Oldalköltözés
clementia.
Kedves Mindenki!

Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : )

b & caelor & effy

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
 Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Hírek
Alastor Moody

Dung & Gil EmptySzomb. 25 Dec. - 10:27
MARAUDDDERS
Alecto Carrow

Dung & Gil EmptyVas. 5 Dec. - 0:12
Practise makes perfect... really?
Alex R. Emerson

Dung & Gil EmptySzer. 21 Júl. - 14:54
Elkészültem!
Lucius Malfoy

Dung & Gil EmptyPént. 9 Júl. - 1:06
Marvel Universe
Vendég

Dung & Gil EmptyCsüt. 8 Júl. - 9:43
Lucius A. Malfoy
Lucius A. Malfoy

Dung & Gil EmptySzer. 7 Júl. - 16:18
arasznyit fölötte léptek
Yves McGonagall

Dung & Gil EmptySzer. 30 Jún. - 3:38
First Knight
Martin Nott

Dung & Gil EmptyKedd 29 Jún. - 2:33
en passant
Anathema Avery

Dung & Gil EmptyKedd 29 Jún. - 0:34
A hónap írói
a hónap posztolói
Erre kószálók
ki kóborol erre?

Nincs


Jelenleg 33 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 33 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (89 fő) Csüt. 10 Jún. - 19:03-kor volt itt.


Megosztás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Hétf. 1 Aug. - 20:56
Dung & Gil

You're asshole

  Annyira kibérelem a Szárnyas Vadkant, hogy még pincérek sincsenek. Sőt, annyira kibérelem, hogy korlátlan az italfogyasztás. A joint szívás. Minden. És még ajándékot is veszek, mint egy szerelmes ficsúr. Bár nem  tudom, hogy ki az az őrült, aki beleszeretne egy Mundungus nevezetű fickóba. Sajnos én nem tartozom az előbb említett szerencsétlenek közé – a nők bájai valahogyan jobban elveszik az eszemet, mint Dung hetednapja-nem-borotválkoztam-arca.
 De attól még, mint legjobb barátom meglephetem életünk utolsó nagy állomásán. Legalábbis azon, amelyikben a szüleink még beleszólhatnak az életünkbe. Ez az utolsó nap, amikor még valahol a legnagyobbak leszünk, aztán egy nyári szünet után újra kezdhetjük a ranglétra legaljáról. Persze nem én, ugyanis az Ackerley-név mindenhová egy ingyen behívót jelent, ha lehet, akkor páhollyal és vörös bársonnyal, csakis a sikk kedvéért.
 Izgatottan szedem elő Dung becsomagolt ajándékát, amiről már helyenként levált a csomagolás igazából. Bár nem erősségem a mugli féle-szalagragasztózás, de hát ez van. Meg amúgy is, egy seprűt kitud szépen becsomagolni? Még szerencse, hogy a mugliktól szerzett cigarettával nem kellett sokat bajlódnom, úgy voltam vele, hogy az alapcsomagolás megteszi. Azonban, jobb lenne megkérdeznem Dungtól, hogy vajon ezer font soknak számított-e a cigarettáért? Bár valamit az eladó beszélt nekem az európai dohányról, ami nemesebb, mint a többi… Megrázom a fejemet, mielőtt túl sokat agyalnék.
 Pont jókor; egy alak sétál a kocsma felé. A pálcámat előveszem és egy intéssel sötétségbe borítok mindent. Dung úgy tudja, hogy csak egy vajsörre hívtam le a Vadkanba. Ám én még ki is öltöztem az évzáró bulihoz; papucsot vettem citromsárga-mugli zoknival, térdnadrággal és egy olyan inggel, amit a mugli boltban az eladó Hawai-mintás ingnek nevezett. De azt hiszem, a divat és az én ruházatom között egy Hagrid-méretnyi szakadék lehet.
 Úgy vigyorgok, mint egy kisgyerek, amikor hallom, hogy nyitódik az ajtó.
 - MEGLEPETÉS – ugrok fel bömbölve, mint egy kisgyerek. A pálcámat meglendítve több Filibuster-csillagszórót engedek fel a levegőbe. Tejbetök mosollyal nézek a legjobb barátomra. Aztán kicsit lelohad az arcomról a mosoly.
 Mi van, ha Dungnak ez nem tetszik? Vagy ha a többiekkel akarta tölteni az utolsó napját egy orbitális buli keretében? És mi lesz, ha megtudja, hogy mennyibe került a seprűje? Vagy a cigije? A gondolataim miatt behúzott nyakkal osonok a bárpult mögé, és belenyalok egy pohár vajsörbe. Máris izzadni kezd a lábam a zokniban.
 - Mielőtt akármit is szólnál, jobb, ha tudod, hogy emlékezetessé akartam tenni az utolsó napunkat, hogy mindent megtehessünk eme szent helyen – intek körbe a kezemmel a kocsmában -, amit egészen idáig nem tehettünk meg. Szóval, élvezd ki ezt a pár órát Mundunguskám, és használd egészséggel az ajándékaidat – kacsintok rá. Mit ne mondjak, merész húzás. Azonban már fel vagyok készülve arra, hogy vagy első opcióként a pult alá kell buknom, vagy második opcióként ki kell védenem egy gonosz bűbájt.
 - Azért ne ölj meg, jó? – kiáltom neki, biztos, ami biztos módra és lebukok a pult alá. Néha jobb előre elkerülni egy Dung-vihar.

Csak ne ölj meg #pls Kredit


Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Dung Fletcher

Dung Fletcher

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
Cole Mohr

»
» Hétf. 8 Aug. - 19:16

build a rocket ship


Mindig is kicsi volt nekem ez a kastély. Pedig most, hogy visszanézek a roxmortsi útról fel a a hatalms tornykra, és robosztus falakra, amik árnyat vetnek az egész ligetre, érzem, hogy elszorul a torkom. Valami idióta érzés lesz urrá rajtam, nevezzük rohadt nosztalgiának, de szinte látom, ahogy beteszem a koszos lábam azon a kapun. A ruháim vizesen csüngnek rajtam, mert meg akartam nézni, hogy mi van a tóba és sikerrel felborítottam az egészet. Nem tudom már, hogy kik voltak velünk, csak arra a kistermetű sápadt kölyökre emlékszem kristálytisztán, aki hisztirohamba tört ki, amikor Hagrid kihalászta és ahelyett, hogy örült volna, hogy ép bőrrel megúszta, a méregdrága talárja miatt vinnyogott. Nos, azt hiszem azóta határozottan jó hatást tettem Gil-re, bár köztünk szólva, gyakran eszembe jut, hogy többet érdemelt volna, mint egy magamfajta hálátlan suttyó, aki alig emlékszik a Roxfortban eltöltött évek felére. Mindenesetre biztos jó volt, különben nem érezném ezt a rohadt gombócot a torkomban. De az is lehet, hogy csak be akarom mesélni magamnak, hogy jó volt. Végül is honnan tudhatnám? Ráadásul soha nem kötődtem senkihez. Nem is akartam. Csak naggyá akartam válni. És ami azt illeti, azért sikerült is valmennyire. Hat különböző évzáró dühöngésre is meghívtak. Ha szétszakadnék se tudnék eleget tenni. Olyan bulik ezek, ahová csak a krémet hívják meg, amiről a tanároknak soha semmi tudomásuk nem lesz, maximum csak a pletykákból sejthetik. Olyan bulik, ahol legendák születnek, és aki nincs ott, az nem is létezik, és ahol a kuncsaftok már hónapok óta gyűjtik a kis galleonokat, hogy mindet nekem perkálhassák. És mt csinálok én? Szarok bele az egészbe, és inkább elmegyek Ackerleyvel a Szárnyas Vadkanba. Hogy miért is? Mert egy szánalmas szentmentális blafasz vagyok. Azért.
Meg igazságszerint leszarom. Én már elértem, amit akartam, nekem a Roxfort már nem pálya, már rég nagyobban gondolkozok. Az eszem már egészen máshol jár, és habár még itt van ez az idióta mosómedve jel az egyenruhámon, azért én már valahol máshol vagyok már lelkiekben.
Egészen megemberesdve, józanon, frissen borotválva, egy kiadós zuhany után baktatok végig a falun. Megkockáztatom, hogy sokan fel sem ismernek, ahogy elhaladok mellettük.
Nem igazán tudnám leírni az érzést, ami a Vadkanba belépve a hatalmába kerít. A Filibuszter csillagszórók majdnem kiütik a szememvilágát, oda kell tratanom az arcom elé a tenyeremet, majd amikor elmúlik és helyre újra világosság borul, csak akkor nézek végig Ackerley-n, éppen csak végigsiklik rajta a tekintetem, a papucson, a zoknin, felvon szemöldökkel nézek utána, de már be is surran a pult mögé. Oda ahová Abeforth a vén kecske biztos előbb lenne öngyilkos, minthogy bárkit beengedjen.
- Merlinre, Gil, gyere már ki onnan, ha nem akarsz valami cifra átkot a seggedbe, az az öreg nem beszámítható – szólalok meg fojtott hangon és csak ekkor jutnak el a fülemig  a szavai. Aztán körülnézek. Hát persze, gyanús lehetett volna, hogy totál üres a kocsma. De csak akkor áll össze a kép, mikor így mindent szépen összevetek.  - Várjunk csak, csak nem azt akarod mondani, hogy az a meglepetés, hogy megvetted az egész kócerájt? - szemem enyhén tikkel. Talán mert túl régóta vagyok tiszta vagy mert Gil Ackerley pénze mindig felforralja az agyvizemet. Tudja a franc.  A homlokomra csapok, ahogy újra körülnézek a kocsmában, ami azon kívül, hogy totál üres, nem látszik rajta semmi változás. - És hol vannak a csajok? Azokat nem vettél? Nem hiszem el, hogy egy meleg legjobb barát elég ahhoz, hogy te is cső buzi legyél vagy legalábbis aként gondolkozz – határozott léptekkkel, de annál szkeptikusabb fejet vágva indulok el az asztal felé. Valóban van ott valami cucc becsomagolva. Nem igazán tudtam, hogy nekem is ajándékot kéne hoznom vagy mi a fene?
A következő pillanatban Gil eltűnik. A pult mögött. Annyira nyilvánvaló, és mégis beletleik pár zavart pislogásba mire meggyőzöm magam, hogy odalépjek. Felpattanok az egyik rozoga bárszékre, egészen kihúzom magam, és úgy hajolok keresztül a pulton, ahol a szőke srác összegömbölyödve lapul a nevetséges hawaii ingjében.
- Valami ajándékot emlegettél? - nézek rá türelmetlenül. Marcona arccal, tudja mi a véleményem a kis ajándékairól. Egy pillanatig még figyelem, aztán vállat vonok és leveszek a pultról egy üveg whiskeynek tűnő akármit és jól meghúzom. Itt sosem volt jó a pia, hát ez most sem változott, de inkább ezt nem teszem szóvá. - Szóval hol vannak a táncoslányok? Tudod, azok akik letudnak nyelni egy egész kardot és a lábukat meg olyan eszeméletlenül hátra tudják… - ahelyett hogy tovább magyaráznék, újból áthajolok és most már egészen komolyan nézek le Ackerleyre. - Áruld már el nekem, hogy mit csiálsz ott? Miért kuporogsz a pult mögött? - teszem fel végül  akérdést, ami már azóta kikívánkozott belőlem, amióta oda bebújt. - Gil, te barom, te be vagy szívva? - olyan magasba emelem a szemöldökömet, mintha át akarnék rajta látni a röntgenszemeimmel. Kár, hogyanélkül is átlátok rajta.
 and then we'd fly it far away
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Hétf. 15 Aug. - 13:51
Dung & Gil

You're asshole

Eleinte tök jó ötletnek tartom a meglepetés bulit. De lehet, hogy ez már megint csak amiatt van, mert a fűszeresebb illatú cigarettát szívtam el Dung dugi készletéből. Tény, hogy annak valami különös hatása van. Mit is szokott mondani Dung? Be van lépve? Be van képve?
Eszembe jut, hogy Dungnak talán lehet, hogy van jobb dolga, mint velem lenni. Esetleg kapott valami jobb ajánlatot, ahol stage dive-olhat, mint régen, amikor én mentettem meg a seggét. Mondjuk, emiatt legalább annyit megérdemelek, hogy ezt az utolsó napot velem töltse, ha már én nem vagyok ennyire a népszerűségi piramis tetején. Az vigasztal, hogy a gazdagság-mutatós piramisnak nem csak, hogy a tetején vagyok, hanem uralom is. Pontosabban Ackerley papa uralja.
Dung megérkezik, én pedig bömbölve ugrom fel. Eltakarja az arcát, ami olyan, mintha a potyogó könnyeit rejtené el. Aztán rájövök, hogy valószínűleg a rosszul elhelyezett Filibuster csillagszóróimtól védi magát. Na, mindegy.
- Milyen öreg? – nézek ki Dung-ra a pultból, ahová bemenekültem. Talán ettől a furcsa cigarettától még nem is látom az embereket?
- Hol látod az öreget? – pördülök meg a tengelyem körül. A hirtelen mozdulattól – és a néhány homályos folttól – a pultnak is esem. Miközben kiegyenesedem, tekintetemet végig a barátomon tartom.
- Biztosan te vagy Dung? – vonom fel kíváncsian az egyik szemöldökömet. Az arca… - Annyira kibaszottul világít az arcod. Megborotválkoztál? Fürödtél is? – esik le a tantusz, és tátott szám elé kapom a kezemet. Hát Mundungus tényleg azt hitte, hogy én szerveztem valamilyen komoly bulit neki! Mi lesz, ha rájön, hogy az égadta világon, rajtam és Merlinen kívül nincsen itt senki?
Oké, nyugi Gil, ne essél pánikba. Vagyis próbálj meg ennél jobban nem beleesni.
A fenébe. Dung szeme tikkel.
- Nem vettem meg – olyan hevesen rázom a fejemet, hogy megint megszédülök – Csak kibéreltem. Ma estére. Azt hittem, hogy örülni fogsz neki – szegem le a fejemet. Hallom, ahogy bőr csattan a bőrön, és rögtön az arcomhoz kapok. De nem, Dung nem engem pofozott fel, csupán a homlokára csapott.
- Hála Merlinnek – suttogom csak úgy magamnak.
Aztán Dung elindul felém. A szívem meglódul a félelemtől, ráadásul homokban fetrengőnek nevez, amivel még vérig is sért – mert sajnos én Dungot még mindig képes vagyok komolyan venni.
- A csajok? – elfelejtettem, de ezt nem mondom ki hangosan. Igazából az eszemben sem volt. – Nos, én azt hittem, hogy te hozod őket. Vagy a megborotvált arcodra ráragadnak a borosta helyett. És mellesleg nem vagyok cső buzi. Ott van nekem Autumn – húzom fel az orromat. Mintha kicsit szemtelen lennék Dunggal szemben. Ettől a gondolattól, és a Dung-vihar kitörésétől tartva pedig beugrok a pult alá, mint valami gyáva. Már csak abban reménykedek, hogy az ajándékait nem töri ripityára.
Meghallom a padló recsegését a barátom lába alatt. Pedig nem egy nehézsúlyú. Aztán egy pillanatra csend lesz, majd valami puffan és megnyikordul. Végül Dung újra megszólal.
- Azt – kémlelek felé óvatosan, a karom biztonsága alól. – Az asztalra tettem őket, de ha akármelyik is nem tetszik… Inkább ne törd össze – mondom Dung megkeményült arcának. Oké, kicsit csalódott vagyok és egyben dühös is. Nem tudom, hogy mégis mit vártam tőle, és azt se, hogy miért béreltem ki neki ezt a kócerájt.
Ő közben keresztülnyúl a pulton és elvesz egy Lángnyelv Whiskey-t. Most azért széttörném a fején, pedig nem vagyok egy agresszív ember.
- Olyanok nem is léteznek, pont, ahogyan a te kedvességed sem – morgom neki a pult alól. A jó kedvem hirtelen zuhanásba esett, és most pont annyira a pult alatt van, mint amennyire én. Dung már megint áthajol a pulton – lehet, hogy nyújtja a gerincét -, és komolyan néz le rám.
- Félek a haragodtól. Meg dühös is vagyok, mert te sosem örülsz semminek. Igazából, kicsit elegem van belőled – jön belőlem a szóáradat. Pontosabban nem is inkább belőlem, hanem abból a cigarettából, amit az ideérkezésem előtt elszívtam. Kicsit kótyagosnak érzem magam, legalábbis nem önmagamnak.
- Hogy mi? – nézek rá a legnagyobb csodálkozással – Én nem igazán tudom. Lehet, hogy rossz cigarettát szívtam el. Be lennél szívva? – állok fel a pult mögül. A jókedvem újra előbukkan a felhők mögül és vigyorogva bámulok a széttárt tenyereimre. Aztán vihogni kezdek.
- Komolyan be vagyok szívva? Hát ez állati. Csináljunk már valamit – rohanok ki a pult mögül. – Mit iszol? Adj belőle – kapkodok a Dung kezében lévő üveg után, mint valami hiperaktív kisgyerek.
- Hívjunk táncosnőket. Hívjunk ide mindenkit a Roxfortból. Vagy törjünk be a szellemszállásra – úgy nézek rá, mintha az évszázad legnagyobb ötletét találtam volna ki. Pedig tényleg csak be vagyok tépve.


Csak ne ölj meg #pls Kredit


Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Dung Fletcher

Dung Fletcher

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
Cole Mohr

»
» Szer. 24 Aug. - 18:49

build a rocket ship


Mondtak rólam már sok szarságot, és valahogy sohasem hatott meg igazán. Azt sem értetteem, hogy akkor miért van az, hogy ha ugyanezt Gil Ackerley teszi, akkor úgy rohadtul a “nem létező” szívemre veszem. Agyaltam rajta sokat, többet, mint kellett volna, de mint már említettem, a kibaszott szentimentalizmus tehet róla, semmi más.
Figyelem, ahogy kisbolygóként pörög a saját tengelye körül, aztán nekivágódik a pultnak, de még véletlenül sem avatkozom közbe. Minek? Innen nézve sokkal szórakoztatóbb. Egy pillanatig el is felejtem, hogy a táncoslányokat hiányoltam, mert Gil egymagában is egész jó műsornak bizonyul, egészen addig, amíg nem kezd személyes kis megjegyzéseket tenni.
- Durva, mi? Egészen eddg senki sem akarta megmutatni, hogy mire jó az a kibaszott szappan és borotva, de ma, mint láthatod, megvilágosodtam. Még éppen időben. - finoman végigsimítok az államon, egyébként rohadtul érzékeny a bőr, de próbálom férfiasan kiállni a próbát. - Gondoltam elhalászom előled a csajokat, Ackerley, de látom, nincs mit elhalászni – az utolsó fél mondatot szinte tagolom, hogy kedves lassú felfogású barátom is megértse, mert úgy több értelme van oltogatni az embert, ha az illető is tisztában van azzal, hogy oltogatják, vágod.
- Szóval kibérelted. Kár, pedig már gondoltam, hogy berendezek itt egy jó kis adok-veszek piacocskát, de persze jó sok alkohollal és pinával. De így is ki lehet belőle hozni valamit – vonok vállat és belekortyolok az üvegembe.
- Ja persze, hogy is felejthettem el a kis Autumnot – csapok újfent a homlokomra, mintha olyan könnyű lenne elfelejteni a csaj puszta létezését, miközben Gil csak minden órában emlegeti fel valamelyik kidomborodó testrészét. - De nem látom, hogy ő, meg a dögös barátnői itt lennének – igazságszerint fogalmam sincs arról, hogy Autumn barátnői dögösek-e. Ezt csak a seggfejektől összeszedett szlengben használom, de nem is hangzik olyan rosszul a számból. Nem, inkább borzalmasan. - Szóval itt az a kérdés, hogy belenyúltál már a bugyijába vagy sem? Mert szemlátomást nagyon szeretné, és talán csalódott attól, hogy ezt nem kapja meg tőled, és most azért nincs itt – jegyzem meg csak teljesen mellékesen. Az, hogy tolakodónak hangozhat a kérdés, nem izgat, mert tudom, hogy igazam van. Dung-szimata sohasem téved.
De mielőtt kapnék egy megsemmisítő nézést, inkább ellököm magam a pulttól és az asztalhoz lépek, kézbe véve a hosszú csomagot és egy szó nélkül megszabadítani a csomagolásától.
-Ejha, Ackerley, te megint kitettél magadért – füttyentek elismerően. Valhogy emlékeztet ez a modell arra a seprűre, ami ellopattam és ami egyébként a Gil tulajdonában állt, és amit sohasem fizettem vissza neki. A tény, hogy még sohasem volt saját seprűm, és sohasem vett nekem senki ilyen cuccot, valahogy méginkább csak megnöveli a vélt vagy valós értékét. Egy hosszú pillanatig csak megbűvölten, és bassza meg, kimondom, elérzékenyülten forgatom a kezembe, pont szólásra nyitnám a számat, amikor hátulról Gil keserű hangja üti meg a fülem. Ritkán esik meg velem, de most rohadtul meg vagyok szeppenve, olyannyira, hogy egy pillanatig meg sem fordulok, csak várom, hogy rendezzem az arcvonásaimat.
Amikor azonban visszafordulok a pult felé, már késő. Nem tudom összeegyeztetni az előbb hallott keserű hangot azzal a Gil-el, aki most megint körbeugrálja a helyet.
- Ja , persze remek ötlet. Biztos le is jönnének, mert olyan marhára bírják a képedet – nem akarom, hogy tőlem tudja meg, de azért az emberek többsége nem tud mit kezdeni Gil-el és ezért még csak hibáztatni sem lehet. - És hidd el, semmi izgi nincs abban az úgynevezett Szellemszállásban – vonok vállat és hagyom, hogy elvegye a piámat, mert most mibe telik levenni mégegyet a polcról?
E csodás gondolatmenetnek hála meg is rohamozom a polcot, leveszem az első üveget, ami az utamba kerül és elindulok kifele.
- Gyerünk Gil, nem érünk rá egész nap. Hamarabb kimegy annak a dzsojának a hatása, mint hinnéd – éppen csak visszafordulok az ajtóból, majd megyek is tovább, a lábammal utat törve magamnak, ki a hátsó kertbe. Szerencsére nincs itt se az öreg.
Tyúkszar és trágyaszag elegye csapja meg az orromat, egy pillanatra fintorodok csak el, majd elszánt arccal követem a szagokat, és a karám felé igyekszem egyenesen, ahol a véncsont az imádott kecskéit tartja. Ostoba fejüket felém meresztgetik, én meg válaszéppen felkönyökölök a kerítésre és onnan bámulom őket, húzva egyet a kezemben lévő kozák vodkából. Jó lesz ezt keverni – Az a vén faszfej mindig kétszerannyit számolt fel, amikor még voltam olyan balfasz, hogy tőle vettem a piákat. Mit szólnál, ha kidekorálnánk a kis kedvenceit egy kicsit? Vagy mondjuk kipróbálhatnánk rajtuk, hogy milyen jól repül ez a fasza kis seprű - vigyorgok elszántan GIl képébe és felé lendítem a seprűt demonstráció képpen.
 and then we'd fly it far away
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Szer. 25 Jan. - 18:41
Dung & Gil

You're asshole

Először nem is tudom, mi olyan furcsa a világban; mintha a hirtelen a szemem elé tettek volna egy törött, sokszínű üveget és most azon keresztül szemlélném a világot. És igen, a padló határozottan úgy néz ki, mint egy háborgó tenger. Mint a gyomrom, ám erre nem gondolok. Dung előtt kidobni a taccsot tízezer évig tartana, ugyanis addig hallgatnám, hogy úgy hányok, mint egy lány.
Biztosan szerelmes belém, ha egy lányhoz hasonlít. Pedig már én is borotválkozom ám, és ettől a gondolattól muszáj kihúznom magam.
- Gondolom – horkantok fel. – Azt hitted, hogy lesz itt valami, pedig nincsen. Ismerlek ám én, MUNDUNGUS – mennydörgöm a nevét és tenyérrel a pultra csapok. Kurvára a fáj, úgyhogy kezemet a térdem közé szorítva ordítok egy sort. A végét úgy fejezem be, ahogyan Dungtól tanultam; mugliként káromkodom.
- Hidd el, a lányok pattanak ezért a testért. Bomba – suttogom neki az utolsó szót, aztán röhögésemet visszafojtva húzom végig a mutatóujjamat a felsőtestemen. Mintha kurva szexi lennék, már amennyire egy darab bot lehet. – Nem igazán érdekelsz ám, Dung. Úgyis tudom, hogy imádsz – rebegtetem a szempilláimat felé.
- Mióta hívják azt adok-veszek piacnak? Nem inkább bordélyház? – nézek rá kissé megzavarodottan. Egy pillanatra átláttam a ködön, hogy aztán újra azon vihoghassak, hogy pina. – Pina, az kell neked. Pina. Pína – váltogatom a hangsúlyokat, hol mélyet játszva, hol pedig magasan sipítva. A végére a szó el is veszti az érdemét, de azért még annyival tisztában vagyok, hogy ilyen dolog van Autumn lábai között is. Lehet, hogy játszani kellene vele. Egyszer.
És igen, Dung pont akkor beszél Autumn-ról. Nem mintha nem hiányzott volna már így is rohadtul. – Egyrészt – kezdem a kioktatást – Autumnak egy barátnője sem olyan dögös, mint maga Autumn. Másrészt, engem ki kell érdemelni. Én nem kényeztetem addig a hölgyeket a bugyijuk alatt – muszáj vihognom -, ameddig meg nem érdemlik. Nem dobom ám én oda magam olyan könnyedén, mint te. Te kurafi.
Ez a Dung kurafi viszont halál nyugodtan iszik valamit, mintha üdítő lenne. Pedig, ha róla beszélünk, akkor az sosem alkoholmentes, és akkor még mindig a jobbik esetnél tartunk. Miközben a pult alatt játszom bújócskát hallom, hogy valaki bizony kinyitotta az ajándékát. És a kíváncsiságom nagyobb a félelememnél, szóval kikukucskálok a pult mögül.
Ó, Dung, te mocsadék, hogy már megint minek kell nekem háttal állnod? És nemes egyszerűséggel eme gondolatomat ki is mondtam. Valamint, azt hiszem ezt is. De persze attól még Dung nem fordul meg, pedig reménykedtem egy elérzékenyülős és összeölelkezős baráti pillanatban. Csak picit hadd buzuljak. Naaaaaaaa.
- Ne. Nehogy már csak fütyülni tudsz. Máskor tökön rúglak, attól talán sírni fogsz – forgatom dühösen a szemeimet. Hát persze, hogy nem érdekli, mit kap tőlem. Nagy ívben ejti rá a gólyaszart. Viszont a kezeiben forgatja, és nagyon remélem, hogy nem azon agyal, mennyiért tudná elpasszolni a piacon. Ugyanis nem tudná; ennyiért a piacon nem fizetnek az emberek.
Aztán mire végre felém fordul érzem, hogy eldördül a bomba a fejemben, megszólalnak a harangok, és kedvem lenne meglovagolni egy sárkányt, vagy Autumn-ot.
- Tudom, hogy utál mindenki, de hidd el, ha feleolyan tökéletes lennél, mint én, megértenéd – teszem a kezemet a szívemre, aztán orbitális vihogásban török ki. Valahol a tudatom mélyén, a köd bársonyjába burkolózva érzem, hogy amúgy ez a gondolat fájna nekem. De gyorsan elhessegetem ezt, és inkább hagyom, hogy a köd legyen az, ami irányít.
- Akkor mégis mit fogunk csinálni? – akadok ki. Pont ezért megyek oda Dunghoz, veszem el tőle azt, amit éppen iszik, és húzok bele. Mintha máskor jobban szokott volna perzselni az alkohol a mellkasomban, azonban most csak tompa sajgást érzek. Vidáman szürcsölöm tovább az alkoholt. Kicsit olyan érzés, mintha egy pillanat erejéig Dung szemével látnám a világot, és hirtelen minden eltörpül amellett, hogy jól érezzem magamat.
Aztán persze megijedek, hogy eltűnik ez az érzés. – De ugye még van nálad ilyen? – követem Dungot ki hátra, mint a legmagasabb és legnagyobb orrú pincsi. Mindig ezt teszem; követem Dungot és a vihara által hagyott nyomot anélkül, hogy ésszerűen átgondolnám.
Dung a kecskék felé megy. Egy pillanatra hátra hőkölök. – Ugye nem azt a történetet akarod megvalósítani, amit az egyik haverod mesélt egy kecskéről és egy heves mugliról? Ugye nem? – szorongatom az üveget a kezemben. De nem, Dungnak nincsenek ilyen elborult ötletei.
- Te kecskéket akarsz bántani? – erre a kérdésre ez a hülye felém dobja a seprűt. Csak azt érzem, ahogyan az a mellkasomnak csapódik, a drága alkohol pedig széttörik a földön. A kecskék bezzeg mekegnek, hogy nem tetszik nekik ez a sok zaj. – Végtére is – rántom meg lazán a vállamat.
- Ha adsz még egy jointot, felőlem akár a Holdra is felküldhetjük őket – dörzsölöm össze a tenyeremet. – Ma este mindenben benne vagyok. A te napod, szóval pont olyan ostoba és meggondolatlan akarok lenni, mint te! Hú! – rázom az öklömet az ég, majd a kecskék felé.


A kecskések Kredit


Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good


Ajánlott tartalom

C’est la vie

»
»
Vissza az elejére Go down

Dung & Gil

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Gil & Dung
» Gil & Dung
» Ogdean & Dung & Gil
» Dung&Dorcas
» Dung & Myron

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Archívum :: Befejezetlen játékok-