Az eddigiekben történt...

Eddig történt

Mi zajlik a varázsvilágban?

Létrehoztuk ezt a témát, hogy ide be tudjuk majd linkelni a fontos játékokat, amik az oldal előrehaladását tükrözik. Kisebb leírásokkal el fogjuk majd látni ezeket és persze csatoljuk hozzá a teljes játékot, amit bárki el tud olvasni ha szeretne.
Ha úgy gondolod, neked is volt ilyen játékod, akkor küld el valamelyik adminnak pm-ben, és ha úgy látjuk, hogy megfelel, akkor ki fogjuk ide posztolni!

1977, Roxfort - évzáró

Mese, mese, meskete

Ennek az évnek is vége. A diákok vidáman falatoztak a Nagyteremben, Dumbledore beszédét kezdte. Minden olyan békésnek és nyugodtan tűnt, ameddig a Sötét Jegy meg nem jelent az iskola felett. Az ajtók berobbantak, halálfalók özönlöttek be és vegyültek el a diákok között.
A legtöbben elszakadtak onnan, bejárati csarnokba, toronyóra udvarba, trófeaterembe, bájitaltan terembe, lépcsőkhöz, csónakházba futottak, de senki nem jutott ki az iskolából és senki sem tudta (kivéve persze a halálfaló csemetéket), milyen céllal érkezett a sötét sereg. A jó és a rossz harca megkezdődött, ismerősök fordultak egymás ellen, a barátok kitartóan segítették egymást, az ellenségek kaptak a helyzeten és harcolni kezdtek. Sokan megsebesültek, a halálfalók senkit sem kíméltek meg. A sötét oldalról érkezett tanárok és a szimpatizáns professzorok most szinte mind lelepleződtek. Varázslók, a Tiltott Rengeteg felől törték meg a Roxfort védelmi varázslatait, ezzel előnyhöz juttatva azokat, akik menekülni és csatlakozni szerettek volna a Nagyúr seregeihez. A bajt az ő félelmetes szavai zárták. A halálfalók több diákkal a markukban -néhányukat önként, másokat túszként- hopponáltak el az iskola területéről, a gyülekezethez vonszolva őket. Sokan megkínozva és kifaggatva kerültek a Mungóba ezek után, páran már az iskolában olyan súlyos sérüléseket szenvedtek, hogy hónapokon keresztül lábadozniuk kellett. Viszont a legrosszabb, amitől mindenki félt a halál. Két ember veszítette életét a harc során, egy halálfaló és Grace Peterson, ötödéves Hugrabugos diák.
A diákokat hazaengedték másnap, sokukat elvittek a varázslókórházba, majd Dumbledore professzor a nagyobb védelem érdekében visszaállította a védelmi varázslatokat, kiegészítésekkel valamint a Minisztériumból egy auror csapatot küldtek ki, akik szeptembertől a diákok védelméért felelnek.

Itt tudjátok elolvasni a játékokat: Morsmordre!

Redbridge Réme - 1978, január

Rémes január

A sötét felhők egyre csak gyülekeznek, és ez a feszültség már nem csak a varázslóvilágban, hanem a muglikéban is érezhetővé válik. Sokak fejében megfordul, hogy talán már a Minisztérium sem a régi, a találgatások elkezdődtek, a bizalom megfogyatkozott. És nem alaptalanul...

A cikket a következő linken tudjátok elolvasni: Margot Chaisty pennájából

Kapcsolódó írás - Vajon mennyire biztonságos az Azkaban? Reggeli Próféta cikkje

Borgin & Burkes - 1978, február

Szervezkedés

A sötét felhők gyülekeznek, ezt pedig már a varázsvilág minden pontján érezhető. A halálfalók egyre bátrabbak, egyre több halálesetről hallani, az újságok főcímein mindenhol ugyan az a név szerepel: Voldemort. Nem is véletlenül. Ugyan még csak az Ő hívei biztosak benne, mit is tervez valójában. A Minisztérium megtámadását.
Vajon mikor valósítsa meg eme tervét a Nagyúr? És hogyan, milyen előkészületeknek lehetünk majd szemtanúi a jövőben?

Borgin & Burkes: Minisztériumi támadás megszervezése

Kapcsolódó előzmény játék: Voldemort & Karkarov

Selwyn bukás - 1978, június

Megbuktatták

Azt beszélik, Alastor Moody kezébe vette az irányítást!
A hírekből úgy tudjuk, hogy az idősebb Selwynt elfogták, és miután minden eszközt bevetve sem tudtak hatni rá, a legmegfelelőbb módon végeztették ki. Sokan azt mondják, hogy nem is az aurorok végeztek vele, hanem maguk a halálfalók tették meg az utolsó lépést. Mások azt rebesgetik, a saját bátyja végzett vele őrületében. Mi lehet az igazság?
Az iskolai évzáró után rejtélyes körülmények között tűnt el Aurora Selwyn. Állítólag nem lenne az sem meglepő, ha csak egyszerűen megszökött volna. Viszont Moody fülébe mégis eljutott néhány nagyobb, neves halálfaló családnév. Kik lehetnek veszélyben?
Úgy hallottuk, a család többi része még életben van, de Selwynéket megfosztották minden birtokuktól és pénzüktől, ezzel letaszítva és megszégyenítve őket.

A játék linkje: Selwyn & Moody

Megérint a sötétség - 1978, nyár vége

Sötétség honol

Sötétségbe borult a mágustársadalom!
Sokan csak találgatnak, mi okozhatta ezt a szörnyűséget, de hosszú ideig nem tudták elhárítani a problémát. Minden irányíthatatlanná vált, a dementorok elszabadultak az Azkabanból, többen óriásokat és óriáspókokat láttak; sőt akadnak olyanok, akik kűzdöttek is velük, ezzel mentve magukat vagy éppen másokat. A fegyencek az Azkabanból könnyen megszökhettek, sokukat még a rend visszaállítása után sem találtak meg.
Minden nap halálhírről értesültünk, legtöbbször muglik és mugliszármazásúakról, a Minisztérium pedig minden követ megmozgat, minden egységét értesíti a védelem és az elhárítás érdekében. Hosszúnak tűnik az idő, szinte már végtelennek. Az emberek nem mernek kilépni otthonaikból, félnek, nehogy a következő sarkon ők legyenek az áldozatok. Ám mégis, egy reményszikra, a köd felszáll, a sötétség eltűnik, de vajon meddig? Azt beszélik, a dementorok nem kerültek vissza teljes létszámban az Azkabanhoz. Családok haltak ki, emberek tűntek el akikről még a mai napig semmit sem tudunk. Mindenki csak találgat, hogy mikor folytatódik a szörnyűség. Mit tartogat még számunkra ez a világ? Mit tehetünk mi, ha még a Minisztérium se tudja mit csináljon?

Kapcsolódó tartalmak: Megérint a sötétség

Hazádnak Rendületlenül - 1979, nyár

A Sötétség hódít

A halálfalók lerohanták a Szent Mungót!
Az új ispotály részleg átadóján a halálfalók túlerővel érkezve támadták meg az ott lévőket. A Mágiaügyi Miniszter néhány aurorjával próbálták megvédeni az intézményt, de elbuktak. Sokan meghaltak, vannak, akik csapdába estek, akiket elraboltak és a mai napig nem kerültek elő. Azt beszélik, már egy régebben kitervelt ügy volt ez számukról és valami halovány információ ki is szivárgott köreikből.
Ám a Főnix Rendje és az aurorok többsége nem érkeztek meg időbe a helyszínre! A Mungó falai romokban, a halottak többsége mind mugli és félvér származású. Aki tudott inkább elmenekült, de még páran látták, ahogy a Mágiaügyi Miniszter minden félelem nélkül szembeszáll a Nagy Voldemorttal. A párbaj a túlerő miatt nem tartott sokáig, a Miniszter térdre kényszerült, és utolsó kérését sem teljesítették, egyszerűen, hidegvérrel végeztek vele minden élő szeme láttára.
Nem kellett sok idő, mire minden fontos családhoz, minisztériumi dolgozóhoz, szövetségeshez elröppent a kis kék fény, amiben a következő üzenetet közölte az Államtitkár:

"Harold Minchum, a Mágiaügyi Miniszter elbukott! A Szent Mungó irányítását átvették a halálfalók. Elengedhetetlen a gyors intézkedés mindannyiunk számára. Köszöntsék új Mágiaügyi Miniszterünket: Barty Crouch Sr. -t!"

Harold Minchum családját a Főnix Rendje mentette ki az utolsó pillanatban, biztonságba helyezték őket és mindent megtesznek azért, hogy Voldemort és a követői ne találjanak rájuk.
A Szent Mungó vezetését halálfalók vették át, az intézményt helyrehozták, és szigorú ellenőrzések alatt tartják a betegek listáját.

Kapcsolódó tartalmak: Knights Of, Hazádnak Rendületlenül, Fölöttünk fú a förtelmes

1980 januárjának összefoglalója

Új időknek új dalaival

É írni kezdett, kezében néha megbillent a penna, de sosem akkor, mikor a tintába mártotta - mindig akkor, mikor a diktálás megszakadt, és csend telepedett a szobára. Bámulta maga előtt a pergament, de megmozdulni nem állt szándékában, túlságosan jól emlékezett a szeme peremén felvillanó zöld átok csóvájára, a tekintetét sem emelte meg, amíg újra meg nem hallotta a parancsokat, amelyeket, mert a Nagyúr szerint ő tudott a jelenlévők közül egyedül elfogadhatóan írni, majd meg kell örökítenie, később átadnia a társainak. É arra gondolt, vajon végül nem lesznek-e mind egy elhasznált zsebkendő a Nagyúr számára, és mert ez elég groteszk volt, a halál pedig mindennapi, egy kicsit sajnálta magát, de csak addig, amíg a határozott hang újra nem csattant a rémülettől nyirkos tarkóján.

Sárkánytámadás Walesben - a Minisztérium értesülései szerint senki nem rendelkezett a behozatalhoz szükséges engedélyekkel, az illegálisan itt tartózkodó lény azonban elszabadult, és felgyújtott egy kirándulókkal teli kempinget. É hallani vélte, ahogy a Nagyúr a neveket sorolja, mindazok nevét, akik készségesen ajánlkoztak a lények bevetésére..
A Mungó listája - ez legalább valóban a kezükre játszotta a varázsvilág eddig semleges tagjait is: mindenki, aki megfordult az átvétel óta az intézményben, nyomjellel rendelkezett, felkerült a támogatóik listájára, cserébe a nyilván életmentő beavatkozásokért. Olyan varázslók és boszorkányok lettek kényszerből pártolóik, akik veszély esetén velük buknak majd..
A Rend egyik gyűlésének szétverése - ezen személyesen is jelen volt, a túlkapások láttán azonban bármelyik ép elméjű mágusnak görcsbe rándult volna a gyomra. Még a szenzációkra éhes Próféta sem merte lehozni a részleteket a megcsonkított és közszemlére állított holttestekről, számokat pedig még ennyire sem írt - arról pedig szerencsére nem volt tudomása, hogy mennyire megosztotta ez a halálfalók társaságát is.
És talán, talán az a furcsa tünet... : kérdőjelet írt, mert a pletykák, amelyek a Zsebpiszokban terjedtek, nem tettek ki egy egész bejegyzést, ki hihetné el, hogy létezik valami kórság, nyilván valami iszákos idióta jóvoltából, amely részlegesen képes megfosztani az egyént a mágiájától...? Ez valóban a világuk végét jelentené, de azok az amúgy is beszámíthatatlan alakok megesküdtek rá, hogy nem egy épület bukkant fel a muglik előtt, mintha valami parazita felzabálná a varázslatot a puszta levegőből... de ez nyilván nem lehet igaz, írta a végére É.

Annyi a dolga, hogy mindezt eljuttatja az arra érdemesek részére, róla nem tudják, kinek az alárendeltje - mintha nem lenne sok más halálfaló, aki titokban rég megtagadta a Nagyurat! - és kelthet vele egy kis pánikot, nyerhet egy kis időt, amíg gazdája valami egyéb célokat emleget külföldön, amelyeket ő nem is szeretne érteni.. tudni pedig főleg nem.

1980 februárjának I összefoglalója

Új időknek új dalaival

É megigazította a maszkját, mielőtt leült volna a vértől már-már rozsdásnak tetsző bárszékre, és a pultos felé fordult volna: nehezére esett a magassága miatt, és nehezére esett a korábban látottak miatt. Halálfaló volt, lényegében egy eszköz, de még a legjobb eszközök is hajlamosak kicsorbulni, vele pedig senki sem foglalkozott, senki sem figyelmeztette, hogy mi fogadja majd a Babaházban, ahogy a Nagyúr mondta, mielőtt minden további magyarázat nélkül ide zavarta volna. Ha egy hozzá hasonlóan komoly alak - nem ember, emlékezteti magát, ha annak is néz ki, hiszen látta, ahogy felvágja egy másik ember... - is kiejti a száján ezt a helyszínnevet, minden félnivalója megvan. A másik, vele szemben álló leveszi most a maszkját, fogatlan szája várakozik a hírekre, amelyeket É csak halkan, bizonytalanul hadar el. Ő nem fog felidegesíteni egy olyan férfit, aki úgy nevezi a bármilyen műhelyét, hogy a Babaház.

Sárkánytámadás Walesben - még mindig tettes nélkül, habár a Nagyúr közben azt fontolgatta, két jelöltje közül az egyiket, a haszontalanabbat odaveti a Minisztériumnak koncul. É biztos volt benne, hogy hamarosan az összes, lényekkel foglalkozó halálfaló társa kénytelen lesz elmenekülni családjával együtt az árulást kockáztatva..

A Babaház - itt nyelt egyet, és nem részletezte, milyen hírek terjednek nem csak közöttük erről a helyről.. hogy a Nagyúr végre rábólintott a lehetőségre, hogy valaki hasznos alapanyagnak tekinthesse a muglikat, kvibliket, hogy valaki megpróbálja megtalálni a mágia genetikai eredetét..

A Rend egyik gyűlésének szétverése - erre koncentrált inkább, a kisebb összezördülés mostanra kinőtte magát, és hangos vitává változott, amelyet Londontól a legtávolabbi kúriákig emlegettek. A kibelezett holttestek magyarázatra vártak, a feszültség pedig nem látszott enyhülni, és talán még hűséges emberek hitébe is kerülhetett, ha nem oldják meg valahogy a vélemények különbségét.

És talán, talán az a furcsa tünet... : ami lázban tartotta újabban az országot, őt pedig hidegen. Talán valóban került ilyen tünettel a Mungóba a héten egy eset, de őt senki nem látta, senki nem hallotta - hogy létezhet betegség, amely megfoszt a mágiától, még mindig csak sötét, bár ijesztő szóbeszéd, nem nyomoztak utána, nem elemezték, mert talán nem is igaz...

Ő jött el most, nem személyesen a Nagyúr, és ennek akár örülhetett is volna, de látta távozni, látta zsupszkulcsot készíteni, majd köddé válni teljes hetekre, egyre többre, egyre többször, és a háború ezen estéjén ennyit távol maradni a fronttól.. É nem tett fel kérdéseket, a férfi a tüdejébe látott, ott pedig a rettegéssel találkozott: mit tesznek, ha a Nagyúr egyszer nem jön vissza...?

1980 tavasza

Remember me for centuries

É álla nagyot csattant a csempéken, elsötétülni, elkékülni látszott előtte a világ, és annyira hasogatott a feje, amiről korábban nem tudta elképzelni, eszméleténél megélheti - kúszni kezdett, valami menedéket találni a feje felett, falak között pattogó átkok elől, pálcáját és emberségét is hátrahagyva - karján fájdalmas horzsolás szelte ketté a sötét jegyet.
Míg véres tenyerét dajkálgatva megsimult egy kidőlt, féloldalasan fekvő ajtó mögött, arra gondolt, nem éri meg ez az egész, nem érheti meg: fekete talárban vagdalkozó társai, akiknek jó része már a földön hevert körülötte.. nem gondolhatták, hogy meghalni egy eszméért valóban kívánatos volna. Ő sem azért lett halálfaló, hogy lemészárolják, összébb húzza magát egy robbanásra, és akár szégyen, akár letagadható, megmagyarázható gyengeség, halkan sírni kezdett, észre sem véve, hogy egy hosszú, díszes talárt viselő alak lassan besétál a látóterébe, széles mosolya, ünnepélyes intése pedig tönkreteszi majd mindazt, amit ismerünk, ismerni vélünk világunkról.
Én volt az.

Országszerte halott halálfalók - szólt a Minisztérium minden frissen befutott jelentése: holttestek az egykori kúriák romjai alatt, férfiak, nők, és valami rossz vicc végeredményeként mind a saját lebegő jegyük alatt. Nyomot egyet sem találtak, de..

Egy túlélő vallomása - szerint a Nagyúr hónapok óta eltűnt az országból, nem érintkezett híveivel, és korábban megszokott parancsokat sem adott ki. Nem érezték többé a karjuk lüktetését, nem működtek már a rejtekhelyeket védő sötét mágiák, lehullott minden, ami a halálfalókat takarta a háborúban. Kivéve természetesen a saját bűbájaik, de..

Mi lesz a hűséggel? - É agyán átfutott még, amikor a mezőn rohant, vajon ki marad ezek után hűséges egy halott, távozott, leszerepelt Nagyúrhoz? Mind éltek valamiből, mindük hátországa volt az uralma, nélküle azonban biztosan egyesével vadásszák majd le őket, és a gyávák megtagadják egykori vezérüket.. ha a többi nem fogja be előbb a szájukat, így vagy úgy.

„Én vagyok a halál, világok pusztítója” : Ők, akik nyíltan vallották elveit, most bizonyára mind bíróság elé állnak, és Crouch eddig sem volt kegyes, sem türelmes. É, mielőtt feltépte az épület nagy vasajtaját, pontosan megsejtette, a boszorkányper kifejezés új értelmet nyer majd: bárki, akinek köze lehetett a sötét oldalhoz, gyanús lesz, de gyanús a gyilkos auror, gyanús a nem gyanús is. Ha folytatódna a története, ő is gyanús lenne, és még sok száz, diákok, feleségek, férjek, alkalmazottak, mindenki, aki él és mozog, és Crouch látóterébe sodorja a balszerencse..

És végül a kórság, amely felütött fejét a Zsebpiszokban, és lassan vált valósággá - a betegség, amely képes megfosztani az egyént a mágiájától, képes muglivá tenni bármelyikünket, hivatalosan is kilépett a színfalak mögül, elismerték létezését a Mungóban. Természetesen nem lehet igaz, a Mungó amúgy is minden szennyek melegágya, de.. de már nem tehetünk úgy, mintha nem létezne, ugye?

Én volt az - hogy a nevük végül összecsengett, ki láthatta előre - és É mégis felnézett, legjobb meggyőződése ellenére, mint mikor éjjel, riadalomra kelve mégis látni akarjuk az elmosódott alakot az ágyunk felett, tudni akarjuk, ki ölt majd alakot az új mumusunkként, kitől fogunk ezután félni, kit fogunk ezentúl gyűlölni.
De É nem látott a könnyein át: milyen rossz is elhinni, hogy a történelem megismétli önmagát. Azonban a Nagyúr nincs többé, a sötét jegy kihunyt, és ő.. ő megtudja most, a rosszat mindig csak a még rosszabb győzheti le.
Ugye?

1980 tavasza tíz perccel később

Én voltam az

Mindig azt hittem, a kék szemfesték annyira hatvanas évek - mint a sárkánybőr kabát, és a nemi betegségek - de a mai levélíráshoz kifejezetten passzol. Kedves Albus, mielőtt elárasztanál érdeklődésed baglyaival, mert te az a típus vagy, nagyvilági politika, halott halálfalók, és te írsz egy levelet, pedig látod, mi felfordulást okoztam én a te kis szemétdombodon. Bocsánat a kifejezésért, ezt most kifejezetten hozzád írtam, egyébként mindenki borzasztó szimpatikus, és ez a helyzet pedig nosztalgikus, a régi szép időket idézi, mikor még fiatal voltam, és bohém, és megpróbáltam eluralni a világot, meg ilyesmi.
Megígértem neked, hogy ha te nem teszel valamit, és eldobható papírtörlőkendőnek használod a továbbiakban kedves nemzeted, az én játékommal játszunk tovább, és azt a legutóbb sem élvezted - áthallás nélkül. És most itt vagyunk, tádáá, de lásd a szívjóságom, visszaadom az oldalt, a korrupciós botrány úgyis annyira hatvanas évek, mint a kék szemfesték.
De figyelni foglak titeket.

Rátok is fér, mert - Crouch ugyan lezárta a háborút, de kezdett egy újat, és ezt bizony pennával és tintával vívják majd. Milyen civilizált, ugye? Milyen civilizált, hogy rögtönítélő bíróságot hozott létre az összes szerinte gyanús ügy elintézésére. Nem irigylem az aurorokat.

Egy túlélő vallomása - meg aztán főleg megborította a helyzetet - sajnálom, Albus, úgy tűnik, a te kis Rended sem volt éppen makulátlan a háború alatt, és az bizony épp úgy gyilkosság, mint a túloldalon. Hát, egy jó háború sosem ér véget egy békével.

Mi lesz a hűséggel? - Szerinted mi lesz a halálfalókkal most? Már azon kívül, hogy széttépik egymást az egymástól való félelmükben. Főleg a közeli kispajtások, akik ismerik egymás húzásait: szerinted ki okozza majd a legtöbb barátja halálát, és ki marad csendben?

Én mindenesetre : ott hagytam a névjegyemet néhány helyen, szóval aki felismeri benne a munkásságomat, bizonyára megkeres majd ezek után. Szektát nem alapítok, de ugye megérted, hogy nem utasítanék el senkit, aki osztaná a nézeteimet? Mégis segítettem lezárni egy háborút, ez azért annyira nem gonosz dolog, hogy ne szimpatizáljanak velem páran.

És végül a kórság, ami főleg szül majd néhány rossz délutánt a varázslóidnak. Honnan tudhatnám például, hogy a szomszéd nem kapta el? Azt mondják, ismeretlen úton terjed, én a helyedben felkészülnék némi anarchiára az országban: ó, ez a nosztalgia milyen ismerős, ugye?

Tehát megöltem párat, intéztem még néhányat, a Nagyúr pedig eltűnt a semmiben: íme, az országod előtt a tiszta lap, lehet újra tizenkilencre húzni, és további hasonlatok, de őszintén szólva nagyon kíváncsi vagyok, mire jutnak majd egymással. Akarsz fogadni?
Szívélyes üdvözlettel:
Én, Grindelwald

1980 tavasza húsz perccel később

Én vagyok az

Úgy tűnik, x év itt tartózkodás, és végtelen jártasságok a különféle gyógymódokkal kapcsolatban - semmi sem kúrálja úgy a másnaposságot, mint én! - sem védhet meg attól, hogy megfázzak ebben az országnak csúfolt, sirálytetemekkel dekorált, csodálatos csodálatos pokolban. Albus, te bizonyára nagy ismerője lehetsz a réteges öltözködésnek, biztos ezért a szakáll is - mostanában nőtt pár centit, igaz-e? Izgalmas időket élünk, és ha nem kötne le a nem kifejezetten gyógyszernek minősülő, ellenben kifejezetten gyógyhatású készítményem - illegális, hogyne, erről később és bővebben, édes - bizonyára én is veled örvendeznék a sűrűsödő politikai fellegeknek, amelyek szeretett hazádat, a közmondásost, amire nők gondolnak aktus közben, úgy tűnik, épp leradírozzák a térképről.

Rátok is fér, mert - Crouch, kollektív zsarnok apánk három nappal később jelezte csak a Mágusok Nemzetközi Kongresszusa számára - az átkozott bürokrácia, most mondd meg - hogy véget ért a háború, és azt lefelejtette a jelentésről, hogy közöm volt a dologhoz. Ez előbbi nagytekintetű szervezettel van némi múltam, és érthető módon most a kiadatásomat akarják. Hangosan.

Egy túlélő állomása - gondolom, a diplomatáink azóta megőszültek, elmentek nyugdíjba - mintha lenne nyugdíj ebben az országban! - mivel a mi Miniszterünk nem épp a szalonfinomság szótári illusztrációja, és miután a Mágusok Nemzetközi Kongresszusa felszólította arra, hogy adjon ki, és adjon további magyarázatot a Nagyúrral kapcsolatban - Crouch pedig ennek örömére kilépett a Kongresszusból. Yay & Nay, Dumbledore?

A hűség túl van értékelve - Nyilván VIII. Henrik anno nagy sikert aratott lépését megidézni ebben az instabil politikai helyzetben legfeljebb azért volt szerencsés, mert mostantól nem vonatkozik - ideiglenesen, gondoljuk mi - a bíróságokra a nemzetközi egyezmény, tehát ha esetleg úgy gondoltad, hogy majd sikerül itt-ott valami igazságot csiholni a volt halálfalóknak és családjaiknak, erre a kérdésre biztosan egy látványos nem a válasz.

Én mindenesetre : nem tudom, kinek szurkoljak: a tisztázatlan politikai helyzet miatt minden külföldi állampolgár újdonsült figyelemnek örvendhet, mindenki gyanús, mindeni édesanyja és azok hörcsöge is gyanús, a külföldi állományból ide helyezett aurorok, diplomaták, sárkányászok, röviden szólva mindenki, aki csak egyetlen kis vércseppnyi külföldi genetikával van megáldva: ingatag talajon jár.

És végül a kórság, aminek már jó pár áldozata is van: a Mungó persze kialakította az osztályt, elkülönítette, akit el kellett, de mondd csak, lehet eredményesen gondozni azokat, akik már az épület mágiáit sem érzékelik?

Albus, Albus, ti aztán remekül értetek a diplomáciához: rögtön a háború után számonkérni, anno miért nem segített egyetlen baráti ország sem a halálfalók, a Nagyúr ellen.. nem mintha nem adnék igazat, de a csúszás irányába húzni olykor az árokba vezet. Nagy ismerője vagyok, onnan írom a levelet is neked. Az oroszok tehát már a spájzban vannak, de hogy beülnek-e egy teára.. Akarsz fogadni?
Szívélyes üdvözlettel:
Én, Grindelwald