Gideon Ignatius Prewett

– Micimackó – mondta Nyuszi szívélyesen –, te tökéletesen hülye vagy.

Gid, Giddy, Füles


31 év


Aranyvérű


A varázsjoghoz.


summa cum laude végeztem a jogászképzésen


Mágiahasználó


Jude Law


Egy kicsit mindegyik

Apa ezzel a felirattal akasztott táblát a Fabiannal közös szobánk ajtajára, mikor még kicsi gyerekek voltunk: Tudod Malacka, van úgy, hogy valaki nagyon törődik a másikkal. Azt hiszem, ezt hívják szeretetnek. A kis fatábla, rajta az ügyetlenül megfestett mesefigurákkal mindent túlélt. Átvészelte az első akaratlan szárnypróbálgatásainkat a mágiával, kibírta az elbaltázott házi feladatokat (ellenben egy felgyújtott függönnyel) és azóta is ott lóg kitartón az ajtónkon, hiába költöztünk el.
Először négyen voltunk. Anyu majdnem elájult, mikor megtudta, hogy rögtön két gyerekkel kell megbirkóznia, mindezt a wizengamoti állása mellett. Apu sokkal könnyebben fogadta az érkezésünk hírét, a könyvtárosok sztereotip békességével. Legalábbis addig, amíg állva el nem aludt néhány átvisított éjszakánk után, bár Fabian erre azt mondaná, hogy csak én bömböltem. Mivel hét teljes perccel hamarabb született és az ABC-ben is előbb van a neve, szeret magára a bátyámként gondolni, a felelősségteljes elsőszülöttként - a többség el is hiszi neki, mert egyáltalán nem hasonlítunk. Ha világgá kürtölném, hogy négyéves kora óta Zsebibaba a beceneve – apa mindig Micimackót olvasott nekünk elalvás előtt –, hogy rettegett a szomszéd bácsitól, mert vámpírnak hitte és hogy a születésnapunkon minden évben külön tortát kell sütni nekünk, mert nem tudunk megegyezni az ízesítésben... nos, akkor kevesebben félnének tőle a szerkesztőségben.
Kétéves voltam, mikor Molly megszületett, de úgy képzelem, már a Mungó szülészeti osztályán is dirigált a gyógyítóknak. Egy báttyal szemben elvárás, hogy óvja a kishúgát a széltől is, de a mi Mollynk igazán nem szorul védelemre. Azért mi komolyan megpróbáltuk Fabiannal, talán kínvallatás alatt sem mernénk elmondani neki, hogy azt a semmirekellő hugrabugos fiút mi kergettük el a közeléből Fabival, mikor ötödikes volt. Meg azt a hollóhátasat is. Meg talán még sok másikat is, kivéve Arthur Weasley-t. Azóta beletörődtünk, hogy Molly bizony bepasizott…aztán meg is házasodott, most pedig annyi vöröshajú gyerek rohangál náluk, hogy néha szívem szerint számot ragasztanék a hátukra, hátha úgy meg tudom különböztetni őket. Még jó, hogy Molly felélesztette a nagyi egykori karácsonyi szokását és monogramos pulóvereket köt, legalább olyankor tudom, éppen melyik lurkó borította az ölembe a párolt kelbimbót…

- Gideon, most azonnal cseréld le azt az elefántos nyakkendőt. Nem jöhetsz így az esküvőmre – nézett rám Fabi összeszűkült szemmel. – Miért nem tudsz az életben egyszer értelmes felnőtt férfi módjára viselkedni? Nem, nem érdekel, hogy imádod az elefántokat. Gideon, leszarom az elefántjaidat. Vedd át ezt a nyakkendőt és ne járass le a menyasszonyom egész rokonsága előtt. Ígérd meg, hogy nem fogsz berúgni Arthurral és nem mesélsz majd mindenkinek megalázó gyerekkori történeteket. Nem, azt sem mesélheted el, amikor csigának öltöztél hetedikben halloweenkor. Füli, kérlek, ne égess le mindenki előtt. Beszélgess az apósomékkal normális témákról, amikről az átlagos emberek szoktak. Mondjuk a munkádról, el lesznek ragadtatva a karrieredtől. Add elő azt a múltkori ügyet, mikor megmentetted Mr. Burke-ot az Azkabantól, odáig lesznek érted. Vagy meséld el nekik, hogy imádsz főzni, az rám is jó fényt vet, ha háziasnak gondolnak minket. De az a legjobb, ha a munkádnál maradsz, azzal nem lehet mellényúlni. Ha a családról kérdeznek, akkor mondd el, milyen jól megvagytok anyuval két Wizengamot tárgyalás közben és hogy nagyon büszke mindkettőnkre. Vagy mesélj nekik Mollyról és Arthurról, de ne azt, hogyan függtetek rá a mugli autókra, jó? Csak kérlek, most az egyszer, egy nap erejéig viselkedj úgy, mintha nem lennél teljesen hülye. Emlékszel mit mondott neked Lumpsluck? „Mr. Prewett, amennyiben befejezte a monológját a kísérleti varangyok alapjogairól, kérem fogja be a száját és ne is nyissa ki, amíg nem kérdeztem.”    

 1. § Fabian Prewettnek tilos ellopnia Gideon Prewett játékait.
Három napig nem szóltam Zsebihez, miután „kölcsön vette” a vadiúj, repkedő és indulókat kántáló kviddicsfiguráimat, majd a szomszéd kisfiúval összetörték a Porpicy SC terelőjét. Elhagyta a játék karját és az aprócska terelőütőjét, hogy véletlenül se lehessen megjavítani. Órákig kérlelhetetlenül sírtam, utána pedig dacosan rá sem néztem Fabianra. A harmadik napon aztán meguntam a duzzogást – na jó, anyu azt mondta, hogy vagy kibékülünk vagy örökbe ad minket a szemben lakó zsémbes macskásnőnek – és miután Fabi az összes zsebpénzét rááldozta egy ugyanolyan figurára, megbocsátottam neki. Közös megegyezéssel arra jutottunk, hogy a szomszéd fiú amúgy is teljesen hülye.

2. § A Prewett Ikrek Titkos Társaságáról nem beszélünk senkinek, semmilyen körülmények között.
Fabival titkos naplót vezettünk a padláson, egy régi bőrkötésű könyvbe írtunk több oldalnyi szabályzatot. Álnevet adtunk egymásnak – Zsebibaba és Füles – és megesküdtünk, hogy senkinek nem beszélünk a szigorúan kéttagú egyletünkről. A gondosan rejtegetett füzetünkben növényeket préseltünk és meg voltunk győződve róla, hogy hatalmas tudományos felfedezéseket tettünk. Ebihalakat neveltünk befőttesüvegben a szüleink tudta nélkül, sőt, még egy sünt is a padlásra menekítettünk. Az buktatott le minket, a néhány éves Molly meghallotta az állat kaparászását. Végül nem árult be minket, mert őt is bevettük a klubba. Persze anyu néhány nap múlva megtalálta a sündisznót (bolhás volt, nagyon kiakadt) és inkább vett nekünk egy kutyát, hogy ne ilyen „koszos dögöket” szedjünk össze a kertből.

3. § Minden héten legalább egy levelet kell írni anyának és apának.
Egymás után hívtak ki minket a Teszlek Süveghez. Először Fabiant osztották be a Hollóhátba, görcsben állt a gyomrom, hogy talán nem egy házba kerülünk majd. Mindig ő volt az önállóbb, a pályaudvaron is csak én szipogtam, hogy életemben először távol kell lennem anyukámtól és apukámtól. De mikor alig ért a fejemhez a Süveg és felrikkantott, hogy Hollóhát, hatalmas kő esett le a szívemről. Az első hetekben minden egyes nap írtam egy levelet anyáéknak, arról is beszámoltam, mit ettem reggelire. Aztán ahogy telt az idő, lassacskán már nem hiányoztak esténként és jobban lefoglaltak az új barátok és a tanulás, mint a honvágy. Az első rivallómat azért kaptam, mert hetekre elfelejtettem válaszolni egy otthonról kapott üzenetre. A fejem is lerepült, mire végighallgattam.

4. § Gideon Prewettnek meg kell tanulnia befogni azt a hatalmas száját.
Utoljára elsőben gondoltak jófiúnak, utána rájöttek, hogy Gideon Prewett bizony elviselhetetlen, még egy tizenkét éves mércéjével is. Minden második hétvégét büntetőmunkán töltöttem, mert zavartam az órát. Nem tudtam csendben maradni, kényszeresen közbe kiabáltam, random factekkel bombáztam a tanárokat és a többi gyereket, ha pedig megpróbáltak elhallgattatni, akkor olyan hangzatos önvédelmi érvekkel álltam elő, mint a szólásszabadság joga – természetesen anyától hallottam, mikor otthon a munkájáról beszélt. Csodálkozom, hogy egyetlen tanár sem kapott agyvérzést tőlem.

5. § Tilos tönkre tenni mások randevúit.
Amennyire gyűlölt minket a legtöbb fiú, úgy imádtak minket a lányok. A jóslástan terem egyik hátsó asztalán talán még mindig látszik a belevésett G. Prewett<3 és F. Prewett<3 felirat. Nem is értem, Fabi miért hisztizett, mikor elszúrtam néhány randiját, volt miből válogatnia utána is. Azóta is mindig felemlegeti, hogy ő bezzeg egyetlen barátnőmmel sem közölte, mennyi ideig aludtam egy plüssnyuszival. Azért remélem, hogy Molly sosem tudja meg, hány fiút ijesztettünk el a háta mögött és milyen módszeresen. Az egyiknek azt mondtam, hogy ha tovább bámulja a húgom fenekét, akkor a következő kviddicsmeccs után csokibékás dobozban fogják hazaküldeni a darabjait a szüleinek. Egy másikkal közöltem, hogy amennyiben a húgomat is megcsalja, mint az előző barátnőjét, akkor hamar eunuch lesz belőle. Arthur Weasley persze más tészta, ő nem tágított.

6. § Ne hallgass senkire, csináld, amit jónak látsz.
A nagyiék állandóan azzal nyüstöltek, hogy aurornak kéne mennem. Ezekkel a tanulmányi eredményekkel! A nagybátyám helyeslően bólogatott, az unokatestvéreim is, csak apáék rántották meg a vállukat. „Azt csinál, amit akar. Az ő élete, neki kell eldöntenie mihez kezd magával. És mi amúgy sem örülnénk, ha ilyen veszélyes munkát űzne” – mondták mindig, amikor a nagyi kikelt magából, hogy térjek már észhez és válasszak az eszemhez illő hivatást. A RAVASZ vizsgák után jogi képzésre jelentkeztem, elsők között vettek fel.

7. § Az ügyvédi hivatás - jogi szakértelemmel, törvényes eszközökkel és módon, a közhatalmi szervektől függetlenül - az ügyfél jogai és jogos érdekei érvényesítésének, kötelezettségei teljesítésének elősegítésére, az ellenérdekű felek közötti jogvita - lehetőség szerinti - megegyezéssel történő lezárására irányuló tevékenység, amely tevékenység magában foglalja az igazságszolgáltatásban való közreműködést.
Kiváló eredményekkel zártam a jogi tanulmányaimat. Anyu könnyezett a meghatottságtól, mikor a Wizengamot előtt átvettem a diplomámat, hiszen az ő kisfia, az ő lökött Giddyje, mégis ki gondolta volna? Molly a kedvenc sütimmel készült, Fabival pedig istenesen berúgtunk utána.
Azóta jó sok év eltelt és anyáék már annyira nincsenek elragadtatva a karrierutamtól. Egyszer sem mondták ki nyíltan, de tudom, hogy nem örülnek, amiért az utóbbi néhány évben a nagy aranyvérű családokat mostam ki a Wizengamot előtt mindenféle piti és kevésbé piti ügyből. Ez a munkám, mégis mit vártak? Valamiből nekem is meg kell élnem és ők bizony elég jól fizetnek. Mostanság viszont bennem is gyűlnek a kétségek és nem bizonygathatom magamnak örökké, hogy biztosan semmi köze a védenceimnek a szörnyűségekhez, amelyekről Fabian annyit ír a Prófétában.