Jamsie,

Talán túlzás volt azt lódítani, hogy leugrom cigiért, és talán azt is marhaságnak tartod, hogy egy szó nélkül leléptem, de tudtam, hogy visszatartanátok. Ne haragudj, azért a pár elcsórt pólóért és a Ramones lemezekért, majd ha találok egy masszívabb, teherbíró uhut, és turkálok magamnak saját cuccokat, bagolyfordultával visszaszolgáltatom – nem mintha itt lenne lehetőségem meghallgatni őket – kicsit talán túlságosan is bizakodó és idelista voltam a remete-létet illetőleg, de nem akarok teher leni, és azt sem akarom, hogy a minisztérium rátok szálljon. Megan Morhange szerint – igen itt járt pár éjszakával korábban – már így is szaglásznak utánam, talán hiba volt felvenni anno a kapcsolatot az enyéimmel. De ki tudja, talán így kellett lennie.
Nem tudom, mit mondj a srácoknak, talán egy darabig működhet a hazamentem a szüleim falujába duma, mondjuk Siriusnál nem biztos. Kérlek, zárd be a pincébe, ha meg akarna keresni.
Ja igen, a szüleim sem tudnak az egészről, meg vannak győződve, hogy nálatok lakom továbbra is. Jó lenne, ha ez így maradna.

Köszönöm a vendégszeretetet és azt a temérdek mennyiségű csokit.

Ne légy döhös, jó?

Remus  

Remus,

tudod, addig eszembe sem jutott aggódni, míg a kezembe nem vettem a leveledet.
Szóval, először is: baszd meg.
Másodszor: hol a fenében vagy?

Amúgy, hogy őszinte legyek, én kimondottan intelligens embernek ismertelek meg, úgyhogy nem tudom, hogy pont te miért gondolod, hogy több esélyed van egyedül a vadonban császkálva a Minisztériummal szemben, mint mondjuk a nappalimban ülve.
Szóval, ha megtennéd, hogy összefoglalod, hogy pontosan mi a probléma, hogy aztán kitaláljuk, hogyan oldjuk meg, akkor az úgy... hát, neked is jó lenne.

Persze, hazudok én érted bárkinek.

James

Sejthettem volna, hogy észre sem veszitek, hogy eltűntem, de próbálom most félretenni a sértődöttségemet, főleg, mert az egyetlen normális emberi interakció, amiben mostanság részem van az a neked írt levelekben nyilvánul meg, de ne szokj hozzá túlságosan, nem biztos, hogy holnap is ennyire fogok unatkozni.
Figyelj, tényleg végeztem pár számítást. Te is nagyon jól tudod, hogy a vadonban nem lennék egyedül, más kérdés, hogy mondjuk amíg eljutok odáig, mi lesz, de biztos vagyok benne, hogy ez volt az egyetlen jó döntés, amit az utóbbi időben meghoztam.
Nem tudok én sem túl sokat, csak amit Megan Morhange elmondott, de különös figyelmet fordít most a minisztérium a vérfarkasok elleni propagandára. Az a tervük, hogy még az eddigieknél is jobban ellehetetlenítik a társadalmi integrációt. El tudod ezt képzelni, hogy milyen hatással lehet ez rám és a környezetemben élők számára?
Nem akarom, hogy miattam bélyegezzenek meg és a Tudjukkivel való kollaborálást keressék minden tettetekben.
Hálás vagyok. El se tudod képzelni mennyire.
Kérdezgetett már valaki rólam?


Remus  

Összetöröd a pici szívem.
De idefigyelj, oké?
Nem érdekel, hogy a Minisztérium mit csinál, és gondolj vagy mondj bármit, most tulajdonképpen csak ez számít. Ha bujkálni akarsz, akkor bujkálj nálam, vannak üres szobák, majd kitalálunk valamit nap közben, amivel lekötheted magad. Ha nem vagy sáros – már pedig tudom, hogy nem vagy az, nem lehetsz az – akkor a végén úgyis kihozzuk győzelemre, ami a kettő között történik, azzal meg valahogy megbirkózunk. Ugye? Mert hát… mi a legrosszabb, ami történhet? Egy kis házkutatás? Vagy… nem kapsz munkát? (Nem mintha olyan nagyon akarnál dolgozni, te senkiházi!) Kibírjuk. Együtt. Jó?
A propagandák csak arra jók, hogy rád hozzák a frászt, és fuss, ha futnod kell, de akkor ők nyernek. Már pedig jelen pillanatban nem vagyok biztos benne, hogy feltétlenül jó nekünk, ha ők nyernek.
Na meg amúgy sem hiszem, hogy hosszútávon jót tenne neked, ha a természetben pörögnél. Rengeteg tapasztalatom van arról, milyen könnyű téged bajba sodorni. Meg amúgy is, mit ennél? Mókusokat és vadmadarakat?
Peter amúgy kérdezett, de ugyanabban a mondatban a zokniját sem találta épp, szóval egyelőre biztonságban vagy. Egyelőre.
Írj. Nem érdekel, hogy mit csinálsz és hol vagy, akkor is ÍRJ.

Csókol:

James

Látod, ezért jöttem el egy szó nélkül, mert tudtam, hogy kitalálnál valamit, amitől majd meggondolom magam. Mert te mindig kitalálsz valamit, de ezúttal, James, ez már kevés. Szerinted tudnék élni a gondolattal, ha hagynám, hogy a Minisztérium rátok szálljon?
Azt hiszed nem futott mindez át a fejemen? Minden lehetőséget számításba vettem, mérlegeltem, és ez tűnt a legkevésbé drasztikusnak. Ha valamiért el kell vinnem a balhét, akkor egyedül fogom.
És hidd el, igen is szeretnék dolgozni, de ki adna a jelen politikai helyzetben munkát egy vérfarkasnak?  
Sajnálom, nem állt szándékomban összetörni a pici szived.
Tudok vigyázni magamra, James, még ha nem is tűnik úgy. Meg kell bírkóznom a feladattal. Nem bébiszittelhettek életem végéig. A mókusok egyébként is kicsit rágósak, oké, de amúgy semmi baj velük, megtudnám szokni. Ha baj lenne, tudom, kihez forduljak. Emlékszel a Nikolaira? A falkája a közelben van arra az esetre, ha bármi történne, de ennél többet egyelőre nem mondhatok.
Mindenki jól van?

Remus  

Nem tudom, Remus, tényleg nem tudom, hogy tudnál-e, de mondjuk nem bánnám, ha legalább megpróbálnád, mert BASZD MEG (és most szívem minden szeretetével mondom neked, hogy itt a BASZD MEG nem egy indulatszó, hanem felszólítás, tudod mit?, alá is húzom neked), BASZD MEG, hogy azt hiszed, hogy jobb neked ezeket a rohadt leveleket írni, miközben a fene tudja, merre vagy, mármint... ehhez képest szerintem meg tudnánk birkózni pár rosszul elsült állásinterjúval (mintha amúgy nem lenne abból elég) na meg

Na meg te sem és én sem hisszük el, hogy ez az egész a társadalmi integrációról szól. Mármint, szociális hulladék lehet bárhol az ember, azt hittem, legalább ezt sikerült megtanulnod Peter-től.
Viccet félretéve (én sem értem, miért próbálok szüntelenül viccelni), csak... legalább azt mondd el, te jól vagy-e?
Nem tudom, hogy Nikolai nevével tényleg megnyugtatni akartál-e, és pontosan annyira meghülyültél, mint amennyire gondolom, vagy---

Hát, élünk. Gondolom.


James