Kedvesen mosolygok a harmadikos fiúra, aki nem játszott egyáltalán rosszul, de nem játszott elég jól sem. Megütögetem a tábla üres A1 mezőjét, mire a bábok visszaállnak a helyükre, és miután a fiú kicsit megszeppenve jelzi, hogy nem kér több játékot, egy mosolygós kézfogással köszönöm meg a játszmát. Azt hiszem, ma nem fogok tudni többet játszani, ahogy a fiú elmegy, szinte kiürül a klubhelyiség.
Elnyújtózok a fotelben, és elgondolkozok rajta, hogy esetleg pakolok lassan. Adore nem hiszem, hogy ma le tud jönni, legalábbis azt hiszem, hogy elmaradt valamivel, és mondta, hogy lejön, ha végez. Nekem is írnom kéne még pár sort McGonegell dolgozatára, meg talán írnom kellene levelet nagyinak. Egészen sokat ír mostanában, gondolom, azért ír nekünk szinte minden héten, hogy lelkileg támogasson. Elég sokszor hozza fel Anathemát a levelekben, amikben kéri, hogy foglalkozzak vele, legyek vele, és segítsek neki is feldolgozni- kicsit meg is lep a kedvessége. Biztos nem örülne, ha tudná, hogy két mugli gyerekével járok.
Már éppen indulnék, amikor látom, hogy valaki közeledik a lányok lépcsői felől. Pár másodpercig reménykedni kezdek, hogy Adore az, azután látom, hogy Gia jött le. Egy rövid ideig nézem őt, mielőtt lesütöm a szememet; nem igazán volt lehetőségünk beszélgetni nyár óta, és úgy tűnik, hogy kerüli a társaságomat. Valószínű zavarja, hogy kettejük közül Adoret választottam, úgyhogy szinte azonnal el is vetem a gondolatot, hogy megszólítsam, és megkérdezzem tőle, hogy hol van.
- Szia! Merre mész?- kissé talán félénken szólítom meg. Most, hogy nem vagyok részeg, bizarr belegondolni, hogy ott volt mellettünk meztelenül, hogy csókolóztam vele, végigsimítottuk egymást, és szinte mindent láttunk egymásból, mindenhogyan érintettük egymást. Egyáltalán nem voltam messze tőle, hogy végül vele is lefeküdjek, azt hiszem, részegen akartam is, de gondolom, nem akart a második lenni. Adore viselkedése vonzóbb volt számomra azon a bulin, de kicsit bűntudatom van miatta, hogy talán rontottam ezzel az önbecsülésén.
Tudom, hogy ez az év számára sem lehet könnyű. Biztosan zavarja, hogy a legjobb barátnője kevesebb időt tölt vele, különösen így, hogy én vagyok az a valaki, akivel együtt van. Nem tudok róla túl sokat, de hallottam, hogy neki is volt valami hasonló tragédia a családjában, mint az enyémben, és úgy hallottam valakitől, hogy meg is átkozták őt már egyszer idén. Úgy érzem, extra szemét dolog lenne tőlem csak arra használni, hogy megtudjam tőle, Adore lejön-e még ma éjjel. Biztosan ő is nagyon szeretne velem jóban lenni.
- Nincs kedved leülni kicsit? Nem nagyon beszélgettünk még.- tisztában vagyok vele, hogy ez lehet a világtörténelem egyik legbénább beszélgetéskezdeménye, de igyekszek kedvesen és magabiztosan mosolyogni tovább. Tényleg szeretném, hogy jóban legyünk mi mindannyian; úgy érzem, hogy ha az emberek igyekeznének megismerni egy kicsit egymást, az anyám, és rengeteg más ember, még ma is élne. Akkor Tudjukki valószínű csak egy lenne a politikusok közül, a halálfalók nem léteznének, a Minisztériumnak pedig nem kellene egyre szigorúbb törvényeket hoznia, egyre szigorúbb intézkedéseket hoznia. Nem lenne háború.
Kicsit feszengek a székben, megigazgatom az egyik méltatlankodó bástyát is a sakktáblán, miközben Giadát nézem. Mindig nehezen nyitottam olyan emberek felé, akik nem kedvelnek engem, vagy akik passzív agresszívnak tűntek, vagy amikor úgy éreztem, hogy kellemetlen helyzetbe kerülhetek, megalázhatnak. Kicsit talán túl félénk is voltam ebből a szempontból. Valószínű ezért vesztettem el később, mint Amycus, pedig okosabb, humorosabb és jóképűbb vagyok. Most szívesen feladnék ezekből pár dolgot azért cserébe, hogy ne feszengjek ennyire.

16+

Zavarban vagyok, ahogy mosolygok a megjegyzés hatására. Az arckifejezése alapján valami problémája van, és azzal, hogy kínos vagyok, nem teszem egyáltalán könnyűvé. Ahogy Giada arcára nézek, valahogy mindig eszembe jut abban a buliban, azon az éjszakán. Eszembe jut ruhátlanul, ahogy felnyögött, amikor megharaptam a combját, az forró érzés és a kipirult arc, ahogy végigsimítottam az ujjaimmal, azután az, ahogy a szájába vett, mielőtt Adoreral csinálni kezdtük. Vajon ő is úgy lát engem, amikor rám néz, meztelenül? Furcsa, kellemetlen gondolat valamiért, fogalmam sincs, hogy hogyan kéne normálisan beszélgetni valakivel, akivel korábban szexeltünk. Nem volt még soha exem vagy kalandom senki mással.
Kicsit meglepődök, ahogy a lány felkínálja, hogy sakkozunk, de nem utasítom vissza, felé fordítom a világos bábokat, és miután lépett, én is lépek. Többször kinyitom a számat, hogy mondjak valamit a lépéseken kívül, de nem igazán tudom, hogy mit kellene. Egy ponton azon gondolkozom, hogy talán az állásról fogok beszélni vele, talán megdicsérem a képességei miatt, de nem tudom, mennyire hatna őszintének. Nem tudom, hogy mennyire szokott sakkozni, de tényleg nem vagyunk egyenlőek. Leütöm az egyik huszárját, azután veszek egy mély levegőt. Mégiscsak beszélgetni akarok vele.
- Amúgy... látom, hogy van valami baj. Az a srác tehet róla, aki megátkozott?- csak fél füllel hallottam az esetről, de reális oknak látom. Hihetetlenül undorító dolog így befejezni egy kapcsolatot, szívem szerint fel is ajánlanám Giadának, hogy segítek valahogy neki bosszút állni, de nem tudom, hogy én vagyok-e az, akivel ezt meg akarja beszélni. Gondolom, ezt neki és Adorenak kéne intéznie, közösen. Én nem vagyok a pasija, és valószínű nem gondolja azt sem, hogy a barátja vagyok. A srác vagyok, akivel egyszer csinálta hármasban, de semmi jelentősége nem volt számára. - Bármi a baj, szívesen segítek.
A következő pár lépésben viszonylag egyértelművé válik, hogy nagyon közel van a vége ennek az egésznek, úgyhogy a tábla helyett Giát nézem. Valahogy rosszkedvűnek, fáradtnak tűnik, talán le is fogyott, bár ezt nem tudom megállapítani, a fények a klubhelyiségben mindig csalókák, ha valakit azután nézel meg itt, hogy a napfényen vagy legalábbis ablakos szobában láttad. A tó által megszűrt foszforeszkáló fények eltorzítanak mindent.
Ahogy nézem Giadát, és újra úgy látom őt, mint aznap éjjel, félmeztelenül, fedetlen mellekkel, azon gondolkozok, hogy mennyire kínos ez az egész, ha esetleg megkérdezem, ő is gondol-e ilyeneket. Nem tartom teljesen kizártnak, hogy azért kerül, mert ő akart összejönni velem, és tudom, hogy milyen pocsék érzés lehet másodiknak lenni. De felnőttek vagyunk, és úgy érzem, hogy meg kell beszélnünk felnőttként. Kicsit megnyalom a szám, mielőtt megszólalok.
- Szóval... neked is gyakran eszedbe jut az az éjszaka?- tudom, hogy nem volt már szűz, talán nem is az első ilyen élménye lehetett, de azért biztos voltak maradandó nyomai az egésznek.

Csak bólintok, ahogy Giada lerázza az egész megátkozásos dolog súlyát. Én elég rosszul kezelném, ha valaki úgy megátkozna, hogy a gyengélkedőre kerülök, és biztos, hogy vissza akarnék vágni érte később, de nem akarom erőltetni az egészet. Ha számára az egész nem volt akkora dolog, én sem akarok nagy dolgot csinálni belőle.
Meglepődök, ahogy Giada végül tényleg beszélni kezd valamiről, ami, úgy tűnik, számára fontos és megrázó lehet. Nem számítottam rá mindennel együtt, hogy eléggé megbízik majd bennem ahhoz, hogy eláruljon bármi igazán személyeset. Hallottam valamit arról, hogy valami nincs rendben Giada családjával, de nem gondoltam, hogy nem fél majd valami ennyire személyes témáról beszélni velem.
- Persze... - őszintén nem tudom, hogy mire számítsak. A legártatlanabb gondolataim szerint is megátkozták, bántották, a legrosszabb dolog, ami eszembe jut, pedig valamiféle nemi erőszak, vagy ahhoz hasonló. A Varázsvilág egyáltalán nem biztonságos már, ahogy arról olvasni lehet, már az Abszol úton sem lehet biztonságosan végigsétálni. - Szívesen segítek, bármiről van szó.
Végiggondolom még egyszer azt az éjszakát, ami most is sokszor eszembe jut, amikor Adoreral vagyok. Emlékszem Giada testére meztelenül, emlékszem rá, hogy milyen érzés volt, amikor a szájába vett, milyen volt, amikor végigsimítottam rajta. Biztosan bizarrnak találná, ha tudná, hogy még arra is emlékszem, hogy milyen érzés volt megérinteni őt a nyelvemmel. Akkor, éjjel olyan közel voltunk egymáshoz, amilyen közel eddig csak Adorehoz voltam, furcsa, hogy józanon mennyire nem vagyunk közeli viszonyban.
- Csak... csak furcsa, hogy együtt voltam veled, és soha nem beszéltük meg. Senkivel nem voltam még előtte, Adoreon kívül csak veled voltam. És még nem beszéltük meg. És azt gondolom, hogy nagyon vonzó és csinos vagy.- érzem, teljesen elvörösödök, amikor rájövök, hogy milyen égbekiáltó baromságot mondtam, amiről ő és Adore valószínű örökre beszélni fognak unalmas pillanataikban, és most vagy kiröhög, vagy felbosszantja magát. Az biztos, hogy innentől kezdve nem fog semmi mást látni bennem, csak szerencsétlen szűzfiút, aki azon az éjszakán voltam. - Öhm... bocsi. Hülyén viselkedek. Nem igazán tudom, hogy miért.
Veszek néhány mély levegőt, és igyekszem elfelejteni ezt a kínos témát, valahogy szétválasztani azt az éjszakát attól, hogy itt ülök most Giával. Végül is, ő esz személy, nem egy test, Adore esetében is el tudok vonatkoztatni tőle, hogy dugunk. Most sem kéne nehéz legyen.
- Szóval... tényleg szívesen segítek. Pontosan mi történt a nővéreddel?

Furcsa látni, hogy Giada is hasonlóan zavarba jött a megjegyzésemtől, még ha nem is annyira tapasztalatlan, mint én, és nem is volt meglepő kifejezetten, hogy zavarba hoztam ezzel az egész hülye témával. Egy pillanatra aztán ledermedek, amikor mond valamit, utána elnevetem magam. Őszintén szólva örülök neki, hogy feloldotta a feszültséget, fogalmam sincs, hogy hogyan folytattuk volna a beszélgetést ezután a borzalmas feldobás után.
- Hú... köszönöm! Ezt azért jó tudni, bevallom.- megmarad a mosoly az arcomon, és nem érzem már annyira idegesnek magam most, mint elsőre, a beszélgetésünk elején. Örülök, hogy Giadának sikerült az egészet helyre tennie, és megakadályozta, hogy ez az egész kínos legyen, legalábbis annál jobban, mint muszáj. Nem tudom elképzelni, hogy mi lett volna, ha nyáron én és Amycus együtt lefekszünk egy csajjal, aztán ő össze jött volna vele, és folyamatosan együtt lógnának. Azt hiszem, hogy féltékeny lennék, mindkettejükre, különösen, ha én is szerettem volna összejönni a lánnyal korábban.
Bólintok, hirtelen szimpatikussá válik, hogy Giada is zavarban van, örülök neki, hogy találtam valami közös pontot. Hirtelen nem érzem az egészet annyira kínosnak így, hogy tudom, neki is a komfort zónáján kívül esik ez az egész beszélgetés. Hátra is dőlök a fotelben, bólintok, elfogadva ezt az egész magyarázatot.
A mosoly szinte pislogásnyi idő alatt fagy le az arcomról, ahogy Giada elmondja, hogy a nővére meghalt, ráadásul gyilkosság áldozata lesz. Egy pillanatra megint ott állok a nappaliban, amikor anyám egyik kollégája bejelenti hármunknak, hogy ne várjuk haza anyámat, mert szolgálat közben meghalt. Ebben az esetben is, szinte látom a hideg, kihűlt testet, ahogy ott fekszik a földön, talán valami halálfaló átkától megölve, mint anyám. Már ha anyámat tényleg Averyék ölték meg. Anathema ott volt, és mást mondott. Még akkor sem hiszem, hogy hazudna, ha a rokonairól van szó. Kicsit száraz hangon szólalok meg.
- Pontosan... mi történt?- félek a részletektől, de hirtelen közelebb érzem magam Giadához. Fogalmam sem volt róla, hogy auror a nővére, arról meg végképp nem, hogy megölték, ez az információ hirtelen sokkal közelebb hozza hozzám őt. Velem ellentétben ő talán nem is hallotta azokat a horror történeteket, amikkel anyám szórakoztatott minket egy egész évtizeden keresztül, amikor az aurorok halni kezdtek, köztük a társa is. Én mindig féltettem a lelkem mélyén, de talán még rosszabb lett volna, ha az egész teljesen váratlan.
Idegesen keresztbe teszem a lábaimat, nyelek egyet, az egyik kézfejemmel megsimítom a másikat. Kicsit bennem van a visszakozás, szívesen visszatérnék a mindennapi semmihez, hülyeségeimhez, de úgy érzem, hogy ha megígértem, tartozok annyival, hogy segítsek. Ki tudja, talán ha megtudom a részleteket, én is közelebb kerülök az igazsághoz, vagy ha nem is, talán Giadának segítek rájönni, hogy mi történhetett.
- Anyám is auror volt. Elég sok történetet elmondott Tessnek meg nekem, meg azt hiszem, hogy volt egy naplója, amit talán tudok, hogy hol tartott. Nem biztos, hogy foglalkozott ezzel az üggyel, de talán tudok segíteni.- nem tudom persze, hogy most hogyan néz ki anya szobája, apa lezárta azt anya halála után, és könnyen lehet, hogy távollétünkben átkutatott és eltávolított mindent onnan, aminek bármi haszna lehetne a kérdés megválaszolásában. Az biztos, hogy én nem fogom annyiban hagyni. - Talán már most is tudok válaszolni, de ha nem megy, a téli szünetben átnézem, amit találok. Akár át is jöhetsz valamelyik nap, ha szeretnél.