Elégedetten nézek végig az előttem fekvő papíron. Igazából mindig elégedett vagyok a saját munkámmal, és abban is biztos vagyok, hogy a tanárok is azok. Na, meg azok is akiknek segítek megírni. Becsukom a könyvet amiből dolgoztam, majd felállok, hogy megtaláljam annak helyét is. Mondhatni a könyvtár a második otthonomnak számít. Szerintem több időt töltök itt olvasással, meg házi írásával, mint a hálókörletekben alvással, vagy egyéb elfoglaltságokkal. Bár ez egy Hollóhátas diáktól azt hiszem már megszokott is lehet. Elvégre mi túlbuzgóságunkról vagyunk híresek, na meg arról, hogy másoknak odaadjuk a házi feladatokat. Na ha már itt tartunk akkor azt hiszem ideje is indulnom, hogy átadjam a papírokat a csoporttársaimnak. Összeszedve mindent, megindulok a lépcsőház felé, miközben még a kezemben rendezgetem a papírjaimat, átnézem mégegyszer, hogy minden rendben van-e, majd felpillantok, hogy megbizonyosodjak arról, hogy egyáltalán jó irányba megyek-e. Az irány jó volt, viszont arra nem számítottam, hogy esetleg valaki majd a folyosón lesz, így mire már észreveszem túl késő ahhoz, hogy esetleg elkanyarodjak előle, bekövetkezik hát a legrosszabb. Egyenesen a srácba rohanok, bár én akárcsak egy gumilabda visszapattanok róla, majd a földön landolok. Mivel igyekeznék felfogni az esésemet és például nem eltörni a farcsontomat, kénytelen vagyok a karjaimra támaszkodni, aminek a következtében az összes papírom szétszóródik körém. Hát mit ne mondjak... Ennél ügyetlenebb és szerencsétlenebb lehetek még? Kétlem! - Oh! Nagyon sajnálom! - Mondom, majd igyekszem feltápászkodni gyorsan a földről. - Én csak... Én csak nem figyeltem. - Először valami frappáns mentséget akarok felhozni, de végül rájövök, hogy erre nincs semmilyen mentségem, elvégre nem figyeltem az orrom elé, így még szép, hogy nem láttam őt. Mondjuk azt nem tudom, hogy ő miért nem látott engem. Talán ő maga sem figyelt. Még a végén nem leszek egyedül. - Ne haragudj, tényleg! Nem volt szándékos. - Mondom ismét, miközben felpillantok a srácra, aztán gyorsan meg is bánom ezt, hiszen így gyorsan kiszúrhatja a vörösen izzó fejemet. Szóval inkább a papírjaim összeszedésével igyekszem foglalatoskodni, elvégre a bájitaltan házimat sem felejthetem el. Azért mégegyszer nincs kedvem megírni.