Ah egyre nehezebb mászkálnom nagy hasammal. A pici sokat fészkelődik mostanság. Már alig várom, hogy élőben láthassam. Nagyon remélem, hogy August is pontosan ennyire fog örülni neki, mint ahogyan én.
Mostanában úgy el van foglalva valamivel, hogy nagyon keveset vagyunk, úgy igazán együtt. Ezt nagyon sajnálom. néha már hiányzik az a pici együttlét.
Emlékszem, amikor megtudtuk, hogy gyereket várunk, madarat lehetett volna fogatni velünk. Olyan boldog talán még sohasem voltam, mint akkor. Talán akkor lennék csak a legboldogabb ha végre feltalálnánk azt az ellenszert amivel segíthetünk az én szerelmemen.
Sok mindennel próbálkoztunk már, de még mindig nem jutottunk el a végkifejletig. Olyan régóta dolgozunk már ezen, hogy az eszemet se tudom. Leginkább August miatt szeretném, ha megtalálnánk, mert ő aggódik jobban a kisbabánkért. Hiába nyugtatom, hogy szerintem nem lesz semmi baj, ő aggódik. Fél attól, hogy a kicsi is örökli tán ezt a képességet vagy minek nevezzem.
Én tudom és érzem, hogy nem lesz baj. Az én picimnek nem lehet semmi baja. Ő tökéletes lesz és a legcsodálatosabb kicsi a világon.
Ááá. Szisszenek fel, amikor egy kissé jobban belém rúg a pici. Erős kicsi lesz, az már most beigazolódik. Lassan felállok a székből, amin ültem, közben a hasamat fogva. Az utolsó hónapok tényleg nehezebbek, mint ahogyan már mások is mondták. De azt hiszem én mégis elég jól viselem. Meg keresem Augustát. Szükségem van egy kis beszélgetésre.
Kissé érzem nehézkesebben lépek, mint eddig. De ez ezzel jár. Én pedig egyetlen pillanatát sem bánom az egésznek. Annyira vágytam egy kisbabára Augustól, hogy azt el se tudom mondani. Egy kicsi ami az enyém és az ővé. Ennél jobb nem is lehetne.
Átsétálok a konyha felé, ahol azt hiszem meg is találtam Augustát. Rá is köszönök.
- Szia. Zavarlak?

A ház eléggé csendes a maga módján én pedig azt sem tudom mit is kezdjek magammal... jó jelenleg nincs nehéz dolgom, reggelizni kellene valamit, értelmesebbet mint a lekváros kenyér, ha már Damoclest azzal nyúzom, hogy ne csak májkrémes és vajas kenyeret egyen már, olyan egyoldalú... már majdnem arra jutottam csalok és pirítósra kenem a lekvárt, de abba nem lenne semmi kihívás! Gofri! Annak se kevertem még ki sosem a tésztáját, ehhez való sütőnk nincs, de szerintem az nem olyan fontos... hát... nem értem miért maradt csomós, miért nem sült meg eléggé. Épp azt latolgatom meddig süssem még hogy jó legyen, de ahogy meghallom kedvenc (és egyetlen) sógornőm hangját megperdülök.
-Ó szia! Dehogy zavarsz! Kér...sz? - Kérdem bizonytalan, aztán érzem a kozma szagot, ahh egy pillanatra nem figyelek oda és már lekapja Merlin szakállára mondom ez igazságtalan! Azért van ami ehetően néz ki, bár még nem kóstoltam... Ezzel se fogok Damoclesnek dicsekedni bár gondoltam rá viszek be neki de.... végül is ha elég lekvárt és vajat rakok rá hmm.
-Hogy vagytok? - Már Ő és a kicsi, persze, alig várom kibújjon és zajongjon a házban!

A kissé odaégett cuccok felé nézek. Ő hát inkább nem. Ahogy a szememet meresztem rá, még a gyomrom is felfordul tőle. Hiába, hogy nem vagyok az első trimeszterben mégis hatással vannak rám a szagok, illatok. Most is úgy érzem a gyomrom kissé rossz bőrben van. Na jó, ne legyek ennyire gonosz. Azért nem olyan rossz az egész. Van benne pár jó is, ami biztosan finom lehet. Csak én úgy érzem egy falat se menne le a torkomon.
- Azon kívül, hogy alig látom Augustot? - kérdezek rá, bár nagyon is jól tudom, hogy ő inkább arra kíváncsi, hogy mi van velem és a babával. Annyira édes, ahogy ragaszkodik hozzám, ahogy érdeklődik. Elmosolyodom. Olyan édes nagynénije lesz a kicsinek, már előre látom. - Tudom. Tudom. A kicsire vagy kíváncsi. megvagyunk. Bár egyre nehezebb mozogni és menni. - sóhajtok egyet. - Na meg olyan erős ez a kis emberke bennem, hogy majdnem szét rúgja a hasfalamat. - nevetek hangosan. Igen. Alig várom, hogy már megszülessen az én kicsi erős babácskám. Annyira szeretném már a karomban tartani, megölelni, agyonpuszilgatni. Az én drága kisbabám.
- Egyébként nem láttad Augustot vagy az öcsémet? - kérdezek rá. De amint rákérdezek hirtelen megszédülök és a hasamban valami furcsát érzek. Oké már régen ettem, talán éhes lehet a pici. Kezemet a hasamra helyezem, mint egy megnyugtatva a benne levő apróságot. - Van valami ehető itthon?