Oldalköltözés
clementia.
Kedves Mindenki!

Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : )

b & caelor & effy

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
 Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Hírek
Alastor Moody

D. Karkarov & N. Selwyn EmptySzomb. 25 Dec. - 10:27
MARAUDDDERS
Alecto Carrow

D. Karkarov & N. Selwyn EmptyVas. 5 Dec. - 0:12
Practise makes perfect... really?
Alex R. Emerson

D. Karkarov & N. Selwyn EmptySzer. 21 Júl. - 14:54
Elkészültem!
Lucius Malfoy

D. Karkarov & N. Selwyn EmptyPént. 9 Júl. - 1:06
Marvel Universe
Vendég

D. Karkarov & N. Selwyn EmptyCsüt. 8 Júl. - 9:43
Lucius A. Malfoy
Lucius A. Malfoy

D. Karkarov & N. Selwyn EmptySzer. 7 Júl. - 16:18
arasznyit fölötte léptek
Yves McGonagall

D. Karkarov & N. Selwyn EmptySzer. 30 Jún. - 3:38
First Knight
Martin Nott

D. Karkarov & N. Selwyn EmptyKedd 29 Jún. - 2:33
en passant
Anathema Avery

D. Karkarov & N. Selwyn EmptyKedd 29 Jún. - 0:34
A hónap írói
a hónap posztolói
Erre kószálók
ki kóborol erre?

Nincs


Jelenleg 623 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 623 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (669 fő) Hétf. 25 Nov. - 6:23-kor volt itt.


Megosztás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Neoptolemus A. Selwyn

Neoptolemus A. Selwyn

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Timur Simakov

»
» Csüt. 23 Feb. - 18:58
Dimitrij Karkarov & Neoptolemus Selwyn



Merry Crisis,
and a Happy New Year


Karkarov birtok, a téli szünet vége előtti napon
Aurora cseppet sem lesz elragadtatva attól, hogy az utolsó szüneti napján, mielőtt vonatra szállna, ismételten önállósítom magam. Szinte a festék sem száradt fel a nem túl méretes, s talán nem is annyira jól sikerült festményen, amit az elmúlt napokban készítettem. A művészi ambícióimat a börtönben töltött idő nem igazán támogatta, s oly soká voltam pók formámba kényszerülni, hogy szinte már szokatlanná vált emberi alakban mozogni, a finommotorikus mozgások pedig, amivel precíz, apró ecsetvonásokat húztam a vászonra, sokkal nehezebbre estek, mint azelőtt. Pedig kevés olyan dolog van, amiben felszabadultnak érzem magam. Mindig is rajongója voltam a festészet és a színek szinte minden formájának, legfeljebb anyám volt az, aki olykor-olykor harsány hangján kiabált velem, amiért már megint összemaszatoltam valamelyik értékes tankönyvemet. Aztán persze megtanultam, ha alkalmazkodok, és eleget teszek az elvárásaiknak, akkor engem is hagynak alkotni. Teljesítettem az iskolában, cserébe pedig senkit nem zavart az egyszerű, múló szeszélynek ígérkező hóbortom.
Karkarov egyike az első Forradalmároknak, akiket megismertem. Azt mondják, akik hideg helyen élnek, azoknak a vérük forróbb a folyékony lávánál is, erről pedig első kézből megbizonyosodhattam akkor, amikor láttam, amint Dimitrij pálcát emel a mindenféle, mugli csőcselékre. A közhiedelemmel ellentétben én nem látok élvezetet a védtelenek lemészárlásában, és feleannyi mugli vére sem tapad kezemhez, mint amennyiről szóbeszéd folyik. Az egész csak politikai megfélemlítés, egyszerű terror, amivel rettegésben tarthatjuk azokat, akik nem érdemesek arra, hogy csatlakozzanak hozzánk. Nem kétlem, ha egyszer híre megy az Azkabanból való elszökésemnek, az emberek tökéletes bűnbakot kapnak, aki megtestesíti majd magát az Antikrisztust, s mindemellett legalább olyan elérhetetlen marad, mint a Sötét Nagyúr maga. S nekem ez tökéletesen megfelel így.
Sötétedés után hoppanálok a Karkarov birtok mellé. Pálcát még mindig nem sikerült szereznem, abban pedig sohasem lehetek biztos, hogy nem fognak el újra, ámde ezúttal a dementorcsókot már nem halogatják. Dimitrijt nem figyelmeztettem érkezésemről, nem igazán volt módom arra, hogy régi szövetségeseimmel levelezzek, különben jobban szeretek mindent én magam elintézni. Úgy érzem a leginkább, hogy a dolgokat a kezemben tartom, a szálak pedig nálam futnak össze, szorosan megragadhatom őket, s nem engedhetem, hogy a környezetem ráncigálja, irányítsa őket. Csöngetésem után közönyös arccal várom az ajtónyitást, amennyiben pedig egy manó üdvözöl, így egyszerűen, visszafogottan kérem meg arra, hogy értesítse urát egy régi urának érkezéséről. A manók mások számára szánalmas, nyomorék kis teremtmények, holott náluk még atyám maga sem csökönyösebb. Ha te azt mondod nekik, ne beszéljenek valamiről, akár veritaserumot is erőltethetsz le torkukon, akkor is hallgatni fognak.
- Elragadó kúriát szereztetek magatoknak Nagy Britanniában, barátom. – próbálkozok valami mosolyfélével, mintha éppen csak a szomszédból ugrottam volna be egy kis lisztért a délutáni linzerkészítéshez. Hacsak a Minisztérium még sincs előttem, és Karkarov valamilyen úton-módon nem neszelte meg szökésem hírét, gyanítom, nem kevés döbbenet lehet úrrá rajta. Mindenesetre remélem, hamar beenged majd. Nem tenne jót, ha olyanok is megneszelnék ittlétem, akiknek ehhez semmi közük.
- Nem jöttem üres kézzel persze. Messze nem a legjobb alkotásom, de az utóbbi hónapokban aligha volt ecset a kezemben. – leszámítva annak a nőnek a haját, teszem hozzá gondolatban. Átnyújtok számára egy kis méretű, bekeretezetlen képet, ami bár majdnem teljesen felszáradt, még mindig festékszagú. S valami más is van a festékben… A körülményekhez képest nem lett olyan rossz, a végtelennek tűnő, szurokszínű tengert festettem meg, azzal a kevés éjszakai hírnökkel, akik az égbolt egyetlen fényét jelentették. A csendessége inkább hátborzongató, mintsem megnyugtató, de valahogy így éreztem magam az Azkabanban is. Aláírásomnál az Apollo nevet választottam a kép sarkánál, melynek egyedül az első betűje olvasható rendesen.
- Remélem, beljebb invitálsz egy régi barátot, Karkarov. – próbálom magamra erőlteti emberi álcám azzal a szelíd mosollyal, ami valaha mindenkit átvert, de talán már a tükörképemnek sem hinnék. A változásom látványos azért, hiszen ha szellemileg nem is roncsolódtam, az arcom beesetté vált, és láthatóan rengeteget fogytam. Én, aki mindig is elég vékony volt.


Carl Orff: Fortune Plango Vulnera (Carmina Burana)
Thanks Doll! ♥_♥


A hozzászólást Neoptolemus A. Selwyn összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. 8 Márc. - 14:36-kor.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Dimitrij Karkarov

Dimitrij Karkarov

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Sean O'Pry

»
» Pént. 24 Feb. - 22:03


Neoptolemus && Dimitrij
Mikor már azt hittem, hogy minden rendben lesz..

Lehet, hogy ez a költözés mégsem volt annyira jó ötlet, nekem hiányzik a régi ház, mely telis-tele volt emlékekkel. Meg most, hogy megint láttam az én egyetlenem húgomat, megint minden olyan lett, mint régen, mintha el sem költöztünk volna. Kezdem azt érezni, hogy Sofiaval nem jöhet össze ez az egész, de ha ezt ki merem mondani, akkor Nadia jár csak rosszul és azt nem szeretném. Nem szeretném, ha az én egyetlen csillagomnak baja esne. Tudom, hogy mire képes Sofia, hogy mennyire fontos neki, hogy ne veszítse el a pozícióját, hogy ő maradjon az örökös és ő legyen a feleségem. Az a baj, hogy évek óta csak azt érzem, hogy a pénz miatt van mellettem, mert én biztos alap vagyok ahhoz, hogy egyszer ő legyen a Karkarov család női vezetője. Ez a ház meg még mindig hatalmas és könnyen el lehet tévedni benne. Apámtól kaptam két levelet is, minél előbb el kell kezdenem dolgozni a minisztériumban, meg is találta nekem a megfelelő munkát, de előtte el kell takarítanom a szemetet, ami utamat állja ebben.
Valahogy mindig is idegesítettek a manók, szerintem sosem képesek semmire sem, főleg nem arra, amire kéne. Pedig ők hűségesek a családunkhoz és meglehetősen szorgalmasak, csak sürögnek és forognak. Mondjuk nem rossz az étel, amit készítenek, de ma egyáltalán nem volt étvágyam, így elvonultam a dolgozószobába és felbontottam apám második levelét, amiben pontosan leírja, hogy mit kell tennem hamarosan. Nem is rossz, megölni egy-két sárvérűt és felgyújtani egy falut, elég kellemes mókának ígérkezik, de még van időm. Néztem, ahogyan a kandallóban a tűz életre kel és táncot jár, hallgattam hogyan pattog, majd megjelent egy manó és bejelentette, hogy vendégem van. Felálltam és elindultam az ajtó felé, érdekelt, hogy ki lehet az. Nem mondanám, hogy nem lepődtem meg, mikor Neopo.. nem is tudom a nevét sosem kimondani, de már feladtam egy ideje, hogy megtanulom.
Tudjátok, mi az idegesítő a manókban? Hogy mindig parancsba kell adni, hogy menjenek el.. ehelyett egy könnyed rúgással és egy célzott mutatással jeleztem, hogy menjen el innen. Én nem bízom meg bennük annyira, mitn a többség. - Húgaim érdeme. - felem neki egy mosollyal. Beletelt egy kis időbe, mire végre találtak olyan házat, amely nekik is megfelelő. Persze nem csak hárman vagyunk itt, itt van Igor és Irina is, de Irina és Nadia most az iskolában van, szóval.. hárman tartózkodunk itt. Sofia lement valahova -valószínűleg a testi szükségleteit elégíti ki- Igor pedig dolgozik. - Igazán nem lett volna rá szükség, de biztos találunk neki egy megfelelő helyet. - felelem neki, miközben megnézem a képem, biztos vagyok benne, hogy.. lényegtelen, az ajándék az ajándék.
Elállok az útjából, hogy beljebb tudjon jönni. - Érezd magad itthon. - felem neki, majd hát igaza van abban, hogy jobb lesz, ha senki sem látja meg itt. Látszik rajta, hogy fogyott, szóval nem is kérdéses, hogy majd leültetem ebédelni. - Gondolom éhes vagy, de amíg az ebédlőhöz érünk elmesélhetnéd minek köszönhetem a látogatásod. - felelm, majd elindulok az ebédlő felé vele.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Neoptolemus A. Selwyn

Neoptolemus A. Selwyn

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Timur Simakov

»
» Hétf. 27 Feb. - 22:42
Dimitrij Karkarov & Neoptolemus Selwyn



Merry Crisis,
and a Happy New Year


Karkarov birtok, a téli szünet vége előtti napon
Rezzenéstelen arccal figyelem, ahogyan a manóval bánik. Szánalmas kis teremtmények, akik képtelenek megvédeni magukat, azonban teljesen alávetették magukat a számukra felsőbbrendűeknek. Nem látom bármi értelmét fizikai vagy mentális kínzásuknak, nem vezet semmire. A redbridge-i rémről hinnék azt, egyetlen örömét a kisebbek elnyomásában és a fájdalom okozásában leli, holott engem mindez sohasem szórakoztatott. Az ember, aki húsból épített szobrokat, már csak a halott testeket használta műalkotásaihoz, s ez az, ami megkülönböztet a valódi rémtől. Hozzáértők, akik alaposan megvizsgálnák a különbségeket, idővel felfigyelhetnének a jelekre, amik előbb-utóbb bizonyítanák, hogy jóval kevesebb lapul a számlámon, mint amennyit a Próféta és az aurorok felróttak nekem. Mindenesetre nem adom jelét annak, mennyire feleslegesnek tartom a manó iránti agresszióját, ahogyan hallgattam otthon is, mikor atyám kezet emelt bármelyikükre, ha épp elsózták a kedvenc levesét, talált egy apró kopást a tányér aranyozott mintázatán, vagy éppen csak nem tetszett neki, amit a Prófétában olvasott.
- Ugyan. – szabadkozom a kép átnyújtása közben. Jóllehet, Karkarov maga is hallotta a rémtörténeteket stílusomról, amivel a fontosabb és izgalmasabb eseményeket megkoronázom. Mondhatni, legendás volt az az eset, amikor azt a három áruló ex-halálfalót műtárgyakként állítottuk ki a Minisztériumban.
- Boldog vagyok attól, hogy ismét művészi ambícióimnak élhetek. Rémunalmas hely az Azkaban, bár nyilván nem azért zártak oda, hogy üdülni küldjenek. – tárom szét kissé a karomat, hogy látványosabbá váljon, mennyire lefogytam. Arccsontom egészen kiékelődik, bordáim pedig nekifeszülnek napfényt rég nem látott bőrömnek. Visszatérésem óta azon igyekszem, hogy visszanyerjek valamit régi valómból, és újra embernek nézzek ki. Soha nem ízlett a hazai koszt azelőtt annyira, mint akkor, amikor ismét érezhettem a fűszeres illatokat.
- Nem vagyok olyan helyzetben, hogy elutasítsam a vacsorát. Bár biztonságos helyen vagyok, egyelőre, nincs hiányom semmiben, amire szükségem van. – biccentek egyet akkor, amikor beljebb invitál, s lépem át pókszerű lábaimmal a küszöböt. Egyelőre a családon belül csupán Aurora tud arról, hogy már nem tartózkodom az Azkaban valamelyik nyirkos, hideg cellájában. Szándékozom Dorát is beavatni, de amíg nem derül ki, napokon belül kifaggatják-e akár mindkettejüket, addig nem kockáztatom meg a felkeresését.
- Nem időzöm hosszasan jelenlegi menedékemen, órák múlva már egy olyan helyen leszek, ahol az aurorok nem találnak rám. A Nagyurat tájékoztattam visszatértemről, természetesen. Mégis, a szövetségedre van szükségem. A barátság jegyében. Mondd csak, Dimitrij, milyen ráhatásod van az auror főparancsnokság viselt dolgaira? – puhatolózom meg. Bármi is történik, az elsősleges feladatom, hogy késleltessem az esetlegesen folyó nyomozást önmagam után. Másodrészt pedig az se lenne hátrány, ha testvéreimnek, de még a Yaxley lánynak sem esne semmi baja.


Carl Orff: Fortune Plango Vulnera (Carmina Burana)
Thanks Doll! ♥_♥
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Dimitrij Karkarov

Dimitrij Karkarov

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Sean O'Pry

»
» Vas. 12 Márc. - 12:33


Neoptolemus && Dimitrij
Mikor már azt hittem, hogy minden rendben lesz..

Sokat gondolok még az otthonomra, sokat gondolok még Oroszországra, ott minden más volt, ott minden könnyebb. Itt van a sok elit, sznob, beképzelt brit, akik azt hiszik, hogy övék a világ, de egy párbajban alul maradnak, eddig mindenkit gond nélkül megöltem. na de most ez felesleges, inkább azon jár a fejem, hogy mik ezek a levelek, amiket el kell olvasnom, mert apám nem szokott csak úgy kettőt is küldeni. A dolgozószoba csendébe és homályába burkolózva merengek és egyre sötétebb gondolatok ötlenek a fejemben, amikor megjelent a manó és megállítja gondolataim tengerének zavargását. Nem gondoltam volna, hogy pont Neoptolemus fog megjelenni az ajtónknál és még ajándékkal is szolgál, amit természetesen elfogadok minden fajta szabadkozás nélkül.
- Eme remek darabnak a főteremben a helye. - felelem neki és mondjuk eszembe jut, hogy mi történt vele, hogy miért nem kéne most itt lennie, de kiszabadult, nem is vártam volna mást. Egy halálfaló nem hozhat szégyent a családjára azzal, hogy elfogják és ott rohad meg, én is mindenképpen kiszabadultam volna, megvannak erre a megfelelő módszerek. - Hallottak alapján nem üdülni megy az ember, de te esetedben ez egy elég rövid ideig tartott. - mondom neki és mikor meghallom a kérdését, akkor kicsit beleolvasok a fejébe és ezek szerint az apja és más nagyon nem is tudja, hogy megszökött, ami elég jó dolog, de.. ez egy olyan kérdés, amire nem szívesen válaszolok.
Szemébe nézek és lerakom a képet az egyik szekrény tetejére, majd közelebb lépek. - Ennek a megválaszolására egy dologra van szükségem.. - komolyodik meg a hangom és karba fonom mellkasomon előtt a karjaimat. - Hagytál e életben szemtanút. - feleslegesnek érzem a kérdést, nem épp olyannak tűnik, aki hagyna valakit is életben, azonban meggondolatlanul szórja a bizonyítékokat.. Pedig imperius átokkal olyan dolgokra lehet kényszeríteni valakit, amiket más esetben nem tenne meg és elég ügyesen lehet vele egy olyan vallomásra kényszeríteni valakit, amilyet nem tenne meg normális esetben.. Ha nincs közvetlen szemtanú, akkor egy balekot kell rávennem, hogy hamis vallomást tegyen.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Neoptolemus A. Selwyn

Neoptolemus A. Selwyn

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Timur Simakov

»
» Vas. 12 Márc. - 18:47
Dimitrij Karkarov & Neoptolemus Selwyn



Merry Crisis,
and a Happy New Year


Karkarov birtok, a téli szünet vége előtti napon
Visszafogottsággal fogadom a festményemet illető bókot, holott én egyáltalán nem tartom mesterműnek. Az Azkabanban töltött idő kivett belőlem eleget ahhoz, hogy még akkor is hónapokig tartson regenerációm, ha nem kellene az engem kereső, vagy nem kereső aurorok elől bujkálnom, ami viszont éppen megterhelő annyira, hogy ne tudjak teljes mértékben önmagam összeszedésére koncentrálni. Holott be kell valljam magamnak, az életem roppant eseménytelen és unalmas lenne, ha nem ezt választottam volna, és ne követnék el már szinte szándékosan ennyi hibát, hogy közelebb csaljam magamhoz a veszélyt, és táncot járjak a halállal magával, csak hogy megtudjam, milyen szerető is az ágyban.
A vonások tehát messze nem olyan tökéletesek, mint szerettem volna. A festménynek rendesen megszáradnia sem volt ideje, hiszen sietnem kell, nem időzhetek itt sem örökké. De talán még így sem vészes a végeredmény, az ajándéknak pedig természetesen gesztus értéke van. Kezeimnek kissé még mindig festékszaga van, a sok anyag könnyedén az ember bőrébe ivódik, és a hosszadalmas áztatás sem elég ahhoz, hogy kimossa minden nyomát.
- A hallottak sosem fedik azt a valóságot, amit te a saját tapasztalatoddal megélsz ott, Karkarov. Mindenki másként éli meg a dementorok közelségét. Bár megjegyezném, csak a második legnagyobb szörnyetegek voltak, akikkel a foglyok találkozhattak. – tisztában vagyok azzal, hogy egyszer az egom lesz az, ami a sírba visz, ezt Aurora maga jósolta nekem. Szavaim azonban nem egyértelműsítik, hogy tulajdonképpen magamra gondolok az alatt, aki még a dementoroknál is rosszabb volt az Azkabanban. Elég csak megkérdezni azt a tucatnyi aurort, akiket kihallgatásomra küldtek, s akár átokkal, veréssel, vagy bájolgással próbáltak információkat kicsikarni belőlem. Hasztalanul. Többnyire.
- Ugyan, Dimitrij. – ül ki arcomra az a kellemes, bájos, ám felszínes mosoly, ami Azkabanba kerülésem előtt annyi embert csapott be. Az emberek jobban bíznak azokban, akik mosolyognak. Nem kell zseninek sem lenni hozzá, hogy erre rájöjj.
- Te sem gondoltad komolyan, hogy hagyom, hogy az emberek lássák, ahogyan elhagyom az Azkabant. A nagyobb probléma viszont, hogy az egyik testvérem már látták, amint megérkezik a látogatásomra, és azt is, ahogyan távozik onnan. – közlöm vele a tényeket röviden. Hogy a kettő között mi történt? Talán nem is lényeges. Nem ismerem Karkarovot eléggé, hogy ne tudjam, visszaélne-e a titkommal, vagy tudja-e tartani a száját. Különben ha mindenkinek elmondanám, hogy csináltam, odalenne a varázs.
- Nem magam féltem, Karkarov. Én meg tudom védeni magam, s csinálhatnak bármit Aurorával, akkor sem szednek ki belőle semmit. De a testvérem, és jobban szeretném, ha nem csinálnának vele semmit. – simulnak ki arcvonásaim, ajkaim pedig ismét azt a hűvös semlegességet hirdetik, amit eddig.


Carl Orff: Fortune Plango Vulnera (Carmina Burana)
Thanks Doll! ♥_♥
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Dimitrij Karkarov

Dimitrij Karkarov

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Sean O'Pry

»
» Hétf. 20 Márc. - 20:55


Neoptolemus && Dimitrij
Mikor már azt hittem, hogy minden rendben lesz..

Apám jólneveltségre tanított, ezért is figyelek rá, amikor hozzám beszél, meg kell tisztelni a másik felet azzal, hogy figyelünk rá, amikor hozzánk beszél. Meghallgatom, majd szavain elmosolyodom, nem fogok én oda menni, egyáltalán nincs nekem erre szükségem, én okosabb és megfontoltabb vagyok ennél. - Értem. - mindössze ennyit felelek neki, nem tudom hogy mi mást kéne neki mondanom, mert nincs más. Én nem fogok az Azkabanba kerülni, előbb halok meg, minthogy a Karkarov néven ekkora szégyenfolt essen.
Kérdésére egy kérdés a válasz, de hát előre tudom a választ, nem is kell mondania semmit, ő nem megfontolt, csak teszi azt, ami szerinte helyes és nem is gondol bele a következményekbe. Talán jobb lett volna, ha hagy valakit, valakit, akivel lehet valamit kezdeni, de ő a nehezebb utat választotta, sajnos nem hagyott tényleg senkit sem. - Szerintem meg jobb lett volna hagyni valakit. - felelem neki röviden és halkan. Saját magát hozta ebbe a szar helyzetbe, akkor miért nem saját maga oldja meg a dolgot? Amúgy meg tudom, hogy nem mond el mindent, olvasok a fejében folyamatosan, nem lenne jó, ha fenyegetést jelentene az életemre, akkor kénytelen lennék eltávolítani, de.. semmi ilyenről nincs szó.
szavain felsóhajtok. - Nem tudod őket megmenteni, sajnos ha maguktól nem mesélnek, van olyan pszichológiai eszköz, amitől csicseregnek majd. - nézek rá komolyan, de mielőtt bármit is mondhatna, felemelem a kezemet, hogy ne szakítson félbe. - Minden őrt megöltél vagy csak azt, aki jelen volt? - teszek fel egy újabb kérdést és várom a választ, ha van életben még életben őr arról az éjjelről, akkor van remény, de ha nem.. sok dolgom lesz és nem tudom megéri e, hogy ennyit vesződjek az ő kedvéért.
[/quote]
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Neoptolemus A. Selwyn

Neoptolemus A. Selwyn

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Timur Simakov

»
» Szomb. 25 Márc. - 13:22
Dimitrij Karkarov & Neoptolemus Selwyn



Merry Crisis,
and a Happy New Year


Karkarov birtok, a téli szünet vége előtti napon
Felsejlik arcomon az a lenézést és felsőbbrendűséget magában rejtő mosoly, amit az avatatlan szemek még mindig csupán kedves gesztusként képesek értelmezni. Akárcsak a művészetem magát, így engem is kevesen képesek kiismerni, megérteni, nem számít, hogy pszichológiai eszközöket, vagy akár legilimenciát alkalmaznak rajtam. Mert ó, igen, volt már dolgom legilimentorokkal, és tökéletesen tudatában vagyok annak az Azkaban óta, hogy mikor próbálják gondolataim felszínét kapargatni. Ahogyan azzal is, hogy súlyos hiányosság részemről, hogy még nem kezdtem el a védekezését megtanulni. Nem volt rá alkalmam, az időm mostanság nem épp tanulásra fordítom.
- Sértő a feltételezés, hogy feltétlenül életek kioltására kell támaszkodnom ahhoz, hogy megszökjek, Karkarov. – sejlik fel ajkamon a mosoly, ami azonban semmi gyengédséget nem tartalmaz. Dolgoztunk már együtt Dimitrijjel, azonban nem fedtem fel előtte valódi potenciálomat. Azt viszont mindenképpen tudhatja, ha én gyilkolok, annak nagy visszhangja van, és nem a Sötét Jegyről ismerik meg műveimet, ha egyszer ehhez az eszközhöz fordulok. Ő maga is láthatta már munkáim a Minisztériumban, a kiállításom grandiózus siker volt, címlapra kerültem vele.
- Természetesen Nekem egy őrt sem kellett megölnöm, hogy észrevétlenül kijussak onnan. Az időzítésem viszont elismerem, nem volt épp a legjobb, de remélem, megérted, hogy sürgetett az idő, hiszen már kiadták rám a dementorcsók ítéletét. – magyarázom meggondolatlanságom fő okát. Bármikor megszökhettem volna, de még pók alakom ellenére is túl kockázatos lett volna egy idegennel tartani. Akkor, abban a helyzetben épp nem láttam más megoldást, mintsem Aurorát használni erre.
- Teljesen mindegy, hogy jutottam ki. Az egyetlen, ami fontos, hogy amikor az aurorok faggatózni kezdenek, olyan embereket küldjenek, akik kevésbé akadékosak. – lelohad számról a mosoly, igazából semmi okom különben sem a bazsalygásra, miközben testvéreim, és minden hozzátartozóm veszélyben van. A Yaxley lánynak például eszemben sincs elmondani, hogy megszöktem, legfeljebb a testvére az, akit majd felkeresek, hogy figyelmeztessem. Nem különösebben hatna meg, ha baja esne, személy szerint hidegen hagy a sorsa, nem érdekel, életben van-e vagy sem, azonban sajnos szövetségben állnak családjaink, saját érdekeim pedig olykor kénytelen vagyok félretenni egy magasabb cél érdekében.
- Hamarosan mindenki tudni fogja, hogy megszöktem. Talán csak órák kérdése, mire ellepi az újságokat és az utcákat körözésem képe, Karkarov. Akkor pedig az aurorok először a testvéreimet fogják elővenni, mert mindketten meglátogattak a szünet alatt. S akkor… – tartok egy kis hatásszünetet, a szemkontaktust pedig nem töröm meg vele. Még csak nem is pislogok.
- …akkor pedig olyan kihallgatókra van szükség, akik velejéig korruptak, és akiknek nem érdekük megtörni őket. Akik elhiszik, ha azt mondják nekik, én tévesztettem meg őket, én csaptam be mindkettőjüket, és őket csak kihasználtam, manipuláltam, tehetetlenek voltak. Ez az egyetlen járható út. – hazudok vele önmagamnak is, hiszen pontosan tudom, mi lenne a másik opció. Ha Aurorát emlékezettörléssel kezelném, és még azt is elfelejtené, hogy valaha is léteztem. De azzal elveszíteném, többé nem birtokolhatnám, és azt nem engedhetem.
- De te. Te el tudod ezt intézni. Nem igaz? – a tisztelet szikráját erőltetem bele hangomba, ám az épp olyan természetesnek hat, mint amikor a Nagyúrhoz magához beszélek. Szükségem van minden fellelhető segítségre, a halálfalók között pedig kevesen vannak, akikben érdemes megbízni.
Remélem, Karkarov lesz az egyik.


Carl Orff: Fortune Plango Vulnera (Carmina Burana)
Thanks Doll! ♥_♥
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good


Ajánlott tartalom

C’est la vie

»
»
Vissza az elejére Go down

D. Karkarov & N. Selwyn

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Irina Karkarov
» Igor Karkarov
» Irina Karkarov
» Karkarov & Weinberg Fun Co.
» Karkarov & Dolohov

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Archívum :: Befejezetlen játékok-