Ezért szeretem a jóslástant annyira, főleg most, amikor már nem kell bejárnom! A többiek a mai órán ott ücsörögnek D'elphoyjal a tornyában, mint a verebek a dróton, én pedig csak egy kicsit bánom, hogy nem lehetek velük. Leadtam ezt a tárgyat az RBF évben, nem D'elphoy miatt, vele nincs bajom, sokkal inkább azért, mert úgy szólván nem vagyok megajándékozva a látás adományával. Csak testi szemem van, meg ilyenek. Azért igyekszem túlélni valahogy.

A csillagvizsgálóban ülök, de nem mondhatnám, hogy jókedvemben. Próbálok listát készíteni azokról a tárgyakról, amelyek szóba jöhetnek megbűvölés céljából. Még mindig nem tudom pontosan, hányan leszünk mi, a közelgő sötétség ellen lázadó diákok, de a puszta gondolat is jó időre leköt. Már felvéstem a vajsörös dugót, a hibás pénzérméket, hiszen ilyen biztosan mindenkinek van, legalább egy. Alaster szerint jó ötlet lenne havonta váltogatni őket, nekem pedig nem okozna túl nagy gondot a megbűvölésük. Slughorn dagályos elismerései mellett talán még Flitwick az, akinek az óráján úgy érzem: belejöttem a dolgokba, jobban teljesítek, mint eddig. És nem akarok azon aggódni, alkalmas vagyok-e a feladatra. Meg kell csinálni, ennyi.

Épp a kalamárisok hasznosítási lehetőségein tépelődöm, mikor lépteket hallok. A listát gyorsan a táskám egyik oldalsó zsebébe gyűröm, felpattanok, készen arra, hogy elhagyjam a tornyot, szabadkozva Awkward professzornak. "Elnézést, csak itt felejtettem a tankönyvemet!" Ám ehelyett az egyik tartópillér árnyékából Skeeterre esik a pillantásom. Mellette ott korcsolyázik jól ismert, zöld pennája, mely jót még soha nem írt senkiről. Ki akarnék osonni, de a tagjaim szoborrá merevednek, mikor meghallom Snape nevét. Azt hiszem, a megdöbbenésem morranás formájában ki is szakad belőlem, mert Rita ekkor egyértelműen a rejtekhelyem felé fordul.

Pálcámat rá szegezve lépek ki a fényre, táskámat a vállamra vetve.
- Én a helyedben eltenném azt a vacakot, Skeeter - a hangom utasító, fél szemem a pennára villan, amely most megdermed a levegőben, de néhány pillanat múlva újra korcsolyázni kezd. - Ha besározod Severust, azt nagyon meg fogod bánni! Még az unokáid is büntetőmunkán fognak ülni. Nem viccelek. A srác Slughorn kedvence. Ha meglátja a cikkedet, üstöket fog sikáltatni veled, amíg ki nem lyukad az aljuk! Szóval, tedd le a pennát és menj szépen, játssz máshol!


Ritának szeretettel. (: ☼ öltözék ☼ zajszennyezés ☼ ©

Más esetben valószínűleg elintézném Skeetert egy dühös ciccegéssel vagy egy kelletlen szemforgatással, de ha Severus is belekeveredett, onnantól a helyzet egészen más. Van néhány tippem, ami a gusztustalan leleplezőcikk tartalmát illeti, elég Mr Snape erőszakos hajlamaira gondolnom, amivel anyát és fiát rendszeresen megkínálja. Vagy a tényre, miszerint ki sem állhatja a varázslatot; retteg tőle, mint a tűztől. Ez aligha kerülhet nyilvánosságra! Sev már így is annyit szívott az itt eltöltött hat évünk alatt, annyian rúgtak bele, ez a cikk betenné neki a kaput, talán végleg a halálfalók karjaiba űzné!

Düh színezi vörösre az arcom, miközben Skeeter nyakára szegezem a pálcám. A szavai csak undort váltanak ki belőlem. Hát nincs benne semmi emberség?! Nem érdekli, hány életet tesz tönkre ezzel a cikkel? Nem érdekli, hány sorsot pecsételhet meg?!
A jegyzettömbre villan a pillantásom. El kell vennem, hát persze, mégsem mozdulok egyelőre. Nem tudom, mit tervezhet, de a legegyszerűbb módszer mellett döntök. Invito! A nonverbális varázs visszhangzik a fejemben, és ha Skeeter figyelme csupán egy pillanatra is elfordul a jegyzettömbről, az könnyű szerrel kinyújtott balomban landolhat.


Ritának szeretettel. (: ☼ öltözék ☼ zajszennyezés ☼ ©