Nagyon nem akartam ma itt lenni vele, sőt inkább megbukik de én nem fogok vele semmit sem csinálni. Mióta szakítottunk, azóta biztosan visszatért a régi életéhez, csak én vagyok olyan hülye, hogy hiányzik és még mindig szeretem.. Sosem hittem volna, hogy valaha is szerelmes leszek és főleg nem belé, de megtörtént és minden más lett. Mindenkiben őt keresem, de senki sem olyan, mint ő, így nem is randiztam mással csak azzal a sráccal az elején, két vajsörig tartott a dolog. Róla azért terjengenek pletykák és én vagyok a hugrás ribanc, akit meghúzott és elhagyott, pedig nem így volt. Leszarom mások véleményét, de azért valahol mégis bánt a dolog.. Bárcsak máshogy alakultak volna a dolgok, de már a lagzinak és mindennek vége, nem kellett szégyellnie és megszabadult tőlem.. Boldog lehet, nem kell velem bajlódnia többet.
Igyekeztem a könyvtárba, megcsinálni azt a szart egyedül. Talán nem lesz a legjobb dolgozat, de még sem kap karót, de rohadtul nem lesz elég két nap.. Márcsak annyi van vissza. Megcsinálhattam volna előbb is ezt vagyis gondolhattam volna erre előbb is, de nem így alakultak a dolgok. Nem fogok már szomorú lenni, visszatért az életvidám Doris, aki eddig is voltam. Az a Doris is fogok maradni, Shane meg megfulladhat, nem fog érdekelni - hazugság, érdekelne, vele halna egy részem. Igaz, amit aznap mondtam neki.. Ő az első szerelmem és sosem fogom elfelejteni Shanet, még ha akarnám, akkor sem tudnám.
Amint beérek céltudatosan haladok előre, nem is nézelődöm, nem érdekelnek mások, most a doga a lényeg. De egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy valaki megragadja a karomat és visszaránt. Shane volt az, az a Shane, aki egész eddig volt, remek.. - Talán igen. - mondom neki halkan, majd kirántom a kezem a szorításából. Nem kell fogdoznia, megállok előtte és a szemébe nézek, megtettem mindent.. Könyörgtem a profnak, hogy tegyen mással párban, de nem tette, mintha direkt ki akarna velem cseszni. - Nem akarok veled dolgozni és nem feltétlen azért mert utállak... Csak jobb így. - fordulok meg és haladokrovább, de ismerem annyira, hogy nem fog hagyni elmenni innen.. Remek lesz ez a nap, minek kell neki itt lennie?!

Oh hát ez az egész helyzet, egy hatalmas szar volt, de tényleg, mert nem gondoltam volna, hogy ő itt lesz és pont belé fogok futni. Nem akartam vele egyáltalán találkozni, sőt beszélni sem akartam vele, mert nincs miért beszélgetni vele, pedig lenne mit mondanom.. Hiányzik, tényleg baromira hiányzik, sosem aludtam még olyan nyugodtan, mint aznap éjjel vele, amikor álomba beszélgettem magam vele és átöleltem, másnap reggel pedig egy csókkal ébresztett. Végre tovább léptünk a kapcsolatban, elkezdtünk járni és minden annyira más lett, de hamar véget ért, mert a valóság zord és rideg, tényleg csak egy álom volt és azt sem felejthetem el sosem, hogy hogyan bánt aznap velem az édesapja. Sosem hagyta volna, hogy boldog lehessek a fiával, nem fogadott el volna sosem és ő ezt tudja, nagyon mélyen tudnia kell, hogy minden ellenünk volt. De ő könnyen túllépett, hamar elfelejtett mindent, ami köztünk volt, bár mit képzeltem..? Lehet, hogy tényleg az egész csak álca volt, amit megmutatott nekem, az az oldal nem is volt igazi, csak átvert, kezdem így érezni és a szavaiból is csak ez jön le nekem, nem baj hogy vége van a dolognak.. talán jobb is így, neki például mindenképpen.
Mi az, hogy ez megkérdezte és direkt kicseszett velem? Miért kell neki ekkora pöcsnek lennie megint? Ezt akarja? Azt akarja, hogy minden legyen a régi, amikor húztuk egymás agyát, amikor nem tudta elviselni a puszta jelenlétét sem, hát megkaphatja.. Legyen! Szemem összeszűkül, elég csúnyán nézek rá, ahogyan régebben is szoktam, nem kell nekünk jófejkednünk egymással, tudok én neki fájdalmat okozni, tudom mivel lehet neki.. nem, nem fogom felhasználni ellene a bizalmát, nem vagyok ekkora szívtelen dög. - Megnyugodhatsz, lemondtam az álmomról, nem leszek auror, nem vennének fel. - mondom neki őszintén, majd egy vállvonás közepette haladok tovább, de csak nem hagyja, hogy egyedül legyek. Ránézek, megint csak megvonom a vállamat a mondatára. örülök, hogy ilyen hamar elfelejtette a keresztnevem, vajon melyik kurva baszta ki belőle?.. - Akkor menj arra, szia Zabini. - intek neki, lekapok egy könyvet a polcról, majd elindulok az asztalok felé és leülök, előveszem a jegyzeteimet és olvasgatni kezdek.

Nincs ennek semmi értelme, nem is kéne neki itt lennie, nem is kéne hozzászólnia, nem akarok vele egyszerűen még csak találkozni sem. Kerülöm, baromira kerülöm, mert nem akarok egy légtérben lenni vele és ez most nem azért, mert rühellem és nem tudom elviselni, hanem mert.. ez túl bonyolult, nem lehet elmagyarázni, egyszerűen nem tudom elmondani értelmesen, hogy milyen érzés vele dolgozni. Nem volt jó ötlet a proftól, hogy miket egy csapatba osztott be minket. Miért nem engedte, hogy cseréljek partner? Már le is beszéltem az egyik párossal mindent, az egyik fél úgyis ribanc volt és szívesen lett volna ezzel a gyerekkel.. De nem, nem lehet, mert vele kell lennem és még a proffal is beszélt, mintha tényleg kiakarna csinálni, miért nem engedte meg, hogy egyedül csináljam? Nem értek ezekhez a szarokhoz, egyáltalán nem értek, azonban csak összehoztam volna valamit, azért bízhatott volna bennem.. De most szóba kerül a jövőm, amit nem vele szeretnék megtárgyalni.
Nem tudom, hogy miért érdekli ez a dolog, nem kel velem foglalkoznia, neki is megvannak a maga gondjai az apjával és még ő sem tudja, hogy mi legyen.. az én álmom meg csak álom marad, nem vagyok arurornak való és ezt mindenki tudja, most már én is belátom, eddig csak vakon hittem ebben a dologban, végre felnyílt a szemem. - Ez legyen mindegy.. már nincs beleszólásod ezekbe a dolgokba és nem is kell hinned bennem, én sem hiszek magamban. - vonom meg a vállamat és letudom ennyivel a dolgot, tényleg nem kell ezen törnie a fejét, majd lesz valami velem. Talán csak alkalmas leszek valamire, lesz olyan munka ami nekem való és amivel tudok valamit kezdeni is az életben, mert nem fognak örökké eltartani a szüleim.  Talán jobb lenne, ha a muglik világában próbálkoznék, ha valamilyen mugli munkát csinálnék.
Csak nézem, hogy mit csinál.. sóhajtok. - De van apelláta.. nem akarom ezt csinálni, fogd fel! - most már erőteljesebb a hangom, nem fogom vissza, kezd felbosszantani engem és nem szeretek ideges lenni. Eleget veszekedtünk és már megint nem akarok ide visszamenni, nem akarom, hogy minden olyan legyen, mint régen.. - Nem akarok veled dolgozni, mert így is hiányzol.. - mondom neki komolyan, majd megrázom a fejemet és felkapom a táskámat a könyvet pedig nem fogom tovább, ha nem kap utána, akkor leesik. - Felejtsd el.. itt sem vagyok. - indulok el a kijárat felé, kellett nekem ilyeneket mondanom, idióta vagyok!

Igazából teljesen értelmetlennek látom, hogy beszélgessünk, nincs ennek semmi értelme, már külön utakon járunk és nem is vagyunk egy pár. Ő élvezheti a szingli férfiak éltét, lefeküdhet másokkal is, nem szabok meg neki.. Nem is értem miért érdekli őt a jövőm, mert igazából neki már semmi köze ehhez, meg nem is érdeklem őt és soha nem is fogom már.. na jó, nem ezt mondta, azonban ez a lényeg. - Shane.. hagyjuk inkább. - nem is lényerges már semmi sem, nem kell nekünk itt ez a bájcsevej és nem is kell beszélnie velem.. Elakarok már menni innen, nem akarom ezt a munkát, nem akarom ezt a beszélgetést, nem akarom őt sem. Nincs is semmi értelme ennek az egésznek és már nem is tudom, hogy mi ellen tiltakozzak, de az egy más dolog, hogy mit mond az eszem és mit súg a szívem, mert szívem szerint már nem is lennék fasírtban.
Kérdésére nem is tudom, hogy mi lenne a megfelelő válasz, így inkább elgondolkodom rajta.. nem is vagyok jégkirálynő és nem is értem, hogy most is miért jött utánam, nem kéne itt lennie, engednie kellett volna, hogy elmenjek innen. Amúgy sem illünk össze, neki egy cicababa kell, nem én, nem én akivel annyi probléma van. Csak a gondja volt velem és.. de.. milyen olyan szép volt akkor, amikor együtt voltunk. Szerettem őt, szerettem vele lenni és minden egyes pillanatot kiélveztem ameddig tartott. - Nem.. nem lenne egyszerűbb, biztosan találtál már egy szebb lányt.. egy okosabbat.. egy vérben hozzád illőt. - vonom meg a vállamat, mintha nem lenne nagy ügy, pedig az.. baromira nagy ügy ez nekem, mert ezért szakítottunk, ezért voltak azok a veszekedések is. Pedig ha nem lett volna az a lagzi, ha minden máshogy alakult volna, akkor talán még egy pár lennénk, de az élet nem ilyen.
Tudom, hogy nem ő akarta, hogy így alakuljanak a dolgok.. - Szeretlek, még mindig. - mondom neki röviden, de mielőtt valamit is mondhatna, felemelem a kezemet és ezzel belé fojtom a szót, legalábbis remélem. - De nem hiszem, hogy folytatnunk kéne.. - mondom szomorúan, ezt is meg fogom neki magyarázni hamarosan, vagyis ebben a szent pillanatban. - Csak a gond van velem.. Jobbat érdemelsz nálam, olyat érdemelsz, mint Cheya. - mondom neki őszintén miközben a szemeibe nézek.

Eltudom képzelni, hogy jelenleg mennyire mehetek az agyára, minden az arcára van írva és már megismertem őt ennyire, sikerült lebontanom a falakat és nem tudta felépíteni őket. Na nem mintha nekem sikerült volna, ő jelentette a számomra a mindent és ezt borzalmas belátni, mert én voltam az, aki rühellte, ha valaki egy pasi után sír és lám.. most én lettem olyan. Shane annyira.. más volt, mint az összes többi fiú, szerettem vele lenni és most is szeretek vele lenni, csak nem olyan könnyű vele lenni most, mint hittem volna, nem álltam még készen erre a találkozóra, de tényleg nem. Mindent elrontott az a lagzi, bárcsak sosem ismertem meg volna se őt és se a legjobb barátját, aki történetesen nekem is a legjobb barátom volt, minden annyira könnyebb lenne, minden olyannyira más lenne, talán még most is egy pár lennénk, de nem vagyunk és nem is leszünk egy hamar..Valami nem engedi és talán a mostani helyzet, ha az apja halálfalóvá teszi, ha csak egy picit is enged az apjának, akkor könnyen kialakulhat olyan helyzet, hogy engem kell majd megölnie, mert ne vagyok aranyvérű, mert az anyám mugliszármazású.
Mondaára csak elmosolyodom és nem is tudom, hogy mit mondjak neki, de tudom, hogy mit kéne neki mondanom.. az igazat. - Talán téged nem érdekel, de mindenki mást igen, köztük a családodat nagyon is. - mondom neki komolyan és nem mondhatja, hogy nem igaz, egyáltalán nem mondhatja ezt és még mielőtt megszólalhatna. - Emlékszel a karácsonyra? - mondom halkan, bár nekem arról a napról nem az a borzalmas vacsora jut eszembe, hanem az az este a tetőn és az együtt alvás, amit nem is terveztünk. Olyan jó volt vele aludni, olyan megnyugtató volt és még csak nem is voltak rémálmaim, mellette minden annyival szebb volt és én itt adom a hülye elérhetetlen picsát, már saját magam agyára is megyek, bárcsak letudnám küzdeni ezt az egész hülyeséget, de nem megy olyan könnyen.
- Sosem játszadoztam veled! - csattanok fel a kelleténél sokkal hangosabban, de már leszarom.. nem kéne ezt feltételeznie rólam, én sosem szoktam senkivel sem játszadozni, vele ellentétben nekem nem volt sosem senkim, egyszer randiztam, miután hivatalosan szakítottunk és azt is megbántam. Olyan mérges vagyok, de tudom, hogy neki van igaza, ezért lépek hozzá közelebb és rakom a mellkasára a kezét, majd csak a szemébe nézek és szép lassan lábujjhegyre állok, de nem csókolom. - Ha szeretsz még, akkor tudod mit kell tenned. - ha most ellök, ha most nem csókol meg, akkor tudom, hogy ennyi és nincs értelme semmit sem tennem, most vagyok a legsebezhetőbb és legkiszolgáltatottabb, de bízok benne.. el is pirulok, felesleges lenne tagadni, meg van köztünk a kémia.