Jellemben leginkább egy színes-szagos hubba-bubbához hasonlítok, ami elsőre intenzív, szintetikus ízorkán, hatalmas, elpusztíthatatlan lufikat fújhatsz vele, de kb. tíz perc rágódás után íztelenné válik, akkor kidobod, de alattomosan odaragad a cipőd talpára és SOHA nem tudsz tőle megszabadulni, bármennyire is próbálkozol.
Ragaszkodó típus vagyok a legrosszabb fajtából, de közben meg nagyon is hasznos tud lenni, ha Dorcas Meadowes a te oldaladon áll az utolsó lélegzetvételéig. És nem tudsz akkora faszságot csinálni, amivel tartósan elmarhatnád magadtól.
Philip szerint mindig vattacukor vagy fű illatom van. És baromira idegesítő vagyok. De ezt már bárki elmondhatja rólam, nem kell ahhoz túlságosan behatóan ismernie.
Folyamatosan fecsegek, képes vagyok órákon át csak jártatni a számat, többnyire mugli punkzenéről, divatról, fiúkról, csajokról, mások ügyes-bajos dolgairól, amihez jobbára semmi közöm. Imádom a pletykákat. Jobb, ha távol tartod tőlem a titkaidat. Egyesek szerint a hapsikat is távol kelleni tartani tőlem, de eskü, veszélytelen vagyok.
Megint csak egyesek szerint egy manipulatív picsa vagyok, aki azt hiszi bőgéssel el lehet intézni mindent. Én ezt nem hiszem, tudom. Szeretem, ha körülöttem forog a világ, és képtelen vagyok elviselni, ha nem.
Valahogy mindig is szeretek az emberekkel kíméletlenül őszinte lenni, de amikor ők teszik ugyanezt, attól kikészülök. Szar ügy ez. Az igazság és valóság elől legtöbbször a fű, alkohol és egyéb tudatmódosítók felé fordulok. Nem hiszem, hogy létezne probléma, amit nem lehetne velük megoldani.  

Te is kívántad már, hogy bárcsak azok az emberek, akik magukat a szüleidnek nevezik, valaki egészen mások lennének? Hogy milyen volna, ha egy reggel felkelnél, és már hűlt helyük lenne, és a családi fotókról valami egészen elképesztő emberek vigyorognának le? Az anyád sárkányvérrel kenegeti magát, hogy fiatalabbnak tűnjön, és LSD-t nyal fel a képeslapra, amit a nagyinak küld a romániai nyaralásról, és az apád nem is lakik otthon, mert éppen egy nagyon fontos bálnamentő expedíción van valahol a Csendes Óceán északi féltekén.

És akkor felébredsz megint, a háromszobás bérházban a London bevándorló negyedében. Áporodott szag ömlik az ázsiaiakra méretezett, aprócska konyhából, mert anyád megint elfelejtett mosogatni úgy négy napja, és már megint odaégette a mirelit kaját, amit a szomszéd bosnyák bácsitól hoz minden áldott nap, és az apád meg sem szólal. Nem is érdekli, el van a maga középszerű világában, ahol a The Sun-ból szedi be a napi infókat, és úgy beszél a politikáról, hogy közben minden egyes politikusnak tisztában van a magánéleti szennyével, és biztos benne, hogy a munkáspárt tündöklése örökké fog tartani. Ahogy örökké küldik majd a szociális segélyt is a rokkant lába miatt, ami egy gyári baleset miatt már évek óta használhatatlan.
Olyan távol üldögél a kis foteljében, buborékkal a feje körül, messze a varázsvilág minden ügyes bajos dolgától, amiről még szólni sem mer sohasem. Ha azt mondod neki, Voldemort, ő azt hiszi, hogy egy új, gyümölcsízű lengyel vodka, amitől olyan édeset hányik az ember hajnalban a fotel mellé.

- Őszintén, gondoltál már bele, hogy ezzel mennyi rohadtsok pénzt lehetne keresni?
- Ja, aham, hát peeersze!
- Nem, most komolyan, Doe, ez egy istenadta tehetség, az emberek marha sokat fizetnének piti kis jóslatokért.
- Persze, csak van egy aprócska bökkenő. Hogy képtelen vagyok ezt az egész szarságot irányítani. Ha arra várnék, hogy spontán látomásom legyen, biztos, hogy itt öregszem meg ebben az átkozott kastélyban, amíg Mrs. Norris ki nem kezdi a tetememet.  
- Nem, nem érted. Gondolj csak arra a Ramones koncertre, gondolj az amerikai roadtripre. Bármit megkaphatnál, amire csak vágysz, ha lenne elég pénzed. A jövő fényes, Docas, csak képtelen vagy átlátni azon a sűrű ködön, ami az agyadra telepszik.
- Szerintem meg inkább neked ment a fű az agyadra, és azért vagy képtelen gondolkodni. Szállj csak le a földre, végre, Philip. Hülyeséget beszélsz.

§§§

Menni fog, csak koncentrálni kell. Az elméd irányít. Te irányítod azokat a rohadt látomásokat, és nem ők téged. Idézd fel Cassandra prof szavait, tárd ki az elmédet!
Gondolj arra, amikor csecsemőként először követelőzve felsírtál a mugli szülész karjában. Gondolj a kínosan középszerű szüleidre, gondolj arra, hogy milyen arcot vágtak, amikor megtudták, hogy boszorkány vagy. Gondolj arra, hogy sohasem találtad ott a helyed. Sohasem tartoztál oda. Gondolj arra, hogy mindenkinek megváltás, amikor végre összeszeded a cuccokat, és elindulsz a Roxfortba. Gondolj arra, hogy senkinek fogalma sincs mugliéleted szánalmas epizódjairól. Gondolj arra, hogy más ember leszel, ha belépsz annak a kastélynak a falai közé. Gondolj arra, hogy elfelejtetted beadni a szomszédhoz a két idomtalanul nagy éticsigádat, és mire hazamész nyáron, már mindkettőt megeszi az az átkozott macska. Gondolj arra, hogy felkoncolod azt a rohadt dögöt, kipreparálod, és felteszed az anyád ágya fölé. Gondolj a sikításra, a jajveszékelésre. Gondolj arra, amikor az apád először ribancnak nevez, pedig szűz vagy, esküszöl. Gondolj arra, amikor minden átkozott galamb szárnysuhogsára azt hiszed, leveled jött, pedig valahogy a nyári szünetben mindig elfelejtenek.
Gondolj arra a kellemes bizsergésre, amikor egy új pletykát hallasz valakiről, akit utálsz, és már alig várod, hogy tovább terjeszd. Gondolj arra, hogy mennyire vágysz arra, hogy egyszer rólad is így pletykáljanak. Gondolj arra, mennyire kikészülsz, amikor ez megtörténik. Gondolj arra, amikor nem marad ez abba, gondolj arra, amikor egyre rosszindulatúbbak lesznek. Gondolj arra, amikor legszívesebben lehúznád magad Hisztis Mirtyll kibaszott vécéjén. Gondolj arra, amikor először vigyorogsz az arcába annak a kis picsának, gondolj arra, milyen érzés először a sarkadra állni. Gondolj arra, hogy milyen az, amikor először vájod a körmeidet a vállába, a hátába. Milyen érzés a sárban henteregni, egymás haját tépve.
Gondolj arra, amikor Dex először nyújtotta feléd a kezét. Gondolj arra, amikor először dicséri meg azt a pillangós hajcsatot, amit mindenki bénának tart. Gondolj arra, amikor először ülsz a Fekete tó partján, melletted az egyszemélyes falkád. Gondolj arra, hogy milyen, amikor nem egyedül kell megenned az átkozott zabpelyhedet. Gondolj a felszakadó nevetésekre. Gondolj a hisztikre. Gondolj a közös kempingezésre. Gondolj arra az iszonyatos kínra, amikor leblamálja az új Vivienne Westwood göncödet, amiért csaknem el kellett adnod a fél vesédet. Gondolj arra, amikor rájösz, hogy milyen rohhadtul igaza van. Gondolj arra, amikor rájössz, hogy sohasem lesz olyan kifinomult ízlésed, mint neki. Gondolj arra, amikor először titkos paktumot kötöttetek. Gondolj arra a pillanatra, amikor a véleményed szent lett. Gondolj arra, hogy mennyire kétségbeesetten ragaszkodsz. Gondolj arra, hogy nem tudnád elviselni, ha újra egyedül kéne lenned. Gondolj arra, hogy ezért mi mindenre lennél képes. Gondolj arra, hogy nem léteznek határok. Gondolj a sírásra, ami a legjobb fegyvered. Gondolj arra, hogy milyen súlya van a szavaknak, ha megfelelően használod őket. Gondolj arra, amikor először átkozod szét azt a kis szarházit, aki béna pletykákat terjeszt róla. Gondolj arra, amikor először osztoznod kell rajta, pedig mindennél jobban gyűlölsz osztozkodni.
Gondolj arra, hogy milyen kétségbeesetten vágysz a figyelemre. Gondolj a vérvörös rúzsra. Gondolj a padlizsánszínű körömlakkra. A feketére. Gondolj a szakadt farmerokra.
Gondolj az első látomásra. Gondolj a haragra, a kéttségbeesésre, a pánikra. Gondolj az elfúló levegőre, a rohadt nyomásra a mellkasodon. Gondolj a keleti blokk menekültjeire, akiknek ezerszer szarabb életük van. Gondolj arra, hogy mennyire leszarod, mert vagy annyira egoista picsa. Gondolj arra, amikor először smároltad le Pottert a kviddicskupa döntő után (mert mégis miért kéne arra várnod, amíg a hapsik lépnek?) Gondolj az első tetkódra, gondolj a P betűre (ami rohadtul nem a Potter iniciáléja). Gondolj életed egyetlen orgazmusára.
Gondolj a hányás ízére a szádban. Gondolj arra, hogy violalikőrtől bebaszni sokkal szánalmasabb, mint bármi mástól a világon. Gondolj a gyógyfüvek andalító illatára. Gondolj a fűre és az extasyra. Gondolj Bunnyra és Philipre, anélkül, hogy ki akarnád kaparni a szemüket. Aztán anélkül, hogy ki akarnád szorítani belőle a szuszt a szereteteddel. Gondolj a nyomorult hegyi trollokra, akik a csökevényes agyukkal is értelmesebb lények, mint Potter. Gondolj a kviddicspályát körbeölelő lelátóra. Gondolj arra, hogy milyen érzés alatta térdepelni a kavicsos porban, amíg a térded fel nem sebzik. Gondolj arra, amikor a legközelebb érezted magadhoz. Gondolj arra, amikor először küldted el a picsába. Gondolj arra, amikor utojára.
Gondolj az órákon át tartó vakbélműtétre. Gondolj arra, milyen az altatás utáni kábultan ébredni.
Gondolj az átvirrasztott éjszakákra a konyhában. Gondolja  napfelkeltére a Fekete tó partján, hogy mennyire rohadtul szereted. Hogy mennyire rohadtul ragaszkodsz. Hogy az egyszemélyes falkából már háromszemélyes lett. Gondolj a hisztikre és csalásokra. Gondolj a csigák ízére a szádban, gondolj nemDexre, mint valami hős lovagra, páncélban, aki majd kiment ebből a szarból.  Gondj arra, hogy egyszer mindennek vége lesz.

Vagy inkább ne gondolj semmire, ide tiszta elme kell. Zsibbadság és révület. Transzállapot. Egy aprócska kapu, ami a másik világgal összeköt.

§§§

- A jövő fényes. Tisztán látom, hogy McGonagall-nak holnap jó kedve lesz, biztos megkapod a K-t a félévi dolgozatodra.
- Igen, a srác totál beléd van zúgva, az álmok nem hazudnak. Csak dobd le azt a hipogriff trágyás zsebkendőt elé a földre, amikor elsétál melletted a folyosón.
- Hát hogy ne lenne biztos, nem hiszel nekem, basszameg?
- Hat knút és két sarló lesz.
- Hé, Meadows, tuti, hogy adózol te ez után?
- Jaj, fogd már be a szádat, Umbridge, különben előveszem a Tarotot. Tudod, hogy mindig az akasztott embert húzom neked, úgyhogy én a helyedben nem akadékoskodnék.