Fárasztó napot zártam ma is. Egyre jobban sűrűsödnek a tanulnivalók és már kezdem kicsit unni. Bár szerencsére mindenre van egy megoldásom, a puskázás. Badumm tss. A fekete tó partján időztem egy fűz árnyékában, ölemben egyik kedvenc könyvemmel, ami tele volt rémtörténetekkel. A késő délutáni nap sárgás fénnyel borította el a tó vizét, amelyet a fekete mélység bőszen nyelt el. Kellemes idő volt, szerettem ezt a langyos tavaszias időt. Felhúztam a lábaimat a padra majd végül törökülésben helyezkedtem el. Vállam fölött visszanéztem és a boldog párokat vizslattam. - Mennyi idióta, de most tényleg. – mérgelődtem. Ki nem állhattam ezt a nyálas időszakot. Mindenki rettentően boldog. Egymás nyakán csüngenek a párok, mindenhová együtt mennek mintha ragasztóval kenték volna, be egymás kezét semmi esetre sem engedik el. Mondjuk jobb is, mert még a végén unalmamban belerondítanék egy-két boldog párkapcsolatba, csak úgy a poén kedvéért. Nem vagyok szent, és sosem akartam. Igazából, imádom a fiúkat, de tényleg. De ennyi nem több, ez a párkapcsolatosdi nem fűlik valahogy a fogamhoz. Lehet az én hibám, hogy ilyen csípőből elutasító vagyok ezzel az egésszel kapcsolatban. Pedig nem törték össze a szívem, vagy vertek át. Legalább is én nem emlékszem ilyenre. Bár belegondolva egyszer az egyik családi kiruccanáson elvette egy gyerek a csokibékám és megdobott egy kis homokkal. Biztos itt kezdődtek a bajok. Erre az emlékre lágy mosoly ül az arcomra. Mély levegőt veszek, majd kifújom. A kellemes virágillat megtölti a tüdömet és átjárja egész testemet. Leteszem magam mellé a könyvet, majd közelebb sétálok a tóhoz. Kibújok a cipőmből, majd belelógatom a lábam. A víz nagyon hideg, de a maga módján üdítő, közben a nap melengeti a bőröm. Sötét tincseim magukba szívják a nap kevéske melegét is, amit még áraszt. A távolban a kviddics csapat edzésének apró mozzanatait látom. Hanyatt vetem magam a puha füvön, becsukom a szemem. - Írnom kellene egy listát a teendőimről – mondom ki hangosan a gondolatot, ami éppen eszembe jutott. Persze ezek a teendők inkább azon fiúk nevei az iskolában, akiket szívesen meglátogatnék takarodó után is, és talán meg is fogom… Lassan felülök, majd visszasétálok, a padhoz majd a táskámban kezdek el matatni a noteszom után. Miután megtaláltam nyitok egy üres oldalt. Középre felírom, a házak neveit majd elkezdem listázni a neveket. - Nos igen a kviddics csapatban van az a sötét hajú srác mi is a neve… - ceruzámat ajkaim közé illesztem majd annak végét kezdem el rágcsálni, közben próbálok rájönni a srác nevére. Kis gondolkodás után lépteket hallok a közelből, majd egy ismerős alakot veszek észre. - Regulus? – kérdezem halkan magamtól, majd gyorsan becsapom a notesz fedelét. Nem hinném, hogy ez lenne a legjobb, ha meglátná, hogy listákat írok azokról, hogy kit mikor hol miért. Bár így belegondolva, ő is megérne egy misét. Ismét felpillantok miután a noteszt a táskámba süllyesztettem, alig bírom visszatartani a nevetést. Istenem Cassie te teljesen bolond vagy…
468 • Outfit • Black Widow baby • notes: ekkora hülyeséget se írtam mostanság, bocsii
I solemnly swear
I am up to no good
Regulus Black
C’est la vie
Mardekár
Hogyha agyafúrt s ravasz vagy
▽ Reagok :
12
▽ Avatar :
Francisco Lachowski
»
»Szomb. 14 Május - 15:26
Cassie & Black
Kit fújt erre szél?
A Mardekár edzése addig tartott, ameddig egy engedéllyel be nem rohantak hozzánk a hugrabugosok és letarolták az egész pályát. Legszívesebben mindent jól elátkoztam volna, hiszen már csak centikre voltam attól, hogy elkapjam a cikeszt. Aztán persze kizökkentettek az idegen seprűs alakok. A csk sem vette valami túl jó szemmel az egész helyzetet, de mivel nem volt más választásunk, kötözködni pedig nem érte meg mert úgyis mi szívunk az engedély végett, így fogtuk magunkat és időnap előtt elhagytuk a pályát. Ez biztosan csak azért volt, mert közeledik a Mardekár- Hugrabug meccs, aztán persze fel kell nekik készülni mert biztosan be vannak tőlünk rezelve. Lehetnek is. Biztosan le fogom söpörni őket a pályáról, hiszen rajtam múlik legtöbbször a meccs. Nem mintha érdekelne a rám nehezedő nyomás, hiszen tudják, hogy jó vagyok és amikor valamit kell csinálni akkor biztosan nem hagyom őket cserben. A lehető legjobbat hozom ki magamból ha kell ha nem. Csak ne tegyenek meg edzőnek, mert abban rossz vagyok. Nem volt még elég a levegő, sőt az edzés sem, de úgy döntöttem, egy kis lazulást csak megengedhetek magamnak. Táskámba belesüllyesztettem a cuccaimat, átöltöztem, majd elindultam a tó felé. Sokszor a parton sétálgatok, sőt mivel ott a legtisztább a levegő, párszor reggelente oda járok le futni is. Most viszont nem ezzel a céllal indultam el. Azt szeretném ha most levághatnám magamat egy padra vagy akár a fűbe is és csak hátradőlni, nem gondolni semmire és senkire. Természetesen előbb vagy utóbb unalmas lenne egyedül, de miközben ezen gondolkodtam megláttam a parton Cassie-t. Halvány mosoly kúszott az arcomra, mikor közelebb értem hozzá, levágtam a táskám a fűbe és a lányhoz léptem. - Szia Cass, mit csinálsz itt? - Zsebbe dugtam kezeim, majd körülpillantottam. Most olyan nyugodt minden. Természetesen eltekintve a mindenfelé lézengő nyálas pároktól. Én is csak kényszer csábítási folyamatban vagyok jelenleg, magamtól nem vágyom egyáltalán elkötelezésre. Még nem. - Csak nem az édibédi szerelmespárokat lested féltékenykedve? - Hangom ironikus, mosolyomban pedig apró pimaszság lelhető fel. Valahol el kell kezdeni a beszélgetést, nem igaz?
Mivel a délután nagy részét a tóparton töltöttem úgy éreztem végre sikerült kicsit kikapcsolódnom. Bár tény és való, hogy az elmúlt időben sok dolgom volt, úgy igazán nem is fizikálisan, hanem lelkileg voltam fáradt. Sok minden zavart, nehéz volt feldolgozni azt, hogy a családom, lehet hazudott nekem mindenről, és csak arra vár, hogy engem is becsábítson a halálfaló málnásba. Nem passzolna hozzám, túl sok a fekete, és túl sok a felesleges kegyetlenség. Nem mondom, hogy nem átkoznék, sorra embereket néha napján, de hát nőből vagyok. Ok nélkül vagyunk képesek hisztizni, dühöngeni, szeretni, megvetni. Mintha ez lenne a legtermészetesebb dolgok egyike. Miután jegyzetelésemben megzavart a közelgő Black körvonala türelmesen vártam, hogy közelebb érjen. Táskáját ledobta a földre, aminek méretéből ítélve, éppen kviddics edzésről jött. Bár én a Hugrabugosokat láttam edzeni, ha nem csal emlékezetem, de nyilván nem figyeltem eléggé. Kertelés nélkül, egyből a lényegre tért. - Nocsak, egy szexi Black fiú téved az utamba, úgy tűnik, ma van a szerencse napom! – nevettem el magam. – Egyébként, mint láthatod egy fűz árnyékában szövők terveket arról, hogy csábítsam el egy röpke légyottra az utolsó évig az összes szexi pasit – néztem rá ártatlanul majd szélesen elmosolyodtam. Regulus majdnem annyira a kedvenceim közé tartozott, mint a bátyja Sirius. Valamit tudtak a szüleik meg kell hagyni. Kár érte, hogy Sirius mostanság túlontúl elfoglalt lett valamivel, és ennek kapcsán nem találkoztam vele. Mindegy még van egy évem rá, hála istennek. Regulussal pedig egy ponton hibádzott a mese, volt valakije. Jó én magam is tudom, hogy amit akarok, azt megkapom, meg ki érdekelnek a kapcsolatok, ha egyszer úgy alakulna a dolog… De lássuk be, ha jól tudom a barátnője ötödéves. Most két évig nézhetnék egymást úgy, hogy a csaj tuti kikaparná a szemét meg persze az enyémet, mert még jövőre én is nézhetném az arcát. Bár nem ismerem a lányt annyira, de biztos benne is meg van, ami az enyém ahhoz ne nyúlj ösztön. Majd irónikus hangon megszólalt, mire én csak egy ugyan kérlek arckifejezéssel tudtam reagálni. - Úgy ismersz, mint aki féltékeny a párkapcsolatokra? Én tönkre tenni jobban szeretem őket, de mostanában jó kislány vagyok, úgy ám – bólogatok helyeslően arra, amit mondtam, ezzel is nyomatékossá téve, hogy idén még egy kapcsolatba sem pofátlankodtam bele. Nagyon nagylelkű lettem be kell vallanom. – És veled miújság, meg van még a kis boszorka, akivel úgy összegabalyodtál? – kérdeztem érdeklődve, majd odébb csúsztam a padon helyet adva neki, ha esetleg leszeretne ülni. Talán még felírom a listámra, elvégre csak ötöd éves. Még itt lesz jövőre is, akkor pedig nekem már mindegy lesz, hogy ki lesz rossz véleménnyel rólam. Beszélgetésünk közben a tekintetem hol Regulus éles vonásain hol pedig a tó gyönyörűen tükröződő vizén pihent.
436 • Outfit • Black Widow baby • notes: hajaj mik vannak ennek a lánynak a fejében...
I solemnly swear
I am up to no good
Regulus Black
C’est la vie
Mardekár
Hogyha agyafúrt s ravasz vagy
▽ Reagok :
12
▽ Avatar :
Francisco Lachowski
»
»Pént. 3 Jún. - 13:14
Cassie & Black
Kit fújt erre szél?
Nem igazán lett jobb kedvem attól ami a pályán történt. Azt sem tudtam mit kezdek most délután magammal, hiszen erre volt rászánva az egész időm. Minden más programot lemondtam, minden mást félretettem. Ha már így történt, akkor elindultam a partra kicsit relaxálni. Természetesen nem is gondoltam rá, hogy valakivel összefuthatnék odalenn, de hirtelen elkapott valamiféle bizsergető érzés, ami arra sugallt, hogy menjek oda Cassiehez. Nem is tettem másként, pimasz megjegyzéssel támadtam le a lányt, majd elmosolyodtam és levágtam magam mellé. - Ó, de még mennyire szerencsés! - Nevetek vele együtt fel, aztán felvonom a szemöldökömet. - Nocsak! Én is rajta vagyok azon a listán? - Viccelődök természetesen. Valahogy Cassievel más vagyok, könnyebben el tudom engedni magamat a társaságában. Lehet, hogy azért van ez mert ő is olyan laza. Nem tudom. A tó felé fordítom pillantásomat, kicsit ellazulok és mély levegőt veszek. Semmi kedvem most komoly dolgokról beszélni, csak hülyülni és esetleg az élet nagy problémáiról fecsegni. Rég voltam már ilyen, amikor nem gondolok semmi másra, csak magamra. Persze és a mellettem ülőre is. Válaszára ismét elmosolyodom és felé fordítom a tekintetem, egy pillanatra még le is biggyesztem az ajkamat. - Cassie! Ne már, csalódnom kell benned. - Jól ismerem, ahogy azt is hogy hogyan tudja tönkretenni a kapcsolatokat. Persze néhányat én is szívesen most úgy tönkre vágnék, csak az élvezetért, hogy a másiknak rossz... de nem teszem. Végül is ettől komolyabb dolgokra kell fókuszálnom. Felvonom szemöldökömet amikor rólam kérdez. - Edzésről jöttem, mert a hugrások beállítottak egy engedéllyel és lesöpörtek minket a pályáról. Legszívesebben jól bemostam volna mindnek. Na mindegy. Boszorka? Arra a kis negyedikesre gondolsz? - Tekintetem egy pillanatra komolyabbra vált, majd elfordítom a fejem a tó felé, elmélázva válaszolok. - Próbálom befűzni a csajt, csak nehéz ellenállni úgy istenesen, mert valamilyen szinten véla. - Az igazság az, hogy egyáltalán nem kötnek le a csajok még. Ezt is csak azért teszem, mert ez a parancs. Ha tehetném, sosem keverednék bele egy párkapcsolatba, jobb nekem a saját dolgommal foglalkozni, nem kell a nyakamba még más is.
Kezdőlap
