Mindenki eltűnt, rám maradt az egész kúria... nagyon uncsi. Augusték a boltban vannak meg babacuccokat vásárolnak, miután Linda nem mert velem sokra, tekintve mindenre azt mondtam cuki és hogy elég pár darab. Nos... jól van na, nem vagyok egy csajszis csaj. Damocles valami családi hepajra ment, Reginald meg külföldön dolgozik épp. Csak a tücskök ciripelése hallatszott ma mikor kócosan kikeltem az ágyból és csipásan, álmosan körbepillogtam. Mérgemben felrúgtam az egyik széket is, jaj nem, simán nekimentem álmosan és azért lettem mérges... azóta ittam egy kávét, rendbe szedtem magam és arra gondoltam elmegyek a városba és... ott leszek. Mindennél jobban utálok unatkozni, kéne valami rendes munka, nem csak az hogy besegítek Augustnak vagy Damoclesnek... de egy vérfarkast senki sem vesz fel szívesen, főleg ha valami akciódúsra vágyna, nem csak könyveket pakolni és porolni. Minden esetre hajam kiengedve omol a vállamra, egy sárga, virágos buggyosabb ujjú blúz van rajtam és egy testhez simuló fehér nadrág, fehér csizmával, még ki is kentem magam kicsit, elvégre ha már kimozdulok... Persze mielőtt megteszem eszem valamit, mert különben mindent meg akarok majd enni a városban a sok kellemes illat közepette. Épp valami szendvicset kenegetek szánalmas módon, mert ezt is annyira unalmasnak találom, hogy oda sem figyelek, mikor korábban megjön Belby mint vártam.
-Itt lakom... - Közlöm nemes egyszerűséggel, rá sem nézve, felismerhető a bíbelődése a zárral és a kilinccsel. Aztán beljebb keveredik, de ah... sorscsapás, megint jön az érthetetlen tudománybalblájával! Ez a pasi komolyan mondom...
-Nohát... - Sóhajtom és beleharapok null lelkesedéssel a mogyoróvajas-lekváros csukott szendvicsembe, mikor rájövök hogy illetlen vagyok. Tele a szám, beleharaptam, de azért odatartom kicsit felé.
-Ké'sz? - Hmm, lehet nem pont így kéne kínálni, de nem szoktam ilyen apróságokkal törődni. Nem igen szoktam a testvéreiről a meg a szüleiről faggatni, mert párszor eltűnt az idétlen vigyor a képéről de most lelkesnek látszik. Vagy olyasmi.
-Milyen volt a családi randi? - Fordulok végre felé teljes testtel, megpaskolom a széket magam mellett, vágja le magát és meséljen ha van kedve, úgy is szeret beszélni, én meg igazából szeretem mikor hadarva mondja az összefüggéstelen zagyvaságait. August szerint nem mindig ilyen csak bizonyos esetekben, de én másképp még nem láttam, szóval a bátyó szerintem csak védi a szétszórt seggét.

-Mit? - Nem értem mit kéne tudnom, valószínűleg sok mindent, de hát ez van, ezzel gazdálkodom, ennyivel érem be egyelőre. De nem ez lep meg, hanem hogy idejön és tényleg beleharap. Meglepetten pislogok rá, majd látom átfutni a nem tetszést is az arcán, hiába mutatja aztán hogy jó lett. Én szeretem ahogy a sós és édes keveredik, de látom Ő kevésbé, ez olyan amerikai kaja de én szeretem a maga igénytelenségével, jót is nevetek a fején. Ezt követve eszek tovább, meg is kérdem hogy ment a találka, de szokás szerint elhervad mint a gazok a kertben amiket néha elfelejt megöntözni és nekem kell meg ne pusztuljanak.
-Izék, hmm, az izéket senki sem szereti Damocles, kivételesen nem vagy egyedül. - Sandítok rá mosolyogva, bírom hogy bármit megkotyvaszt de a szavakat sosem találja.
-Mert fontos varázsló lettél azért. Elvárják hogy úgy is viselkedj. Meg nekik az is öröm ha azt mondod üdv, mert hát maga Damocles Belby köszönt! Majd hozzászoksz. - Kérdés megváltozik-e tőle, de én titkon remélem, nem fog. Nem mondom hogy így tökéletes Belby, de azért jó lenne ha megmaradna hűnek önmagához. Rájövök, hogy nincs sok kedvem megint hideget enni. Hirtelen és hevesen égő tűzzel nézek a szemébe, közelebb is hajolok, hogy tutira rám figyeljen. Szerencsére tudom hogy nem fél tőlem hiába vagyok farkas, ez nagy előny.
-Na idefigyelj Belby! Lindáék csak este jönnek meg és mint tisztában vagy vele egyikünk sem tud főzni. Nem, nem tudsz, az a szörnyűség amit vacsorának neveztél kicsinálta volna Linda gyerekét, akkor is ha farkas kölyök lesz! És nem, nem az én hibám volt, hogy mondtam rakj még bele pár dolgot, szóval na... azt akartam mondani hogy most eljössz velem a városba és megvacsorázunk, meg veszünk nekik is valamit. Aztán persze visszarugdoslak dolgozni, nem érdekel a bogaras dolgod, a farkasfőzettel bajlódj inkább! Szóval... - Hajolok vissza a kis monológom után, nem hagyva szóhoz se jutni (amit valószínű már megszokott) és félretolom a szendvicset.
-Szóval ha akarsz még valamit itthon van öt perced és megyünk. Nem érdekel ha már ettél, mire odaérünk megint megéhezel. Én már csak kirúzsozom magam. - Állok fel, egy másik tányérral lefedem ezt és beteszem a hűtőbe a fél szendvicset majd ha még ott ülne elhessegetem, mozogjon már! Aztán kirúzsozom magam és keresem is hogy menjünk már, ha én egyszer a fejembe veszek valamit... úgy se mer ellentmondani!

Elvigyorodom és hirtelen ötlettől vezérelve átkarolom a vállát, fejem a hozzám közelebb eső felére hajtom.
-Nem, Mr. Belby, minél közelebb nyomakodhatunk becses személyéhez annál inkább valóságszerűbb az egész, hogy maga él, lélegzik, tapint dolgokat mint bármelyik földi halandó! - Nevetem el a végét, annyira kis magának való, bogaras srác, de megértem hogy meg akarják ismerni. Más mint amit várna az ember, de ez már csak így szokott működni. Elengedem, megpaskolom még a fejét is, hogy jófiú Ő nincs vele baj.-Hírességnek lenni már csak ilyen. Vagy nagynevűnek. Naggyá tetted újra a Belby nevet, szóval még hallgatni fogod jó ideig. Ha pedig megtalálod az ellenszert, akkor pláne nem tudod a rajongókat levakarni magadról, velem az élen! - Mosolygok, mert én hiszem, hogy meg fogja találni az ellenszert a farkaskórra, addig meg csak gyötörnöm kell és némileg türelmesnek lennem. De támad egy jó ötletem hogy húzzam ki a bánata mocsarából és még nekem is kedvezzen a dolog: vacsora Londonban! Persze nagyon szórakozottan néz rám, szörnyű alak, biztos megint bogárlábakban gondolkodik, de nem baj, addig nyúzom ha kell míg nem fog koncentrálni. Persze a zavart nevetése és a gyenge poénkodására forgatom a szemem.
-Hát ha Neked lesz barátnőd, biztos Ő fog Téged elhívni Damocles, mert nem vagy valami kezdeményező típus... - Húzom el a szám, simán lehetne valakije, ha összeszedné magát meg a gondolatait, mert nem csúnya srác, csak olyan kis szétszórt és mulya. Ha Reginald nem is jóparti feltétlen, mert kötekedő alak, de legalább van kiállása és önbizalma. Belbynél ezzel még vannak problémák... Ahogy a válaszadásával is.
-Ahammmm...majd adok Neked valami jó vöröset. - Ahh, ha legalább egyszer két lábon lenne a földön! Nem is baj hogy kimozdulunk, csendesen, hátha pihentető lesz Neki. Aztán ahogy visszanézek nos... lehet allergiás a mogyoróvajra, hm...
-Fáj valamid? Fura vagy. Amúgy meg mivel mennénk... hoppanálunk. Vagy sétálhatunk is ha szeretnél meg bírod... - Kétkedve mérem végig, majd beszaladok a fürdőbe, gyorsan kirúzsozom magam, kiigazítom a sminkem (nem nagyon kell mit, de na) és már szaladok is vissza hozzá.
-Na gyere már! - Csimpaszkodom a karjába, majd húzom az ajtó fele, közben felkapom a táskám és az őszi kabátom, szuszakolom rá is a sajátját, ha nem lenne még rajta, majd kilépek vele az ajtón és a kapun is. Ha sétálna, akkor sétálunk, ha inkább a városban sétálna, akkor meg hoppanálunk és hopp, már ott is vagyunk a tömegben!

Nem tulajdonítok különösebb jelentőséget a mulyaságának, de annak sem, hogy átkarolja a derekam ahogy én a vállát. Damocles azon kevesek egyike, akikkel vagyok olyan viszonyba, hogy nem félek a visszautasítástól meg a kötődéstől, így az érintkezéstől sem. Alapjáraton persze ne fogdosson senki, de a Belby fiúnak szabad, na. Cserébe meg is paskolgatom a feje búbját, ez a fej! Mindig megnevettetnek a grimaszai! Az is ahogy megnyúlik az arca meglepettségében.
-Nem vagyok. De ha feltalálod a gyógyfőzetet, akkor az leszek! - Más kétlem feltalálná, Belbyben van elültetve hitem minden kis magja és csírája, így ennyit igazán megérdemel! Ahogy azt is, hogy elvigyem itthonról ha már ilyen búskomor a családja miatt - meg mert rémesen unatkozom.
-Nem azt mondtam nem vagy lovagias, mert eléggé udvarias vagy, de... pár év múlva lehet azzá válsz! - Csippentem össze az arcát ujjaim között, olyan kis gyámoltalan sokszor, nehéz úgy tekintenem rá mint a többi férfire, akik nem kisfiúk már. De persze ki fogja nőni ezt, semmi kétségem. Bár előbb jó lenne ha megtanulna fókuszálni, mondjuk, így nem egyezne bele hogy kirúzsozzuk...
-Hogyne, el is törnéd a rúzst Te kis lökött! Olyan vagy mint a gyerekek! - Hüvelykujjammal mintha letörölném még a képét is hogy vörösre mázoljam azt, majd megpofozom finoman az orcáját.
-Föld hívja Damot, szedd össze magad! - A fura az hogy nem tudok erre a lököttre haragudni, meg aztán tényleg nincs miért. A szemem is csak forgatom később, hogy hoppol itt nekem, sejtettem hogy puhány lesz a sétához no de nem baj, a városban úgy is érdekesebb sétálni. Kivéve ha Damocles Belbyvel sétál az ember lánya, ahh... Három lépést nem teszünk de már leszólítják. Kedvesen mosolygok, hogy Belby barátnőjének leszek titulálva, Belby meg csak hebeg-habog...
-Mindjárt, csak előbb... - Nézek a karjára, de ahelyett hogy belékarolnék megint előrántom a pálcám és koncentrálásom és gondolkodásom jeleként csücsörített ajkaim mozgatom balra-jobbra, mit is kéne. Ki hitte volna hogy ennyire feltűnő jelenség ez a pasi! Jó, persze magas és végül is jóképű, nem nehéz megjegyezni, végül is... Leveszem a sálam a nyakamból és rászegezem a pálcám.
-Transtuli alius! - Nos... ennél szebb süveget is látott már a varázsló társadalom, az átváltoztatás sosem volt az erősségem, de most jó lesz, ha kicsit roggyant meg ütött kopott is! Gyorsan a fejébe húzom, így nem látszik az arca annyira, meg nem is egy Belbyre jellemző ruhadarab ez és aztán karolok csak bele.
-Nah, ez megteszi. Mindig elfelejtem hogy illene megtanulnom valami álcavarázslatot Neked, hogy ne ez legyen. Majd ezt kapod szülinapdra! - Mosolygok rá és így már bátrabban hurcibálom végig az utcákon.
-Vaaaaagy mehetünk muglik közé! Ők nem ismernek. Akarod? Ott is lehet vacsorázni és legalább nyugiba lennénk! Gyere! - Ez a süveg legalább addig kitart, aztán újra lehet a sálam, szóval elkezdem vezetni kifele London nagyon mugli részei közé. Alig tudok róluk valamit, de ez nem gátol meg a tervemben, végtére is... nem lehet sokkal másabb nem?

Mosolygok a szóban meghatározott igyekezetén, el nem tudom képzelni hogy barátnője legyen. Nem azért mert alkalmatlan rá, hanem mert szerintem elfelejtené, hogy mondjuk randijuk van, ott ragadna az üstje mellett és elfelejtene elmenni a megbeszélt dolgokra. Csak a homlokát csapdosná és az ötödik után otthagynák. Vagy előbb. Nagyot sóhajtok, szerencsétlen Belby. De azért a különlegeset nem tagadom, valahol tényleg egy jelenség a gyerek.
-Azt tudom. - Mosolygok rá, nem csak szidni tudom és piszkálni, igazából kedvelem, csak nálam sosem nevezhető ez egyértelműnek. Nem is értem miért nem, hát különben nem is foglalkoznék az illetővel! Bár hogy rohadtul nem rám figyel így sem hogy közvetlen mellette ülök és hozzá beszélek... ah, ez a pasi!
-Akkor figyelj rám! Hah, férfiak... - Forgatok szemet, megint, igazi szemtornát csinál nekem! Mindegy, a lényeg hogy megyünk, ott vagyunk, csak épp elfelejtem hogy vele lehet nyilvánosan megjelenni. Egek... Ez a rögtönzött süveg megteszi, sóhajtok hogy nyafog megint.
-Az tökéletes! Reméljük a kedves öreg Mrs. Belbyt senki sem akarja elrabolni mellőlem és nem jön ide más. - Morgom neki, halkan, ne hallja más. Ez volt cél! De aztán magamhoz mérten tök jó ötlet ugrik be, már húzom is a karjánál a muglisabb részek felé, mikor elég logikus problémát vet fel.... hm. Hirtelen megállok felé fordulok és felnézek rá.
-Ezért vagy Te az ész a csapatban... nem, nincs, miért lenne? De Te majd szerzel! Vagy átalakítunk egy galleont és eladjuk! Vannak ilyen... izé helyek ahova beadod az ékszered és kapsz muglipénzt, nem? Tudom hogy meg tudod oldani, menjünk! - Húzom új lendülettel újra magammal, hagyjuk már itt a varázslókat és boszorkákat, jó lenne nyugiban sétálgatni vele. Igaz, a mugliboltok nem érdekelnek, de aztán ki tudja... lehet találnék ott is valami érdekeset! Ha kiértünk lelkesen nézek Belbyre, hogy szerezzen pénzt és keressünk valami csendes kis helyet enni. Vagy lehet hangos is, nincs ellenemre, bár Őt elnézve azzal nem tudna mit kezdeni.

-Féltékeny? Nem, csak haragos! Most velem vagy, kopjanak le addig! Várják ki a sorukat... - Méltatlankodom, mert nem vagyok féltékeny alkat, heves annál inkább. Most itt elhozom a Belby fiút, hogy felvidítsam meg kizökkentsem, erre holmi idióták jönnek és feltartják a fontos feladatomat? Még mit nem! Bár nem értem mit vigyorog, komolyan. Néha nagy talány ez a pali.
-Én sem, na és? Átalakítjuk a galleont. Csak inkább Te mert Te ebben szerintem ügyesebb vagy mint én. Bár... egy karikagyűrű talán még nekem is menne, hmm... - A süveg azért nehéz falat volt, mert nem hordok, de gyűrűt szoktam. Néha. Esetleg... No meg ott van Augusté, láttam eleget, ha más nem az segít. Már vinném tovább megoldja, de hát azért nem vagyok én olyan erős, hogyha megáll akkor meg bírjam mozdítani. Durcásan csücsörítve nézek fel rá, hogy mi ütött belé.
-Egy: mondtam átalakítjuk az érmét, nekem megér ennyit, de majd csinálom akkor én! Kettő: mi az hogy egyszerű? Egyáltalán nem egyszerű kotyvasztó vagy hanem a legjobb akit ismerek akkor is ha sokszor felrobbantod a szobát! Szóval ne add be nekem, hogy nem vagy semmire sem jó, mert Te is tudod nem igaz! - Ripakodom vissza, majd keresztbe fonom a karomat a melleim előtt tüntetőleg.
-Ha ez sem jó akkor marad a süveg és hogy két szót nem tudunk váltani a "Mr. Belby egy pillanatra kérem"-ek hadától. Vagy kikérjük a kaját és otthon megesszük. De én örültem volna ha kimozdulunk... - Mondom elégedetlen hangon, mert rá is ráfér, rám meg aztán pláne. De maximum elhívom Lindát holnap, ha Belby ennyire ágál a dolog ellen. Tényleg nagyon magának való... nem értem miért. Pedig már kedvelem, tényleg! De lehet nem érzi, ez is igaz... De nem értek én ezekhez!

Ez az idióta komolyan mondom, itt feltalál egy zseniális, életekre kiható remekművet, amivel gyökeresen élhetőbbé teszi az életünk, az enyémet mindenképp, és jön itt azzal, hogy Ő egyszerű, meg hasznavehetetlen, meg ki tudja még micsoda! Hát agyam eldobom, úgy is van, fagyjon belé a szó! Gondolja át az életét!
-Akkor meg?!?! - Lököm a levegőbe a karjaim, hogyha át tudja alakítani, akkor mi tartja vissza?! Én mindent magamtól, Angustól és a szüleinktől tanultam, nem jártam iskolába. Lehetetlen volt. Felfogta, hogy most már ha akarnék visszamehetnék tanulni? Vagy hogy Augusték gyermeke járhat iskolába, mert Ő, Damocles Belby ezt lehetővé tette? Naná, hogy bármilyen varázslatot kinézek belőle, hogy képes végrehajtani, nekem Ő a legtehetségesebb varázsló az univerzumban, hah... erre nekem kell bizonygatni hogy okos és tehetséges? Az a szerencséje hogy az orrom alá nyomja a... hú de fura, el is veszek egyet és megnézem, fogalmam sem volt hogy is néz ki a mugli pénz. Ez egy pillanat alatt lehűt, elgondolkodtat és csak nézem.
-Te tudtad hogy néz ki? Persze hogy tudtad... - Jut eszembe, épp előbb mondtam milyen okos, miért lepődöm meg? Ráadásul úgy hallottam az iskolában van muglis óra is.
-Na hogy végre összeszedted magad. Mondtam hogy megoldod, mikor jössz rá, hogy mindig igazam van? - Húzom fel az orrom, de persze belekarolok, visszaadom a pénzt, fogalmam sincs mennyit ér és mit tudunk belőle venni. De egy vacsorára csak elég lesz gondolom.
-Miért, az kínai? Hú én sem, biztos nagyon bizarr lesz, együnk! - Húzom megint magam után, eltántoríthatatlanul, hogy kipróbáljak valami újat, lehet valami ehetetlent de annál érdekesebbet! Terhes nők ehetnek kínait? Lehet fűszeres... mindegy, majd kérek olyat Lindának amire azt mondják könnyű. Le is baktatok a pincébe, elengedve Belbyt, enyhén dohos szag van, de emellett mindenféle furcsa fűszerillatot is árasztanak a falak, a folyosók, izgatottan járatom végig a tekintetem. Már majdnem intézkednék, de rájövök, hogy végül is egy férfi van velem, szóval a végén mégsem mondok vagy teszek semmit, hagyom Damoclest kibontakozni. Persze csak akkor ha kibontakozik, ha begubózva marad, akkor kíméletlen visszaveszem a gyeplőt. Közben látok egy szobrot, hirtelen fogom meg Belby kezét szeretem az ilyesmi dekorációt, látszik nem igen mozdulok ki London környékéről, főleg nem a mugli részbe.
-Oroszlánsárkány! Milyen szép! - Mutatom szabad kezemmel a kínai gömbláng sárkánynak vélt bronz szobrot, noha lehet csak hasonló és Reginald közölné, hogy az nem is az, vagy valami hasonló. Nem ért hozzájuk, de egyik alkalommal elolvasta Reginald egyik cikkét és valami hasonlóról értekezett a szöveg. Aztán ha kapunk helyet akkor már hámozom is le magamról a kabátot és érdeklődve nézegetem - immár diszkrétebben és nőiesebb habitusban - a szomszéd asztalok terítékét, mit is ehetnek.

Damocles egyetlen szerencséje hogy Augusta addig noszogatja míg végül kiderül Damocles mindent meg tud csinálni amire azt mondja. Mert végül is most is megoldották a dolgokat, közösen mondhatni, így a férfinak szava nem lehet. Augustának sem, bár azért szúrósabb szemekkel méregeti a másikat.
-Mondj egyetlen alkalmat amikor a végén nem nekem volt igazam. - Szegezi a másiknak a dolgot vehemensen, hátha kizökken a másik és inkább ráhagyja, akkor pedig megint igaza lesz, hogy mindig igaza van. Na így kell ezt csinálni kérem szépen! A kínai neki a kriksz-krakszokból nem egyértelmű, lehetne koreai is akár, de nem is ez a lényeg, hanem hogy Damo tudja helyette is, elég kényelmes így. Lelkesen megy be, de ad egy lesújtó pillantást a másiknak.
-Damo... - Májkrémes zsömle... egy étteremben. Ne már! - Legyél már merészebb! Próbálj ki új ízeket ne félj már mindentől! Kell a változatosság, higgy nekem! - Noszogatja rendületlen, majd lecsüccsen és érdeklődve vizslatja a környező tálakat, szúrja ki a szobrot.
-Elég fura akkor a feje... túl szögletes... - Dönti oldalra a fejét, hogy jobban megnézze, de a férfi jobban tudja nála, ebben is biztos. Azt már kevésbé mi van az étlapon, így csak random rábök pár dologra, valami batyuba csomagoltra, meg mártogatós ételre, ő merész lesz, kipróbálgatja őket. Ami finom visz haza is.
-Na de tényleg Damocles... nem akarok vájkálni vagy valami, de látom hogy jó pacák vagy, meg rendes, törődő, tök jó tesó lehetsz, August is szinte úgy kezel Téged, akkor miért vagy mindig letört, ha szóba hozom a kistesóid? Meghívhatnád őket a kúriába is, tudod ugye hogy nyugodtan? Közösen élünk ott. - Faggatózik kicsit ahogy közelebb hajol míg várják a rendelést. Nem egy diszktrét nő, de nem is tolakodó, most épp inkább aggódó és noha el akarta terelni a másik figyelmét, de talán ennél többre is szükség lesz. Most hogy belegondol, nem is igen beszélget ez a srác, folyton kotyvaszt, ő maga is erre sarkallja, tudja jól, de azért nem akar neki rosszat.
//A felénél vettem észre hogy e/3 bocs xD Úgy hagytam xD//

-Nem mondtam jól áll, csak azt szükséges és ha ez kell hogy a nagyidnak nézve ne szólongassanak le hát állok elébe! - Most is igazam van, büszkén húzom ki magam, hogy kis figyelmetlen ez a Belby drága, de nem baj, így szeretjük. Igaz, a kajálási szokásit módszeresen figyelni kéne, nem csoda hogy ilyen kis vékony, hát nem eszik rendesen, most is félne újat kipróbálni hát hogy van ez? Hol a kísérletezgető szelleme amivel áttörést ér el folyton míg kotyvaszt?
-Ajh Te... Egy egész kacsát fogok lenyomni a torkodon ha meglátom vajas zsömlét eszel. Aztán utána öntöm a köretet és a desszertet is. - Amit persze sógornőm fog készíteni, hogy ehető is legyen, nem megölni akarom én Belbyt... A sárkány azaz oroszlánszobor miatt csak nézek, furcsa, de ha ilyen akkor ekképp csodálom meg jobban, érdeklődve. Rendelünk is, merészen, ami kedvemre van. Az kevésbé hogy olyan kis mulya és lógatja az orrát, ha a tesóit emlegetjük.
-Jó, jó, kellemes úriember vagy, kedvelhető férfi. Nem pacák... - Értem félre, August sokszor mondja a szóhasználatom néha túl szabados... hát ez van, ezt kell szeretni kérem szépen! Aztán csak nézem Őt várva meséljen, nem fogom elítélni attól mert én a bátyámmal szoros és jó kapcsolatot ápolok. Vagy ehhez kell neki megerősítés?
-És nem tudod mihez kezdj a dologgal? - Puhatolózom még kicsit, mert erre én is rájöttem, nem kell Halhatatlan minisztériumi dolgozónak lenni ehhez az okfejtéshez. Tényleg érdekel a lelkivilága, csak régebben nem kedveltem, de már elmúlt, szóval barátok vagyunk vagy mi a szösz, akkor meg segíteni kell egymásnak nem?

-Az hogy nem elég változatos, nem kapsz belőle erőre. - Nézek rá feddőn én is majd gonosz mosoly kúszik a szám szegletébe. - Meg még növésben vagy, a fejlődő szervezetnek kell a rendes tápláló étel! - Vigyorgok rá, bár milyen magas is lehet? Majdnem 190 centi úgy saccolom, de nem bírtam kihagyni, hogy fiatalabb nálam muszáj volt lecsapnom erre a labdára. De megéri, mert normális ételeket rendel, noha nem a legbátrabban, de azért én már így is büszke vagyok rá.
Magamra kevésbé, lepacákozom, lehet nehezményezi, de hogy aztán miért visszhangozza a többi jelzőt is már komolyan!
-Na azzal meg mi a szösz bajod van? Az vagy! - Puffogom, noha vigyorog, talán csak piszkálódik. Én nem, mikor a magánéletéről nyaggatom, hát látom valami nyomasztja hónapok óta, most elégeltem meg, hát mi baja lehet ennek a rendes pacáknak? Csakazértispacákmarad. Az öccsén meglepődöm, de csak megsimogatom a kezét, amivel a terítőt karistolja.
-Ezt kétlem. Szerintem Ő is tudja fontos amit csinálsz, meg kétlem ne szeretne. A tesója vagy. Min vesztetek össze ennyire? Tudtad hogy Augusttal én nagyon összevesztem, mikor utánatok jöttem? Pfú de ordított pedig tudod nem szokása. De kibékültünk, kiordibáltuk magunkból a dolgot, azaz megbeszéltük és ennyi. Lehet Nektek is ennyi kéne, csak Te túl csendes vagy. Az a baj, hogy nem állsz ki magadért Damocles. Miért gondolod mindig azt hogy nem lehet igazad? Már ha nem velem beszélsz, mert akkor nekem lesz, ez alap. - Mosolygok rá, hogy oldjam kicsit az összerándult lelkét, nincs vele semmi baj, csak mulya kicsit... kicsit nagyon.

Szerencsére nem veszi zokon a kis heccelésem, vagy csak belátja megint igazam van - mint mindig - és rendel inkább valami kiadósat. Még arra is rávesz megvalljam már megkedveltem, noha gyanúsan szaporán közli velem a semmin vigyorog ennyire. Néha nagyon érdekelne mi jár abban a zakkant fejében. Talán emiatt is kezdem el nyúzni ugyan meséljen már miért ennyire búval bélelt, ha a tesói a téma, hát mondom is neki hogy Augusttal mi is veszekedtünk már, komolyabban is, de mindig kibékültünk. Meg is paskolgatom a kezét, ne legyen már ennyire elkent féregnyálka az úton, nem dőlt össze a világ. Igaz, mikor megfogja a kezem meglep vele, tényleg maga alatt lehet!
-Nem foghatod mindig a kezüket Damocles. De ha ez a baj, akkor találkozz velük sűrűbben. Az nem megoldás, hogy akkor ennyiben hagyod, mert már nincs mit tenni. Fogd meg a grabancukat és vidd őket fagyizni vagy cirkuszba. Hány évesek is? De mindegy is, a lényeg nincs lehetetlen dolog csak tehetetlen személy. Közeleg a karácsony, karácsonyozz velük, legyen az az ajándék hogy együtt vagytok! Szerintem nincs is annál jobb ajándék, August és Marcia is megérti majd, ha velük leszel aznap, nem velünk. - Magyarázom ennek a lükének, kicsit rászorítok a kezére, hogy bátorság, nem fogják felgyújtani meg megenni mint egy darab mézeskalácsot. Aztán mivel jön a pincér és hozza az ételeket elveszem a kezem és lelkesen nézem mit kaptam. Elég érdekesen néz ki, valami zöldséggel öltött izé, ami valami tésztába van csomagolva és kaptam valami kis tálba öntetet amibe mártogatni lehet! Izgi! Persze Damo kacsája is jól néz ki. Ami fura hogy kaptunk két vézna fadarabot, de hogy kéne ennem ezzel a pálcikával? Egy-egy kezembe veszem egyik és másik darabját, majd a jobb kezemben lévővel leszúrok egy falatot, úgy mártom bele a cuccba és harapok a zöldséges izéből. Hú, tök jó íze van!
-Örülök hogy eljöttél velem! Ezt meg kell kóstolnod! - Szúrok a bal pálcikára egy másik falatot, megmártogatom és tolom a szájához kóstolja meg, ne legyen szégyenlős. Aztán rájövök az emberek idetekintgetnek, így előveszem bájosabb mosolyom, leteszem a saját pálcikám és megtámasztom az állam nagy romantikusan, hogy a hapsikám etetem csak, semmi ormótlan nem történik, ez romantikus kérek mindenkit alássan! Nem egyértelmű?! Remélem Damo sem néz majd rám csúnyán, miért nem viselkedem.

-Nem baj, a fagyit és a cirkuszt mindenki szereti. - Hagyom rá mosolyogva, én is szeretem még most is, hogy légbuborékokban táncolnak, tűzállatokat lehelnek, hát tök buli az egész. -Akkor van közös vonásotok! - Vigyorgok gonoszul, néha Damocles is baromi lökött és felhúzza az orrát, akkor ez amolyan Belby vonás!
-Hát ne hagyd hogy elhajtson! Lássa az elhatározásodat. Mint mikor én addig toporzékoltam melletted, míg elviselted hogy végignézzem hogy keverted ki a főzetet Augustnak meg nekem. A végén csak beadtad a derekad. - Hát igen, eleinte rohadtul nem bíztam benne, féltem valami furcsát kever a főzetbe és lesz valami mellékhatása. De nem, semmi ilyesmi, szép lassan elkezdtem megbízni benne és tessék, itt ebédelek vele. Vagy korai vacsorázom, most éppen mindegy.
Ami szintén fontos, hogy megjön a kaja! Elég érdekesen néz ki, de az illata jó! Nem igazán értem a pálcikák mechanizmusát, feltalálom magam és leszúrom az ételt, nem is értem Damoclesnek hirtelen mi baja.
-Miért? - Miért illetlen ha eszek ahogy tudok? Két fadarabot kaptam! Erre valami nagyon bonyolultat csinál, csak meresztem a szemem, hogy akkor mit és hogy is fogok? Hogy mivel mozgatom? Mivan? Erre meg én is értem de felkap egy falatot és úgy eszi. Hát én nem cicózom, meg akarom kínálni, simán leszúrom a kis gombócot addig is míg nem jövök rá erre az ollózó mozgásra.
-Még szép hogy örülsz! Mernél nem örülni mikor ez volt a cél! - Vigyorom lesikálhatatlan, azaz majdnem, mert míg megkóstolom a kacsát amivel kínál elgondolkodó fejjel ízlelgetem, arra jutok finom és mosolygok tovább. Közben magyaráz megint valamit arról, hogy illetlen vagyok, nem értem miről beszél, a pálcikát egyenesen rászegezem, mintha csak a pálcám lenne.
-Dehogy azért néznek, azért néznek, mert ellenállhatatlan a kisugárzásom! Így hogy nem tudják mennyire híres vagy engem is észrevesznek, hah! - Vigyorgok és kuncogok, nem, nem gondolnám ezért néznek minket, de azért sem amit Ő mond, szerintem csak giccsesnek tűnünk, ennyi.
-Amúgy sem a pálcikát szurkálom hanem ezeket a kis gombócokat. De nem is értem hogy mutattad... - Próbálom egy kezembe a kettőt venni, de hát nagyon görcsölve kell tartanom hogy ne essen le a fogott kaja, érzem az izmokat a kezemben basszus! Inkább két kézzel csinálom, nem szúrom fel, de megfogom, így is csúszkál a kaja, a könyökeim meg az égben, de próbálok enni ezzel a vacakkal, de lehetetlen.
-Az... ha kézel eszek hat szabályt sértek? - Nagy a kísérték, nagyon nagy...