Nem is tudom hány nap telt el mióta Ellievel összefutottam, de nem tartom számon. Mondhatni eseménytelenül telt minden, csináltam a dolgom, némileg bele is merültem a dolgozatok javításába, a plusz tananyagok megtanulásába, satöbbi. Most épp felállok az asztaltól a nagyteremben, hogy megettem az ebédem, összepakolom komótosan a két könyvet amit párhuzamosan olvasok (aki kitalálta hogy folyton vissza kell hivatkozni...) és elindulok kifele. Eközben bontakozik ki egy kisebb kajacsata, ahogy az egyik ötödéves griffendéles srác megdobja a szemben ülő másik srácot, majd beszállnak még páran és ahogy odanézek valami zselét vágnak épp Ellie arcába, magam is meglepődöm mennyire pontos találat volt. Minden esetre rendesen ki lesz röhögve, meg még pár gyerek akik hasonló élményben részesültek akarva vagy akaratlan. Megforgatom a szemem és ránézek arra a csajra, aki megdobta Elliet, azt hiszem amúgy sem kedvelik egymást, bár lehet ez már a múlt. -Úgy hiszem ez valami régi sérelemért vett revans Miss McMillan, de sajnálattal kell közöljem az étel nem játszani van. Maga és a többi jó madár pálca és mágia nélkül fogja a második emeleti wc-ket kisuvickolni. McGonagall tanárnőnek szerintem nem lesz ellenvetése... - Közlöm ellentmondást nem tűrően, majd pálcasuhintással rendbe vágom az asztalt, hogy csak az érintetlen kaja maradjon a többi ne csöpögjön szerteszét. Hallom ahogy az egyik srác, aki kezdte már mondja a "ne mááár Belbyt" de csak kap egy lesújtó pillantást. -Lehet ha a Belby nevet halljátok a végtelenül kedves bátyám jut eszetekbe, de közlöm nem vagyok se kedves se a bátyám. - Közlöm negédes mosollyal hiszen valóban azt hallom szigorúnak vagyok elkönyvelve, mint Minerva tanárnő maga. Vicces, de nincs ellenemre.
A napok gyorsan telnek. Mindig azon gondolkozom, hogy mit is kellene cselekednem ahhoz, hogy minden jobbra forduljon. Szeretnék célokat kitűzni magam elé, de nem megy. Talán meg kellene próbálnom tényleg apait anyait beleadni a kviddicsbe és akkor még jobb jövő is állhatna előttem. Nem tudom, hogy miért parázok. Most is hasonlóképpen telik az ebédszünet, mint mindig. A villámmal túrkálom az ételt és étvágytalanul bámulok magam elé. A csapatkapitány már a múltkor oda is ült mellém, hogy muszáj ennem, mert nem fogom bírni az edzéseket. Igaza van, így mindig próbálok néhány falatot letuszkolni a torkomon. Nem azért, mert kell, hanem csak muszáj. A gondolataimból az arcomba repülő zselé ébreszt fel. Először döbbenten nézek a lányra, MacMillan-re, mire realizálom a történteket és meg bírok szólalni. - Te meg mégis mi a fészkes fenét képzelsz? – pattanok fel a helyemről. A zselé maradéka az ölembe hullott. Most így kénytelen leszek átöltözni még a délutáni órák előtt. Egy szalvétával kezdem törölgetni magam, s közben belülről fortyogok, mikor egy ismerős hangot hallok meg. Megáll bennem az ütő elsőre, amikor a tekintetemet Angus Belby irányába fordítom. - Magamat is meg tudom védeni, Belby – szólok oda neki nem túl kedvesen. Őszintén szólva nem tudom, hogy ez az egész véletlen volt-e MacMillantől vagy szándékos. Igazából egyiknek sem örülök túlzottan, de az első mégis csak jobb lenne. Végigmérem Angust, míg hallgatom, hogy kire milyen büntetést szab ki. Az ajkam szélén egy apró mosoly bújik meg. Vajon akkor is idejött volna, ha nem engem dobnak meg? Mindegy, nem lényeg. Ez nem miattam van.
Angus & Ellie
I solemnly swear
I am up to no good
Angus Belby
C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Matthew Daddario
»
»Hétf. 11 Feb. - 0:08
Ellie && Angus
Hm, azt kell mondanom, hogy már meg sem lep, hogy a "kedvességemre", nevezzük annak azt, hogy védelembe veszem és büntetem azokat, akik ciki helyzetbe hozták, csak zsörtölődő "megoldom" visszaböffenést kapok. Aki sokat van Rookwoodal, szerintem immúnis lesz az ilyenekre. -Aha, hallom... baromi frappáns védés volt... Még jó hogy a kviddics jobban megy. - Nézek rá "hmpf" fejjel, hogy melyikünket akarja meggyőzni? No nem mintha annyira Ő érdekelne... miért is érdekelne? Bár ha nem látom meg Őt nagy eséllyel tovább sétálok, de ezt nem kell tudnia. Aztán persze már látom ám, ahogy futólag rápillantok csak mosolyog, egy rövid pillanatra nálam is bejátszik a cinkos mosoly, de a ne már Belbyre ugye közlöm nem vagyok a bátyám. Hát tényleg nem vagyok olyan. -Lássam ahogy elindultok a tanárnő felé és közlitek vele a nagyszerű hírt! Úgy se éhes itt már senki, nem de? Különben nem pazaroltátok volna dobálásra. Itt vagytok még?! - Kérdem keményen, mire utálkozva és komótosan felállnak a helyükről.-Tudni fogom ha valaki ellógja, az pedig ne számítson semmi jóra. - Mert attól hogy nem követem őket még nehogy azt higgyék megúszhatják. Aztán hogy elmentek végignézek Ellien, tényleg elég röhejesen fest így, mintha valami varázslata sült volna be, így egy suhintással eltörlöm róla a zselét - mind az arcáról, mind az öléből - majd kiszedem a foltot a ruhájából azzal hogy felszívom azt a kevés folyadékot ami beitta magát a cuccból az anyagba. Futólag végigmérem, így már rendben van, a többiek nem igen érdekelnek és elindulok kifele, folytatva az utam a szobám fele, elvégre Ellie remekül megvédi magát nélkülem, nem de bár? Köszönetet meg úgy se várok, nem szokásom.
Kezdőlap
