Oldalköltözés
clementia.
Kedves Mindenki!

Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : )

b & caelor & effy

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
 Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Hírek
Alastor Moody

Dung && Carrie  EmptySzomb. 25 Dec. - 10:27
MARAUDDDERS
Alecto Carrow

Dung && Carrie  EmptyVas. 5 Dec. - 0:12
Practise makes perfect... really?
Alex R. Emerson

Dung && Carrie  EmptySzer. 21 Júl. - 14:54
Elkészültem!
Lucius Malfoy

Dung && Carrie  EmptyPént. 9 Júl. - 1:06
Marvel Universe
Vendég

Dung && Carrie  EmptyCsüt. 8 Júl. - 9:43
Lucius A. Malfoy
Lucius A. Malfoy

Dung && Carrie  EmptySzer. 7 Júl. - 16:18
arasznyit fölötte léptek
Yves McGonagall

Dung && Carrie  EmptySzer. 30 Jún. - 3:38
First Knight
Martin Nott

Dung && Carrie  EmptyKedd 29 Jún. - 2:33
en passant
Anathema Avery

Dung && Carrie  EmptyKedd 29 Jún. - 0:34
A hónap írói
a hónap posztolói
Erre kószálók
ki kóborol erre?

Nincs


Jelenleg 47 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 47 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (89 fő) Csüt. 10 Jún. - 19:03-kor volt itt.


Megosztás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Carolynne H. Travers

Carolynne H. Travers

C’est la vie
Elhalálozott
Elhagytam e világot
▽ Reagok :
0

»
» Hétf. 20 Jún. - 14:19
A hideg téglafalnak döntöm a fejem és mély levegőket veszek, mert nem akarok behányni. Így utólag visszagondolva borzalmas hülyeség volt, hogy loptunk egy üveggel Lumpsluck boraiból, ráadásul olyan szép üvegben volt az a pia, hogy biztos, hogy bazi erősnek kellett lennie. Fogalmam sincs, hogy Harley és Izzy merre vannak pedig nagy szükségem lenne rájuk, hogy megkérdezzem vajon ők is annyira be vannak-e indulva a bortól, mint én. Szinte biztos vagyok benne, hogy valami más is lehetett abban a borban az alkoholon kívül. Talán egy kis ajzószer, mert én még nem éreztem soha ilyet, hogy menten ráugranék az első férfira aki szembe jön velem.
Arról nem is beszélve, hogy mennyi mindent megtennék egy kibaszott szál cigarettáért. A muglik, hát ha valamit tudnak, akkor azt, hogyan rombolják a szervezetük és hozzanak forgalomba ilyen ártalmas, de mégis zseniális találmányokat. Éljenek a muglik! Na jó, persze ezt senki előtt nem hangoztatnám – bár konkrétan nincs velük semmi bajom, de azért nem fogok egynek se a védelmére kelni ha valamelyik aranyvérű sznob picsa elkezdi őket szidni.
Lépteket hangja üti meg a fülemet és bár hatalmas nehézségek árán, de kinyitom a szemem. Egy picikét jobban is érzem magam, legalábbis annyira már nem vagyok bódult állapotban, mint akkor amikor kiléptem a nagyterem ajtaján. A friss levegő valamelyest kitisztította a fejem vagyis képes vagyok arra, hogy ellökjem magam a faltól és megnézzem magamnak, hogy ki az aki szintén kénytelen volt menekülni a karácsonyi bálról.
Összébb fogom magamon a kardigánt, amit felkaptam, hogy ne fagyjak össze teljesen a picit aprócska ruhában és kicsit tétova koppanások kísérik lépteimet, én pedig egészen büszke vagyok magamra, amiért még így is megy a magassarkúban való járás. Egy szőke tincset a fülem mögé tűrök és óvatosan kilesek az oszlop mögül.
- Dung – elégedetten elvigyorodom és már nyúlok is a hugrabugos srác kezéért, hogy berántsam magam mellé a mélyedésbe, ahol eddig olyan szépen elrejtőztem a kíváncsiskodó szemek elől – Mi járatban erre? Azt ne mondd, hogy máris aludni mentél volna mikor még olyan fiatal az éjszaka – tekintetem a fiú arcát vizsgálja és észre sem veszem, hogy mennyire pofátlanul befurakodtam a személyes terébe. Lehelete már csiklandozza a bőröm és közben az orromba szökik a menta és valami más, észveszejtően csábító illat keveréke ami Dungból árad. Talán...sárkányfű? Nagyon remélem.
- Van valamid, amivel elüthetjük az időt? - csillogó szemeimmel a fiú kék íriszeit keresem és meg sem várva a válaszát már egy újabb ötlettől vezérelve kulcsolom össze ujjainkat, hogy magam után húzva a fiút elinduljunk a folyosók felé, ahol a Szükség Szobáját sejtem. A helyet, ami annyira diák életét mentette már meg köztük az enyémet talán többször, mint ahogy azt kellett volna.
- Tudod Fletcher, nem is értem neked miért nincs barátnőd – lelassítom a lépteimet, mert nyávogás csapja meg a fülemet és pár másodperccel később már ott is van előttünk Mrs.Norris, a diákok hatalmas ellensége, a macska akit jó páran szeretnének a legkülönfélébb módszerekkel megkínozni. Szerencsénkre azonban még mielőtt bármiféle vészjelzést is küldene Fricsnek már ki is rajzolódik előttünk egy ajtó, ami mögött talán meglelhetjük a békét na meg valami mást is .
- Végre – szinte belököm Dungot a hatalmas ajtón, ami mögött kényelmes fotelok, valami bódító füstölő és rengeteg függöny vár minket. Lehuppanok az egyik hatalmas babzsák fotelbe és magam mellé vonom Dungot is és ahogy az arcunk milliméteres közelségbe kerül a másodperc töredéke alatt találják meg ajkaim a másikét, hogy egy rövid csókban forrjunk össze.
- Szóval...miért is vagy te egyedül? - továbbra sem távolodok el a fiútól a csók után,karjaimat lazán összefonom a nyaka körül és oldalra billentett fejjel, arcomon elégedett vigyorral no meg persze mérhetetlen, pletykára éhes kíváncsisággal várom a válaszát.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Dung Fletcher

Dung Fletcher

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
Cole Mohr

»
» Szer. 22 Jún. - 19:03

when you were young

Mint egy ragadozó, aki a prédára vár, úgy vizslatom körül a termet, a sarokból állva. Ez a rohadt nyakkendő gúzsba köti az ádámcsutkámat. Fél kézzel odakapok, próbálom kioldozni, de az ujjaim annyira ügyetlenek. Megölöm egy szép napon Gilt, az tuti. Fogalmam sincs, hogy az volt-e a célja, hogy megöljön, vagy csak az, hogy tisztességesen nézzek ki az év egyetlen napján, amikor az egész kastély egyetlen nagy giccsparádévá változik. Érzem, hogy még néhány perc, és én is angyalhajakot fogok hányni a padlóra, annyira undorodom az egésztől, de ha most elmegyek, akkor becsukhatom a boltot. Eddig beértem azzal, hogy a nagykutyák árnyéka legyek, ellestem tőlük mindent, amit érdemesnek találtam, de most már elegem van belőle. Saját bizniszt akarok. Saját vásárói kört. Nem csak az évfolyamtársaim között. Nem akarok többé csicska lenni, azt akarom, hogy a kastélyban mindenki tudja, hogy ki az a Dung Fletcher, és hogy miért érdemes vele jóban lenni.
Érzem, ahogy a csomó végre kilazul, én meg fellélegezve hajítom le az apró anyagot, ahogy előlépek az árnyékből és egyenesen, határozott léptekken indulok a hetedéves mardekáros bagázshoz.
Megállok Baldwin háta mögött, a többiek abban a pillanatban abbahagyják a beszédet, a nagy hústorony meg kínos lassúsággal fordul felém.
- Nocsak, mi szél hozta ide a kis Mundungust? Eltévedtél öcsi? - húzódik gonosz vigyorra a szája. Még csak esélyem sincs megvillantani az árut. A tér körülöttem egyre szűkebbé és szűkebbé válik, a levegő is elfogy, és csak Baldwin hatalmas szembogarát látom magam előtt és a bazi vastag szemöldököket. - Ide figyelj, te anyátlan kis korcs. Ha mégegyszer meglátlak itt lébecolni, a vécécsészéből foglak megitatni, megértettél?

Még mindig hallom az agyatlan heherészést, és érzem a pálcája nyomán hagyott fájdalmat a bordáim között, ahogy kivágom a Nagyterem ajtaját és elindulok a hűvös folyósón. Nem is nézem, hogy hova lépek, csak el akarok menni innen, valahová, ahol nincs senki, nyugiban lehetek, és kitalálhatom, hogy hogyan kerüljem meg azt az idióta Baldwint, aki mint egy kibaszott tyúkanyó, úgy védi a dílerét, akinem meg a fél suli a vásárlókörébe tartozik.
Ahogy hirtelen valaki megragadja a kezem hátulról, kezeim rekfelxszerűen szorulnak ökölbe.
- Most meg mit akarsz? - förmedek rá, a kelleténél indulatosabban. Egyrészt azt hittem, hogy valamelyik mardekáros jött utánam, másrészt meg amúgy is le van szarva, mert Carrie nem éppen úgy fest, mintha bármi is érdekelné.
Hamar levágom, hogy jól bepiált, de nem mondanám, hogy különösebben el lennék ragadtatva az egész jelenettől, ahogy bevonszol maga mellé a mélyedésbe.
- Pedig de, aludni készültem, mi olyan nagy szám ezen? Ez a buli nagyon ciki – húzom el a számat, és próbálom hátrébbhúzni a fejemet is, de csak belevágom a falba. Pont amikor nem is olyan halkan célozgatni kezd olyan dolgokra, amiket mondjuk nem szeretném, ha egy erre játó tanár vagy mondjuk akárki fülébe jutnának. Nem is tudok válaszolni, már vonszol is, tovább, én meg egy idő után fealdom. Mert végül is nincs jobb dolgom. Ráadásul tele vagyok áruval.
Ahogy meglátom ezt a dögöt, egy pillanatra megtorpanok. Ha jön Friccs, akkor én nagy gázban vagyok. A várt csoszogás és görnyedt árnyék azonban elmarad, de a szuszpansz azért megvan. Hallom a kérdését, de annyira letaglóz, hogy egyszerűen nem tudom, mit válaszoljak rá, és hogy egyáltalán válaszolnom kell-e egyáltalán. Miért is tartoznék magyarázattal Carrienek?
Annyira gyorsan történt minden, hogy le sem esett, hogy hol vagyunk. Pedig a Szükség Szobáját sajnos többször látogatom, mint ahányszor kellene. Legalábbis azóta, mióta tavaly felfedeztem, csak ide járok, elrejteni a cuccaimat természetesen. Nekem sohasem jelent meg csicsás-puffos, füstölgő kéjbarlangként. Miért is lenne ilyesmire szükségem?
De ami a legjobban izgat most jelenleg, hogy Carrienek mi a francért van rá szüksége?
Ez pont az a fajta kérdés, amit jobb lett volna még gondolatban sem megfogalmazni. Mert a kérdőjel után általában jön egy válasz. Vagy esetenként mégtöbb kérdőjel. Vagy egy puffon találod magad, és miközben iszonyatosan fáj a szebbik feled, egy csaj a szádba erőszakolja a nyelvét.
Öhm.. igen, ez totál átlagos.
Olyan végtelennek tűnik a pillanat, és olyan érzés, mint amikor valaki végghúzza kínos lassúsággal a körmét a táblán. Kiráz a hideg, ahogy megízlelem a másodkézből kapott mézédes bort. De az egészben a legrosszabb a parfümillat, ami olyan émelyítő, hogy érzem, mindjárt összehányom magam, ha ne hagyja abba. Szerencsére azonban nem kell eltolnom erőszakkal, mert magától is rájön, hogy ez úgy borzalmas, ahogy van.
Ahogy elválnak ajkaink, de továbbra is gúzsba köti a nyakamat, mint egy fél órával ezelőtt az a rohadt nyakkendő, kikerekedett szemekkel nézek rá, és kézfejemmel megtörlöm a számat. Aha, szóval így csókolnak a lányok.
- Mégis mi a francot csinálsz, Montague? Meg vagy hibbanva? Mi volt abban a borban? - támadok neki, mintha ez lenne a legtermészetesebb reakció, ha egy valószínűleg csinos kis szőke lekap. Valójában azonban olyan vagyok, mint egy ijedt macskakölyök. Lefejtem karját a nyakamról, és nagy lendülettel ugrom hátra. Vagyis le a puff mellé a földre, hogy ne tudjon mégegyszer lesmárolni.
<3
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Carolynne H. Travers

Carolynne H. Travers

C’est la vie
Elhalálozott
Elhagytam e világot
▽ Reagok :
0

»
» Szomb. 9 Júl. - 13:17
Léptek zaja riaszt fel bódult pihenésemből és rögtön ki is lesek az oszlop mögül, hogy vajon kit sodort erre a szél. Az ismerős alakban Mundugust vélem felfedezni és habár a kapcsolatunk még nem éppen nevezhető barátinak – inkább csak üzleti – ettől függetlenül, mintha már ezer éve imádnánk egymást úgy rántom be magam mellé és erőszakolom rá a fenomenális társaságom. Mert ugye ki ne akarna Carolynne Montagueval egy levegőt szívni? Na ugye.
Bár a reakciója nem éppen nevezhető lelkesnek, de jelen állapotomban nem jut el az agyamig, hogy elképzelhető, hogy Dung tényleg egyedül akar lenni és a háta közepére sem kívánja a társaságom. Sebaj.
- Jól van, nem kell leharapnod a fejem – elnevetem magam és megrázom a fejem – Egyrészt igazad van, egészen ellaposodott odabent minden másrészt viszont tényleg örülnék, ha lenne valamid amivel még el tudnánk ütni az időt lefekvés előtt – egészen ártatlanul pislogok rá, na nem mintha meghatná mert valami oknál fogva a varázsom Fletcheren nem igazán működik, talán az alkoholnak köszönhető, hogy picit visszataszító látványt nyújtok. Mondjuk biztos vagyok benne, hogy ha esetleg egy másik fiú csöppent volna ide a folyosóra mellém nem lenne ennyire… unott és kedvetlen attól az ötlettő, hogy velem töltse az estét.
Nem nagyon adok neki választási lehetőséget mivel nagyon is kívánok egy szál cigarettát vagy valami hasonlót, amivel csak ő tud szolgálni arról meg nem is beszélve, hogy most így közelebbről megvizsgálva az arcát észre sem vettem eddig, hogy milyen jóképű gyerek lett ez a Fletcher. Mrs. Norris felbukkanása azonban kicsit megijeszt, nincs semmi kedvem megint elzáráson vagy büntetőmunkán részt venni. Szerencsére azonban még azelőtt elérjük a Szükség Szobáját, mielőtt Friccs tudomást szerezne arról, hogy bizony két diák ellógott az ünnepségről és nem éppen legális dolgokon törik a fejüket. Már ami engem illet, azt pontosan nem tudom, hogy Dung fejében mi is járhat, hiszen nem nagyon nézek rá miközben a hatalmas ajtó felé húzom, ami a semmiből rajzolódott ki előttünk a falon.
Csak akkor lélegzem fel igazán, amikor már bent vagyunk, biztonságban és jól elrejtve Friccs és a tetves macskája elől. Úgy tűnik a helyiség igencsak tekintettel volt az igényeimre, hiszen ennél fűtöttebb már nem is lehetne a levegő, a puffok pedig nagyon is csábítóak ezért is célzom meg rögtön az egyiket magammal húzva a hugrás srácot is.
Nem igazán gondolkozom, amikor megcsókolom Dungot. Annyira egyértelmű számomra, hogy ő is ezt akarja – mert mind ezt akarják, nem? Egy becsiccsentett, szőke, az alkoholnak köszönhetően könnyen kapható bevállalós boszorkány, aki ráadásul nem rest kezdeményezni. Azonban amint az ajkaink összeérnek érzékelem, hogy valami nincs rendjén, valahogy nem így szokták viszonozni a csókot, amit kezdeményezek. De annyira nem aggaszt a dolog, hogy komolyabban foglalkozni kezdjek vele egészen addig, míg a kérdésemre nem azt a válaszreakciót kapom, mint amit vártam.
- Ezt meg, hogy érted? – felvonom a szemöldököm és érdeklődve pislogok a srác felé, akire úgy tűnik nem voltam akkorra hatással, hogy rögtön belém szeressen. Ez az egész annyira új, hogy egyszerűen nem is tudom, hogyan reagáljam le. Valószínűleg kicsit sértettnek kellene éreznem magam, amiért ilyen szinten visszautasítanak én azonban csak értetlenül nézek Dungra aki azonfelül, hogy hibbantnak néz amiért megcsókoltam még el is kezd hátrálni, hogy véletlen se kelljen fél méternél közelebb lennie hozzám.
- Inkább beléd mi a fene ütött? – oké, most már kezd visszatérni a józanságom, hiszen hangom felháborodottan cseng és keresztbe font karjaim is erről árulkodnak – Gondoltam kicsit feldobhatnánk az estét, de úgy tűnik, hogy valaki inkább fülét-farkát behúzza bár az utóbbit nagyon nem értem – hátradőlök a babzsákban és lejjebb húzom az időközben arcpirongatóan felcsúszott ruhámat – Nem szereted a szőkéket, mi?

Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Dung Fletcher

Dung Fletcher

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
Cole Mohr

»
» Csüt. 14 Júl. - 22:07

when you were young

Hogy valaha bejöttek-e a csajok? Elárulhatom, hogy nem. Sohsem éreztem egy fikarcnyi érdeklődést sem irántuk. Akkoriban persze ezt még sokmindennel lehetett magyarázni, mert hát vannak későn érők, meg minden franc, de velem nem ez volt a helyzet. Főleg, mert hogy kiskamaszként azért már állt a zászló, ha megláttam egy idősebb srácot, aki még jól is nézett ki. Akkor azért már nem volt mit magyarázni. És habár sokan próbáltak rá célozgatni, a bennem motoszkáló érzéseket, vagy mi a francokat, nem igazán lehetett megingatni. Sosem voltam kíváncsi, hogyan csókol egy lány, és most azt hiszem, tudom is, hogy mért. Persze Carrie jól néz ki, esztétikus meg minden, amit egy ember szépnek találhat, de nem tartom vonzóbbank, mint egy szépen megcsavart jointot. Tehát nem arról van szó, hogy ne értékelném, és igazából nem is akartam ilyen durván reagálni, csak hát meg vagyok lepve, a francba is. Ilyenkor sok mindent mond az ember.
Még mindig a földön ücsörgök, és próbálok sajgó szebbik felem helyett az előttem álló szőkére összponosítani. Látom rajta, hogy meg van ütközve, nem érti, hogy mi van. És nekem is csak nagy nehezen esik le, hogy valószínűleg nem udta, hogy meleg vagyok. Nem kötöttem soha senki orrára, persze, de valahogy mindig is úgy képzeltem, hogy ezt az emberek maguktól kitalálják, megérzik, vagy kiszagolják a levegőből, tudomis én.
Próbálom rendezni arcvonásaimat, és ülő helyemben egy kicsit összeszedem a lábaimat, kihúzom magam és ilyenek. A francba, most magyarázkodhatok egy sort, amihez abszolút nincs hangulatom. De azt sem akarom, hogy Carrie itthagyjon a francba. Igen, tudom, hogy nem rajongtam eddig a társaságáért, de azért rájöttem, hogy szar lenne most egyedül visszamenni a hálókörletbe és főni a levemben.
A meglepődöttsége nem tart soká, tőle elvártan hamar megtalálja a számonkérő hangot, amit most, a különlegesnek számító esetben nem ignorálok. Ahogy helyezkdik a babzsákon, leráncigálja a szoknyája szegélyét, és én enyhén megemelt szemöldökkel reagálok, amikor rájövök, hogy mindeddig fel volt csúszva az a ruha. De eskü, nem láttam semmit.
Nem húzodok közelebb, még mindig tartom a szükséges biztonsági távolságot, de felhúzom a térdeimet és átkarolom őket, így nézek most fel a duzzogó lányra.
- Hogy mi ütött belém? Éppen sokkos állapotban vagyok, bassza meg! Hála neked – szólalok meg, és próbálom elnyomni én is felháborodásomat, nem sok sikerrel. Még mindig olyan kikerekedett szemekkel nézek rá, mint egy macska, akit éppen most öntöttek le egy vödör hidegvízzel.
- Feldobni az estét? - nézek rá továbbra is hitetlenkedve – És másnál ez működik? Fel szoktad dobni a meleg srácokat azzal, hogy lesből letámadod őket, mint egy berepülőpilóta? - hangom még mindig ingerült, pedig már nagyjából sikerült stabilizálnom az állapotomat, de nem akarom, hogy elbízza magát, és a végén még újra próbálkozzon. Ezzel a mondattal azt hiszem, letudtam egyszerre mindent. Megvolt a nagy coming out, még ha fájdalmas mellékhatásai is voltak. Egy pillanatig érzem, hogy rendesen megsajnálom a csajt. Nincs nekem semmi bajom Carrievel, sőt, kedvelem is, de ezt azért nem szeretem túl nagydobra verni. Felötlik bennem a gondolat, hogy talán lehetnék ma én a jófej, és megkaphatná legalább az egyik dolgot, amiért idejött. Zsebemben ráérősen kezdek el kutatni. Tele van minden szir-szarral, úgyhogy beletelik egy kis időbe, mire végre megtalálom a kis fehér dobozkát. Habár ezt nem eladásra szántam, látszik is, mert benne a cigi saját szájíz szerint van megtekerve, de most azért ne válogasson.
- Hé, Carrie – emelem meg a hangom figyelmeztetően és a doboz máris repül, utána a kis zippo gyújtó, amit még a muterom hagyott hátra, amikor elcuccolt tőlünk, én meg mágiával kicsit rásegítettem, hogy örökké égjen.
- Hidd el, cica, magasbó teszek rá, hogy valaki szőke-e vagy sem – teszem hozzá csak úgy mellékesen.
<3
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Carolynne H. Travers

Carolynne H. Travers

C’est la vie
Elhalálozott
Elhagytam e világot
▽ Reagok :
0

»
» Kedd 2 Aug. - 17:27
Mindig is tökéletesen tisztában voltam az adottságaimmal, egészen onnantól kezdve, hogy észrevettem őket. Elég volt az ujjam köré csavargatnom a hajam és egy picikét közelebb hajolnom valamelyik griffendéles sráchoz és már teljesítették is a kívánságom. Észrevettek, keresték a társaságom, idétlenkedtek azért, hogy felhívják a figyelmem. Arról nem is beszélve amikor Harleyval vagy Izzyvel voltam vagy ne adj Isten, mind a ketten a társaságukkal ajándékoztak meg. Hangosak vagyunk az tény, nem lehet nem észrevenni ha belépünk valahová, és a legjobb az egészben, hogy mindezzel tökéletesen tisztában is voltunk és vagyunk is. Próbálgattam a szárnyaim. Szempillát rebegtettem, csókot ajándékoztam és nevettem a vicceiken ők meg élvezték, mert hát végül is miért ne tették volna?
Ezért is gondoltam, hogy annyira egyértelmű, hogy Dung Fletcher is akar engem. Az üzletember, aki mindig megválogatja a vevőit, akit még egyetlen lány sem tudott becserkészni és aki annyira tökéletesen játszotta, hogy mennyire leszarja a körülötte legyeskedő hugrás csajokat. Az volt a fejemben, hogy mindez az elérhetetlenség csupán azért van, mert van egy plátói szerelme aki nem lehet az övé. Hogy eszembe jutott-e a lehetőség, hogy én lennék az a valaki? Persze. Sőt, igazából csak ez ugrott be.
Most pedig borzadva lök el magától, miközben én annyira szépen elterveztem, hogy bearanyozom az estéjét és hagyom, hogy ő is hasonlóan tegye. Mindenki jól jár, nem? Azonban úgy tűnik, hogy korántsem váltom ki azokat az érzelmeket Dungból, mint amire számítottam. A felháborodásom és értetlenségem tehát tökéletesen jogos.
Figyelem a reakcióit és már nem is érzem magam részegnek. Meglepő, hogy milyen józanító hatással van az emberre ha pofára ejtik. A szája sarka megrándul és alig várom, hogy megtudjam milyen magyarázattal áll elő a történtekre. Van valakije csak ennyire jól titkolja? Lehet. Bár azt is kinézem belőle, hogy nagy nehézségek árán de el tudja választani az üzleti partnereit a magánéletétől ami ilyen idősen igencsak tiszteletre méltó.
Bántja a fülemet az ingerült hangszín, nem számítottam ilyen heves reakcióra és még ő van lesokkolódva. Hát kérem, akkor én mit mondjak? A kezdetleges sokk ugyan átalakul sértődöttségé egészen addig, amíg fel nem fogom a kérdésébe rejtett választ. Adnom kell magamnak egy kis időt, hogy az agyam normálisan fel tudja dolgozni az információnak a jelentését.
Dung Fletcher a fiúkat szereti. Ez az opció egészen eddig fel sem merült bennem, holott ha reálisan nézzük a dolgokat egészen nyilvánvaló. Ez mindent megmagyaráz és egyre jobban érzem azt, hogy mekkora egy hülye vagyok.
- Ne haragudj, fogalmam sem volt róla – nagy nehezen kinyögöm ezt a mondatot és elkezdem meredten bámulni a Dung mögötti afrikai nőt ábrázoló szobrot. Egy picit megkönnyebbültnek érzem magam, hogy nem én vagyok az akitől kimondottan undorodik hanem az összes többi nőt is ugyanúgy elküldené melegebb éghajlatra, ha éppenséggel hasonló dolgokat tervez vele, mint én.
Elmélkedésemből Dung hangja ránt vissza de mire felfognám, hogy mi van addigra már pofán talál egy doboz. Azt hiszem még mindig nem ment ki belőlem teljesen az alkohol, hiszen ha ilyen teljesítményt nyújtanék mikor egy kvaffot kell elkapni akkor azt hiszem 2 percnél többet nem is tölthettem volna a Griffendél kviddics csapatában. Legalább a gyújtót elkapom bár az valószínűleg fájdalmasabb lett volna ha arcon talál. Kiveszek egy szál cigarettát és vörösre rúzsozott ajkaim közé illesztem, hogy aztán ráérősen meggyújthassam és visszadobjam a cuccokat Dungnak.
- Ez valamilyen szinten megnyugtató – fújom ki hosszan a füstöt és végre odáig is eljutok, hogy megengedek magamnak egy mosolyt – Viszont…soha egyetlen pillanatra sem vonzódtál hozzám? Vagy akármelyik más nőhöz? – oldalra billentem a fejem és lerúgom a magas sarkúkat, hogy elgémberedett lábujjaimat megtornáztathassam.
- Pedig Dung elég népszerű vagy a lányok körében – újabb slukk – Ha tudnád miket beszélnek a lányvécében – elnevetem magam – És téged mindez tökéletesen hidegen hagy. Elképesztő.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Dung Fletcher

Dung Fletcher

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
Cole Mohr

»
» Kedd 9 Aug. - 1:22

when you were young

Kurvára sokkolta a válaszom, ezt a vak is láthatja. Hagyom, hogy feldolgozza az információkat. Én is közben szép lassan lenyugszom, sóhajtok egy mélyet.
- Hát persze, nem tudhattad. Nem vertem soha nagy dobra, de valahol arra gondoltam, hogy ezt az emberek egyből megérzik – vonok vállat, minth kibaszottul könnyű lenne az gész, mert hát az is. Egyszerű, mint az egyszer-egy, nekem ez sohasem volt kérdés. Sohasem volt belőle semmiféle drámám. Talán azért is, mert olyan tökéletesen tudok szarni arra, hogy mit mondanak az emberek a hátam mögött vagy mit gondolnak egyáltalán.
Figyelem, ahogy az aprócska láng meggyújtja a cigit és a sűrű füst felszáll a levegőbe. Még egy slukkot sem szívtam, de annyira jól működik most valmiért a kibaszott empátiám, hogy már attól ellazulok, hogy Carrie szív.
- Megnyugtató? Te komolyan izgattad emiatt magadat? Mármint, ez nem csak ilyen hirtelen ötlet volt, hanem már régóta tervezed, hogy lesmárolsz? - durván hangzik a kérdés, de nem vagyok a szép barokk körmondatok híve. Szeretem kerek-perec kimondani a dolgokat. Vagy feltenni a megfelelő kérdéseket. Egy kicsit megsajnálom a csajt. Mármint ha belegondolok azért rendesen megtépázhatta az előbbi jelenet az egóját, ha ennyire megnyugszik a ténytől, hogy az egyetlen dolog, ami éket ver közénk az az, hogy meleg vagyok.
Kikapom a dobozt és utána a gyújtót is és visszadugok mindent a zsebembe. Ha jól működik a dolog, többé nem lesz szükségünk rájuk.
Tekintetem most a lábaira vándorol, ahogy megválik a cipőktől és nyújtóztatja őket. Őszintén szólva nem lennék a helyében egyetlen csajnak sem. Soha nem vennének rá, hogy ilyesmit viseljek. Szerencsére nekem nem is kell.
A kérdésén gondolkozok. Vagyis azon, hogy hogy válaszoljak úgy, hogy ne tűnjek ennél is nagyobb bunkónak, de nem nagyon jut eszembe semmi. Mondtam, hogy a finomkodás nem az én asztalom.
- Kurvára nem – szalad ki a számon az első mondat, amit a legkézenfekvőbbnek találok – mármint ne értsd félre, biztos jó csaj vagy. És ha mondjuk heteró lennék, szerintem teljesen odáig lennék érted. De nem, sohase voltam az. Egy atomnyi heteróság sem szorult belém. Még csak nem is fantáziálgattam egyetlen csajon sem.
Nem tudom, mennyire nyugtatja ez meg. Talán üres mellébeszélésnek találja. Én is annak gondolnám és nem igazán érzek motivációt, hogy erről tovább győzködjem. Végig a lábait figyelem, csak a követkző mondatára kapom fel a fejemet. Hitetlenkedve nézek rá, sőt mit több, szó szerint szemberöhögöm.
- Nagyon is tisztában vagyok vele. Mármint egy-egy példány elég furcsa tud lenni a közelembe, de ha valamihez abszolút nem értettem soha az életben, azok pont a csajok – összegzem röviden, majd közelebb csúszok hozzá, kezemet a joint felé nyújtva.
– Hidegen hagy, ebben igazad van. És lehet, hogy ezt megfogom bánni, de azért avass már be légyszíves. Miket mondanak rólam? - arcomon megjelenik egy lusta vigyor. Nem tudom, hogy miért lettem hirtelen olyan kíváncsi. Hiszen általában tényleg leszarom, hogy mit mondanak rólam. Talán csak az egómat akarom legyezgetni, vagy fel akarom térképezni a helyzetemet. - Már csak azért is jó volna, hogy tudjam, ezután kit kell elkerülnöm, ha nem akarok ehhez hasonló kínos szitukat, vágod.
<3
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Carolynne H. Travers

Carolynne H. Travers

C’est la vie
Elhalálozott
Elhagytam e világot
▽ Reagok :
0

»
» Pént. 18 Nov. - 18:37
Kábultan bólogatok egyrészt azért, mert még mindig piás vagyok másrészt a sárkányfű is eléggé erős, aminek csak örülhetek, harmadrészt meg azért, mert hát ugye Dung a fiúkat szereti. Ha jobban belegondolok igazából egészen egyértelmű és kézenfekvő most így ahogy mondja. Mármint melyik férfi lenne képes ennyi nőt elhajtani és játszani az elérhetetlent? Csak is kizárólag az, akit egyáltalán sem érdekelnek a nők. Evidens.
- Szeretem az elérhetetlen dolgokat, embereket – vállat vonok miközben nagyot szippantok a cigiből – Te pedig mindig is egy rejtély voltál számomra, Dung – rábökök a cigi parázsló végével majd hátravetett fejjel kifújom a füstöt – Tehát tegyük fel, hogy volt egy tervem az elcsábításodra – gonoszan elvigyorodom. Mekkora egy hülye vagyok! Önző módon azonban tényleg megkönnyebbültnek érzem magam amiatt, hogy nem csak engem nem akart soha az ágyába csábítani vagy legalább egyetlen csók erejéig magának tudni, hanem egyetlen roxfortos lányt se.
- Hmm – hosszasan nézem Dungot, az arcát tanulmányozom, hogy eldönthessem vajon csak füllent-e vagy az igazságot mondja de annyira természetesen mondja a „kurvára” meg a „nem” szavakat, hogy nincs okom kétkedni benne: tényleg soha, egyetlen alkalommal sem fordult meg a fejében, hogy egy kikezdjen egy nővel – Igazából most így belegondolva ez nagyon sok mindent megmagyaráz – a lábujjaimat tornáztatom miközben egyre jobban belesüppedek a hatalmas babzsákfotelbe – Természetesen nem törted le az egómat ezzel –legyintek egyet – Bár kötve hiszem, hogy ez valaha is aggasztott.
Nem bántódom meg, egyszerűen tetszik ahogy ilyen pofátlanul őszintén a képembe mondja azt amit gondol. Ritka alkalom az ilyen, valamiért az emberek a közelemben sokkal jobban szeretik azt mondani, amit hallani akarok, mint azt amit ténylegesen gondolnak. Talán ez visszavezethető a hárpia létemre, de inkább csak okosak és tudják, hogy nem annyira tanácsos ujjat húzni egy sárkánnyal.
- Igazából csak próbálják felhívni magukra a figyelmed – átnyújtom neki a jointot és jólesőn terülök szét újfent a kényelmes fekhelyemen – Eleanore Gilbert, tudod az a hollóhátas vörös például száz százalékig biztos volt benne, hogy el fogod hívni a karácsonyi bálba, mert átváltozástan előtt magad elé engedted és óra után megfogtad neki az ajtót – szórakozottan érintem az ujjaimat a hüvelykhez, először a kisujjammal kezdem majd ahogy a mutatóhoz érek újból kezdem az egészet.
- Tehát vigyáznod kell, mert egy szimpla úriemberi gesztust is félreértelmeznek egyesek, mivel eddig úgy ámblokk rájuk se néztél – egy pillanatra abbahagyom az ujjaimmal való foglalatoskodást, de csak azért, hogy nyújtózhassak egy nagyot majd mielőtt elnyomnék egy ásítást hatalmasra tágulnak a szemeim és összecsapom a tenyerem.
- Megvan! – kiáltok fel lelkesen és Dungra mutatok – Te meg én járni fogunk! – elvigyorodom és várom a hasonlóan lelkes reakcióját, de nagyon úgy tűnik, hogy az még várat magára így úgy döntök jobb ha nekiállok magyarázkodni – Mármint nem igazából, hanem csak úgy … látszatból. Elég ha egyszer-kétszer megfogod a kezem a folyosón vagy hagyod, hogy adjak egy puszit az arcodra és már el is fogják hinni. Te pedig megmenekülsz az ehhez hasonlatos szituktól, mert nem hiszem, hogy akárki is lenne olyan bátor, hogy az én csávómra pályázzon. Naaaaaaaa? – egyszerűen zseniális vagyok, bár igazából arra pontosan még nem jöttem rá, hogy ez nekem miért is jó hiszen ha hivatalosan is kapcsolatban vagyok és még is összeszűröm a levet közben valakivel, akkor csak még inkább lotyónak fognak tartani de a sárkányfűtől ködös agyamat ez most a lehető legjobban hidegen hagyja.

Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Dung Fletcher

Dung Fletcher

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
Cole Mohr

»
» Csüt. 8 Dec. - 10:07

when you were young


Homlokráncolva figyelem, ahogy a cigivel a levegőbe bökdös, s nagy, eltúlzott és lelassított gesztikulálások közben, eszméletlen beleéléssel magyaráz és arcomra egy lusta vigyor kúszik, ahogy tudom, hogy nála már dolozik a fű és tudom, hogy hamarosan nálam is beüt, és hát baromira hálás vagyok most ezért, mert ennyi szarságra és ijedségre kell ez a cucc, és nem tudom, mit csinálnék, ha mondjuk nem cigiznék, hanem helyette valami mocsok kezdő alkoholista palánta lennék. Mind láttuk már ma este, hogy a zugpiálás hogy előhozza az emberből az állatot. Még Carrieből is. Mert hát végsősoron azért elég ijesztő, amiket itt összehord.
- Szóval volt egy terved, baszod – elhaló hangon formálom a szavakat, ráérősen, alaposan artikulálva, és közben egyszer sem pislogva. - Akkor szerencsésnek érezhetem magam, hogy ennyivel megúsztam – nem kérdés, csak egy nemes, egyszerű kijelentés, aminek a valóságtartalmával most senki sem merne vitázni, de tényleg. Figyeem, ahogy szavaim elérik a kellő hatást, és ez meglepő elégedettséggel tölt el. Nem lett volna kedvem túl sokat lovagolni a témán, és hát ha nekem nem hinné el, akkor mégis ki a lószarnak? Persze valahol éreztem, hogy ez egó-kérdés, és hiába is mond bármit Carrie, azért látszik rajta, hogy mégiscsak bassza a csőrét a dolog egy kicsit, de hát lehetene ennél sokkal szarabb is.
- Igazad van, sosem aggasztott igazán. Mindenki törődjön a saját egójával – fogalmazok talán a kelleténl nyersebben, de valamiért úgy tapasztaltam, hogy ez működik, főleg a Carrie-féle embereknél. Ami persze nem azt jelenti, hogy most beskatulyáznám vagy ilyesmi, egyszerűen csak meg kell tanulnom a hozzá hasonló emberek működését, és hát valamiért kevesen engednek a közelükbe, szóval még elég szórakozató és hasznos is egyben a közelsége
Egy kibaszottul hosszú pillanatig csak hallgatom a nevetséges, gyermeki történeteket, aztán valami horkanásszerű hangot hallatok, majd felcsillanó szemmel, nagy-kerek pupillákkal hajolok előre.
- Na én fogadásokat is kötöttek már? - alig észrevehetően, de megnyalom a szám szélét, ahogy a magam kis babzsákjába kapaszkodok. Furcsamód már egészen magaménak érzem ezt a keleti bordélyház szerű helyet a maga fülledt kényelmével, és giccsével. - Fogalmam sincs, hogy ki az a csaj, de ha elegen fogadnak ellene, elviszem a következő bálba – hangomban komoly elhatározás van egy röpke pillanatig, de ahogy már kimondom, idiótán hangzik az egész. Miért akarnék egy random vöröst elvinni a bálba? Miért akarnék egyáltalán bármilyen bálba bárkit is elvinni? - Na jó, felejtsd el, inkább napszemüvegben fogok ezután járni. Vagy igyekszem olyan magasan hordania kibaszott orrom, mint a béna Travers és a slep...- az a gáz abban, hogy az ember ennyire be van lassulva, hogy esélye sincs reális időben reagálni a dolgokra. Valahogy olyan párhuzamosnak tűnik az idő. Nem tudnám megmondani, hogy Carrie csak most csattintotta-e össze a tenyerét, vagy már azelőtt előállt a világmegváló ötletével, hogy én megszólaltam volna. De várjunk csak, mi a fasz van ezen egyáltalán világmegváltó? Ez egy.. - hülyeség – nyögöm ki nagynehezen, de a nyelvem nem akar valahogy engedelmeskedni, hogy azt a sok szarságot, ami most hirtelen eszembe jutott, hozzávágjam. Nem, Carrie hatalmas, elszánt és a faszt sem érdekli, hogy ellenkezek, mert hát még rendesen a nevemet sem tudnám elmondani hiba nélkül most. Helyette csak szívok egyet még a cigiből és hagyom, hogy átjárjon egészen.
Aztán végtelennek tűnő, bamba bámulás után végül résnyire nyitom az ajkam és kieresztem a füstöt, ami túlél mindent. - Nem, kislány, bármi is jár a fejedben. Csak felejtsd el – nyögöm szinte elhalóan, aztán lehunyom elnehezedett pilláim, és valami végtelen zuhanórepülésbe kezdek, míg végül a puha babzsák a hátamnak vágódik, meglepően finoman, és én feltartott kézzel, mint egy fuldokló, bámulom a plafont. Igen, ez a csaj totál hibbant.
<3
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good


Ajánlott tartalom

C’est la vie

»
»
Vissza az elejére Go down

Dung && Carrie

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Eve & Carrie
» Carrie & Gil
» Jr. & Dung
» Luci & Carrie
» Dung & Meda

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Archívum :: Befejezett játékok-