ALL KINDS OF CRAZY

Óránként keltem fel éjjel, kétségbeesetten kutatva Sirius után a padlón. Nem mintha bármi rációt láttam volna abban, hogy két hét után tényleg csak úgy fogná magát, és kereket oldana innen is – legalábbis  minden alkalommal, mikor lenéztem az ágyról, ott volt kiterülve, mint egy eltalált állat, csak mondjuk annál sokkal nyugodtabban, békésen szuszogott. Így ment ez éjféltől pirkadatig - most már második hete minden éjjel - míg végül az összes aggodalmamat legyőzte a fáradtság. Nem tudom, mennyi idő telhetett el, de elég magasan járt a nap, mikor legközelebb magamhoz tértem.
Bágyadtan felültem az ágyon, a hajamba túrtam, a szemeimet dörzsöltem, a szájam szélére száradt nyálat törölgettem, egyszóval mérföldekre voltam attól, hogy ismét teljes értékű, kipihent, hasznos tagja legyek a Potter-háznak. A nyári hőség egyre beljebb kúszott a nyitott ablakon. Valószínűleg ma lesz a napja, hogy mind elolvadunk.
Elkúsztam az ágy széléig, aztán lassan lekászálódtam a padlóra. Őszintén megvallva fel akartam verni valami különösen embertelen módszerrel, de valamiért végül aztán mégis csak hagytam, hogy keljen fel, amikor akar. Az éjjeli szekrényemen felejtett, legalább egy hetes Reggeli Prófétát olvastam, amíg ki nem nyitotta a szemeit. El sem mozdultam mellőle.
- Tudod, még mindig van pár ágyunk üresen, ha esetleg beleuntál, hogy minden reggel beállt derékkal ébredj.

SIRIUS & 203 szavas minireag & zene: fidlar - stupid decisions

ALL KINDS OF CRAZY

Máskülönben magára hagyhattam volna, legalább addig, amíg tisztességesen megreggelizek, de ugye ez nem így történt, a gyomrom lassan-lassan jelezni kezdte, hogy ez nem feltétlenül életem legjobb döntése volt, de, mondom, nem akartam magára hagyni. Egy kis részem még mindig nehezen hitte el, hogy Sirius Black beköltözött a padlómra, hogy a kismilliárd porcicám lakótársa lehessen. Mióta itt van, minden nap potenciálisan úgy telik, hogy az akár életem eddigi legjobb napja is lehetne, bár, ha sokáig gondolkodunk rajta, akkor persze annál több még nem történt, minthogy mostantól ketten unjuk végig a napokat. Tudod, hiába van irtó sok időd, ha az egész arra megy el, hogy nem tudod, mit kezdj vele. Lehet levelet várni, heverészni, levelet írni és... hm, nagyjából ennyi. És néhányan még mindig elhiszik, hogy a nyári szünet egy diák életében a legjobb dolog, ami csak történhet.
Nyújtózkodtam, aztán unott tekintettel Sirius csillogó szemeibe néztem.
- Nem, fiacskám, és amíg ki nem derül, hogy lehet vele kávét főzni, addig őszintén, nem is nagyon érdekel. - sóhajtottam, majd lassan feltápászkodtam a földről. - Gyere, azt mondom, vadásszunk valamit, amit enni lehet. Hogy hangzik, hm? - nyújtottam a kezem, hogy esetleg felsegítsem, de aztán hamar rájöttem, hogy ahhoz úgyse lenne kedvem, hát kínos gyorsasággal nyújtózkodássá dolgoztam tovább a mozdulatot. Beleroppant a hátam, fellenyisszentettem. - Na, figyelj, reggeli után keresünk a motorkerékizédről valamit a könyvtárban, jó? Vagy előtte is, vagy... inkább közben is lehet, ha elmész érte, nekem igazából teljesen mindegy. Valahol biztos van pár ilyen mugli-lexikonunk. Keresd azt, amin a legtöbb por van, és ne számíts ábécé sorrendre. - ásítottam egyet, pedig valójában nem voltam álmos. - Találkozunk a konyhában, vagy magadtól nem találsz oda?

SIRIUS & nemtudomhányszavas minireag & zene: muzsikanemvolt