt nyilván nem fogom neki elmondani. Az modortalan lenne. -De hát én nem akarom, hogy viszkessen! - vágom rá. Nem kell viccet csinálni belőlem, csak épp tudom, hogy milyen rossz a nem kívánatos viszketés. Főzetekkel dolgozom, akadt már néhány csúnya irritációm az évek során, amikor olyasmi fröccsent a bőrömre, aminek semmi keresnivalója nem lenne ott. -Nem tudom, rémlik-e neked, de nem vagyok éppen egy erotikus regényíró. - grimaszolok, s ha sikerül valahogy feltornásznom magamat a padlóról, akkor Augustát is felsegítem onnan. -Ilyeneket ti nők olvastok. - teszem hozzá, mert bár lehet, hogy nem én vagyok a következő Sárkányharcos, de azért a nőiesség elég távol áll tőlem. -A csalán pedig jó a reumára. - motyogom az egyébként kéretlen okosságot. Ejnye, már megint okoskodom! Biztosan ettől megyek mindig az idegeire. Aztán hirtelen felcsillan a szemem. -Vagy lehetne egy kioktató könyv! - Tulajdonképpen senki sem szereti, ha a szájába rágják a dolgokat. Megértem én Augustát is teljes mértékig. Csak azt nem érti, hogy én sosem ilyen szándékkal mondom neki ezeket a dolgokat.
Igazán mókás hogy elárulta magát Belby, végtére is eszembe nem jutott volna, hogy elcsenjem a könyvét, csak hogy hősként visszaadhassam neki. Azt tudtam hogy nem szereti ha a drága kaotikus kupacába landolok a foteljában, de hát pakolna el ugyebár. Aztán Reginald miatt külön nevetek. -Hú, második gyenge pont! Mi bajod Reggel? Már azon túl hogy beképzelt és okoskodó, persze. - Nevetek tovább jóízűen, mert nem hittem volna ennyire mulatságos lesz már csak a csínytevés ötlete is, de nem is sejtettem ennyire szentéletű lakótársam van ugye. Persze annak ellenére hogy erre rájövök simán kivárom a szédülés végét elterülve rajta, mert hát jelenleg Ő a legbiztosabb pont a szobában számomra. Még a talaj is mozog! Nem hiába botlottam el, teljesen evidens. -Nem is neked kell Te lökött! Ne puszta kézzel szórjad a cuccot! - Nevetek tovább ráborulva, mert teljesen kész vagyok tőle komolyan, olyan válaszokat ad! Azért epic fail lenne ha a viszketőporos zacskóba csupasz kézzel nyúlna bele hogy szétszórja. Bár lehet arra értette az egészet a bátyám ne viszkessen, de hát akkor hol maradna a móka? -Igazából nem tudom, ki tudja milyen könyveket írogatsz titokban két főzet között! - Nézek rá a felismerés csillanásával a szememben pár röpke pillanatig nagy komolyan, majd megint nevetek. Nem, nem bírom elképzelni hogy ilyesmit csináljon, pedig mennyire vicces lenne! -Nem, csak mi nem tagadjuk! Az hogy Ti leragadtok a szimpla fotók nézegetésénél... - Szúrom oda míg hagyom felsegítsen, egyedül lehet még nem menne, én magam én maradtam volna a föld közelében, hogy ne essek nagyot megint, de hát Damocles ilyen túlbuzgó, vagy csak jól bírja a szédülést. A mázlista! -Persze de attól még nem kellemes... Te vénség! - Legyintem mellkason, mert hát hol kísért minket a reuma? Aztán csak meglepve pislogok fel rá, hogy mi ez a megtáltosodás? -Hát azzal bárkit felbosszantanál, teljesen jó lesz! - Nevetek, érezni tényleg tetszik, mókás lenne egy beszólogató könyv! -Na akkor állj neki, a hétvégére legyen meg és leteszteljük! Alig várom! - Csapom össze a tenyereim, imádok rosszalkodni, a bátyám ellen kimondottan szórakoztató, valljuk be. Elrontom Damoclest, teljesen, büszke lesz rám August is én tudom!
R emélem, most nem adtam ötleteket Augustának, hogy mit csináljon, ha legközeleb b bosszantani szeretne. Már csak azért is remélem, mert nem akarok Reginalddal semmiféle dologba keveredni. Őt akkor kedvelem, ha házon kívül van, lehetőleg jó messze, egy sárkány gyomrában. Akkor nagyon kedvelem. Egyébként meg nem. -Pontosan ez a bajom vele! - húzom ki magam fekve, bár ez nem tudom, mennyire hatásos így, ebben a pozitúrában. Nagy bánatomra a lány legördül rólam és így már én sem látom sok értelmét annak, hogy a földön feküdjek. Inkább felkászálódom onnan és segítek neki is visszakerülni a csinos lábaira. -De azt sem akarom, hogy neki viszkessen! - háborodom fel. Nem is tudom, honnan jutott eszébe, hogy csupasz kézzel szórnám a viszketőport. Minden esetre ezt az ötletet gyorsan elvetem. Nincs szükség itt semmiféle viszketésre. -Hát elárulom neked, recept könyvet. - bököm ki, mert írni írok könyvet, de azt leginkább bájitalkészítőknek, nem pedig unatkozó és magányos háziasszonyoknak, akiknek távol van a férjük. -És nem nézek semmiféle fotókat. - felelem sértetten. Persze... fantáziálni azért szoktam, de ezt inkább nem akarom neki elmondani. Mármint inkább azt nem akarom elmondani, hogy kiről. Megcsóválom a fejemet, amikor megjegyzi, hogy vénség volnék. Nem vagyok vénség, csak épp rengeteg gyógynövénnyel dolgozom, tudom róluk ezt is. -Jó, majd beleírom a reumásat is. - felelem kissé szórakozottan, ahogy az órára pillantok. Vissza kéne térnem a munkához, mert így sosem leszek kész a főzettel. Ha már látom, hogy Augusta stabilan áll a lábain, akkor elengedem. -Most viszont dolgoznom kell, különben sosem gyógyultok meg. - csóválom meg a fejemet, aztán magára hagyom a konyhában és visszatérek a dolgozószobámba az üstömhöz.
Kezdőlap
![](https://2img.net/h/oi66.tinypic.com/2n22iq.gif")
