|
Oldalköltözés
Kedves Mindenki! Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : ) b & caelor & effy
|
Friss posztok | Alastor Moody
Szomb. 25 Dec. - 10:27 Alecto Carrow
Vas. 5 Dec. - 0:12 Practise makes perfect... really? Alex R. Emerson
Szer. 21 Júl. - 14:54 Lucius Malfoy
Pént. 9 Júl. - 1:06 Vendég
Csüt. 8 Júl. - 9:43 Lucius A. Malfoy
Szer. 7 Júl. - 16:18 Yves McGonagall
Szer. 30 Jún. - 3:38 Martin Nott
Kedd 29 Jún. - 2:33 Anathema Avery
Kedd 29 Jún. - 0:34 |
Erre kószálók Nincs Jelenleg 465 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 465 vendég :: 1 Bot A legtöbb felhasználó ( 531 fő) Hétf. 25 Nov. - 3:14-kor volt itt. |
|
|
I solemnly swear I am up to no good C’est la vie Inaktív Ki már nem játékos ▽ Reagok : 0
| » » Vas. 10 Jún. - 1:06 | | Két fiola bájitalt ittam meg Lestrange szobájában, amíg kiment elintézni valamit. Az egyik biztosan nyugtató volt, a másikról csak sejtettem, hogy az. Mindenesetre mindkét üvegcse csak félig volt tele, ezért úgy gondoltam, egy nem lesz elég. Elég arra, hogy kiüssem magam teljesen. És egy fiola egyébként is fel van írva, a második csak ráadás volt. Ha pedig mellélőttem, hát így jártam. Amióta nyugtató bájitalokat kell innom, azóta nem kívánom az alkoholt. És bevallom, a nyugtatók sokkal jobban esnek, mint az alkohol. Ezeknek nincs olyan fázisa, amikor a fizikai zsibbadtság közepette érzelemhurrikánok törnek fel az emberben, és a kábulattól tehetetlen, és csak fél, remeg, és azt kívánja, bár ne itta volna meg az első kortyot. A bájitalok egyszerűen csak megszűntetnek mindent. És nem fájdalmasak...
Legalábbis nem voltak fájdalmasak eddig. Már harmadjára vagy negyedjére ittam meg többet a kelleténél. Eddig sosem volt tőle bajom, ezúttal azonban valamit elrontottam. Mint mindig. Nagyon fura érzéseim voltak. A folyosón sétáltam, amikor a kezeim remegni kezdtek, majd szédülés fogott el. Közel volt a női mosdó. A falnak támaszkodva elindultam az ajtaja felé. Mire odaértem, már olyan hányingerem volt, hogy egyenest a legközelebbi WC-kagylóhoz rohantam. Ha az alkoholnál működik a kipakolás, talán ennél is, legalábbis ebben reménykedtem. Mitől lenne más...
Sajnos a rosszullét nem múlt. Kicsit sem. Kijöttem a fülkéből, és a kagylóhoz mentem. Megmostam könnyes, izzadt arcom, megfordultam és a kagylónak támaszkodva előkotortam a zsebemből még egy fiolát. Ezt későbbre loptam, de úgy éreztem, most megér egy próbát. Ha nyugtató, ha gyógyszer, segítenie kell, nem? Letoltam azt a maradék bájitalt is. És csodák csodájára a testem abbahagyta a remegést. Létezik, hogy ennyire beletrafáltam? A fiolával a kezemben elindultam kifele a mosdóból. A szédülés még mindig tartott, de nem terveztem egész délután a női mosdó kagylójának támaszkodni.
Nem sikerült eljutnom az ajtóig sem. Összeszorult a torkom, elzsibbadtak a lábaim, és hirtelen minden elsötétült. Ott feküdtem eszméletlenül a padlón, miközben egy üres, repedt fiola gurult ki a folyosóra a női mosdó ajtaján. |
| | |
I solemnly swear I am up to no good C’est la vie Inaktív Ki már nem játékos ▽ Reagok : 0
▽ Keresettek : ▽ Avatar : Ezra Miller
| » » Hétf. 25 Jún. - 16:48 | | Rengeteg előnyöm származik a hét éven át folytatott passzív agresszióból. Senkit sem érdekel például, hogy egy ideje nem alszom kijelölt hálókörletemben, fel sem tűnik, hogy beköltöztem a Szükség szobájába, arra használom, hogy elüssem ott maradék nyomorult időm, könyveket bújva és bájitalokat kotyvasztva, hogy életben tartsam magam. Néha még megbillen kezem a keverőtál felett, ha kihagynék egy-egy összetevőt, az egész kúrát, vajon lenne-e tököm valami hatásosabb öngyilkossági módszert keresni, amiből a nekromanták se rángatnak vissza. Az élet nagy kérdései a gyógyulás rögös útján sétálva, ami esetemben éppen egy kihalt folyosó. Hangos kilégzések-belégzések, konstatálom mennyire jól vagyok már és mekkora géniusz, hogy visszakapartam magam a létezésbe, abból a pokolból, ahol Lucifert gyúrták össze. Végül, ahogy befordulok egy újabb folyosóra, számba veszem a bevont embereket, azt hiszem tényleg, közük volt hozzá, hogy ne nagyon haljak meg. Avery prof nem küldött el a picsába, csapta rám az ajtót, Valentine le akart itatni, George… Mély levegőt veszek és ha már lélegzem egyúttal megérzem a furcsa illatot, jó orrom van elillanó esszenciákhoz, mert lábammal üres, kiguruló fiolát állítok meg, ebből kivedeltek valamit. Hunyorogva kapom fel vizsgálatra, pillantok oldalra, jé lány wc, azért kicsit gyanús, hogy odabent ilyenekkel gurigáznak. Ideje kibővítenem a még sosem… listám. Belesek a lányokhoz, egy percre valamiért úgy képzelem meztelen fenékkel rohangálnak bent, összekeverem a fürdővel, de nem csak ezért lep meg Cat ájult hullaszerű teste a padlón. Baszki! -Rennervate Szegezem rá pálcám azonnal, hogy felélesszem, közben mintha kicsit megemelkedne a vérnyomásom a temérdek nyugtató ellenére. Érdekes…
|
| | |
I solemnly swear I am up to no good C’est la vie Inaktív Ki már nem játékos ▽ Reagok : 0
| » » Szomb. 30 Jún. - 21:06 | | Hangokat hallottam. Nem voltam tudatomnál, nem tudtam irányítani a testemet, csak hangokat hallottam. Valakinek a hangját: Rennervate! Ismételgette. Sokszor. Rennervate! Rennervate! Hangja egyre hangosabban csengett a fülem. És minél többet fogtam fel a körülöttem lévő világból, annál rosszabbul kezdtem lenni. A szememet még nem voltam képes kinyitni, de már összerándult a gyomrom. Iszonyú hányingerem volt. Oldalra fordultam, félig-meddig kinyitottam a szemem, és elkezdtem a legközelebbi WC-kagyló fele kúszni. Görcsösen köhögtem, a gyomrom összeszorult, és a kagyló fölé hajolva a szervezetem megpróbálta kilökni magából azt a maradék mérget, amit magamba tömtem annak reményében, hogy már csak a földben fog kipárologni testemből minden más nedvességgel. Mikor már semmi sem jött ki a számon, kimásztam a fülkéből és a padlóra feküdtem. Magzatpózba kuporodva próbáltam nem megfulladni, hiszen még mindig eszméletlenül köhögtem. Iszonyú fájdalmaim voltak a gyomromban és a fejemben. Persze zokogtam, mert minden nyugtató kijött belőlem, valószínűleg pánikrohamom is volt, és teljesen elvesztettem az önkontrollt. Sikerült felfognom, hogy az az idióta térített magamhoz, aki pár hete megkínzott. Nem ő volt az egyetlen. De ő mintha szándékosan az alkalmat kereste volna, amikor nézheti, ahogy szenvedek. Beteg... - Miért...Miért nem tudsz békén hagyni? – nyöszörögve, hullasápadt arccal felnéztem rá. – Mit akarsz tőlem? Nem akarok tovább élni, nem érted?! Nem bírom már!
|
| | |
I solemnly swear I am up to no good C’est la vie Inaktív Ki már nem játékos ▽ Reagok : 0
▽ Keresettek : ▽ Avatar : Ezra Miller
| » » Kedd 17 Júl. - 20:25 | | Ez sem először történik. Nem csak velem, hánytam én nem is oly rég éppen a sarokba Bájitaltanon. Az is egészen friss élmény vele kapcsolatban, amikor a tóparton okádott, akkor konkrétan miattam, tulajdonképpen megmérgeztem. De hát ezzel jár a kísérletezgetés, nem töltethetek ki mindenkivel beleegyező nyilatkozatot, két tanú szignójával. Mennyire negédes, undorítóan kedves voltam vele, hogy elérjem azt a mindennél jobban áhított célt, megigya a rohadt löttyömet és én mint kutakodóművész, önjelölt zseni a sárkánykór rafinériáinak szakértője legyek. Az életem azóta pontosan háromszázhatvan fokos fordulatot tett, ennyi erővel állhatnék a mennyezeten, fejjel lefelé is. Már végignéztem egyszer, de olyan, mintha futószalagon ismétlődne, ahogy a padlón döglődik és hiába vagyok mindentudó, fogalmam sincs ezen felül, vagy hogy még jobban meghánytatom mi az ördögöt kezdhetnék vele. Tervben van persze, hogy elviszem az egyetlen logikus helyre, ahová ilyenkor be tudom tuszkolni. Maradjunk a gyengélkedőnél és majd lebegtetem, vagy invitálok neki seprűt, a változáshoz hozzátartozik, hogy crucioval viaskodó fájdalomgörcsöm lesz minden emberi érintéstől. Ja, dementorok jöhetnének, máris csücsörítenék, de az embereket nem viselem el. Felvonom szemöldököm, hogy ez akar lenni a köszönömje. - Elnézést hogy nem hagytalak megdögleni. Ezt például anyám is mondhatta volna ahelyett a gyenge magyarázat helyet, az életem féltette. - Alapból segíteni akartam, de azóta lelkesen csatlakoztam egyszemélyes szuicid brigádodhoz. Mennyire kurva szarul csinálod. Kiszámoltad egyáltalán hány százalék, hogy túléled, ha megmérgezed magad? Vagy mi a túró ez? Szemlélem a fiolát, azt hittem legalább valami tisztességes mérget kotyvaszt, a szaga alapján ez sima nyugtató. Amatőr. - Mit nem bírsz Cataleya, de most őszintén? Ha annyira meg akartál volna halni jobbat találsz ki. Ha én még élek, akkor te is össze tudod magad szedni, mert ennek semmi értelme. Mást is megbasztak már és nem csak te vagy selejt. Na, mozogjon a segged, én tuti nem foglak felnyalni a földről. Igen, most majd azzal jön eléget a picsába, de másra se vágyom, mint élő csipkebokor lenni. Az legalább stílusos halál lenne, sárkánytűzben vesztette életét, mert meg akart menteni valakit az öngyilkosságtól. Jobban hangzik, mint az életfogy az Azkabanban
|
| | |
I solemnly swear I am up to no good C’est la vie | | | | |
Similar topics | |
|
| Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |