Késő este van már, a griffendélesek nagy része a hálókörletekben pihen vagy épp még az utolsó imáikat motyogják a holnapi bájitaltan dolgozatért, hogy ne legyen kegyetlen Lumpsluck és váljon vajjá a szíve, ha a hetedik évfolyamra gondol. Szerencsére a bájitaltannal sosem volt problémám, valahogy tehetségem volt különböző főzeteket kreálni, sőt még a saját ötleteimmel is megpróbálkoztam feldobni egy-két receptet – persze, néha mindez balul sült el.
Mindent tudok a holnapi dolgozatra, no meg amúgy sincs abból semmi probléma, ha ez a mostani kicsit rosszabb lesz, mint az eddigiek. Lumpsluck imád és nagy valószínűséggel elnézi nekem, ha egyszer bal lábbal kelek fel.
Ezért is gondoltam úgy, hogy megajándékozom magam egy könyvvel és egy kis egyedül töltött idővel a klubhelyiségben. Fél órával ezelőtt még három hatodéves lány eszmecseréjét hallgattam arról, hogy vajon mennyi az esélyük arra, hogy felhívják magukra Regulus Black figyelmét, én pedig alig bírtam ki röhögés nélkül. Meg kell hagyni, a Black vérvonal valamiért szerencsés volt, amikor a szépséget osztották hiszen még női szemmel is azt mondom, hogy a Narcissa – Bellatrix páros is egészen elbűvölő, a maguk furcsa módján. Nem véletlen, hogy Narcissa kezét máris odaígérték Luciusnak – erre a gondolatra egy pillanat alatt megváltozik a hangulatom és a korábbi kellemes, semmittevést valami borongós természeti csapás váltja fel. Jajj annak, aki most, ilyen késői órán lemerészkedik és szembe kerül velem.
Talán át kellene lopódznom a Hugrabugosok területére és addig kérlelni Gilt, amíg ki nem szökik velem a Csillagvizsgálóba vagy a Rengeteg határára. Megkérhetném Dungot, hogy lepjen meg valami különlegességgel, ami kicsit feldobná a kedvem.
Felsóhajtok, az lenne a legegyszerűbb ha felébreszteném Izzyt vagy Harleyt de amikor lejöttem, akkor már olyan mélyen aludtak, hogy arra sem keltek fel, hogy leborítottam a kis szekrényről azt a fa oroszlánt ábrázoló undormányt. Pedig arra még Flitwick professzor is felébredt volna, márpedig ha valaki mélyen tud aludni, nos az Ő.
Hallom, ahogy a Dáma beenged valakit és érdeklődve fordulok hátra, hogy vajon ki az a szerencsétlen, aki pont most tér be a klubhelyiségbe nem is sejtve miféle veszedelem vár rá, a személyemben. Ahogy hátrafordulok lecsúszik a fekete köntösöm a vállamról, így kócos szőke hajzuhatagommal nem éppen szívderítő látványt nyújtok.
- Welligton? – a szemöldököm az egekbe szalad, ahogy megpillantom a barna hajú lányt. Ha jól emlékszem ő már végzett a Roxfortban és most valahol Londonban kellene irtania a halálfalókat, hiszen mindig is az aurori pályáról áradozott amikor Potterékkel volt.
- Te meg mit keresel itt? – kérdőn pillantok rá, fogalmam sincs, hogy mi hozhatta a kastélyba, főleg ide a régi házának klubhelyiségébe – Talán Remus után szaglászol? – gonoszan elvigyorodom, nem törődve azzal, hogy talán még maga az emlegetett is itt lehet a közelben.
- Ennyire szánalmasan belé vagy esve, hogy miután végeztél még mindig visszajársz? – lebiggyesztett ajkakkal nézek rá, mert igen tudok a kis titkáról, ahogy mindenki más is a Griffendél házban – Ha csatlakozol hozzám elmesélhetek egy-két szaftos pletykát, amit a drága Lupinunkról hallottam míg te távol voltál.

Ha tippelnem kellett volna, hogy ki jön be eme kései órán azon a bizonyos ajtón, először valamelyik végzős jutott volna eszembe Potter csapatából. Remus, Sirius vagy esetlegesen Peter...Valamiért mindig rosszban sántikáltak és mesterien űzték, nagyon kevés volt az az alkalom, amikor sikerült őket tetten érni vagy hasonló. Emiatt még inkább szimpatizáltam velük, de ezt sose kötöttem volna az orrukra.
Azonban Eve Welligton eszembe sem jutott volna. Nem is nagyon tudok olyat mondani, aki ahelyett, hogy gyorsan nyakába kapná a világot amint kilép a Roxfort falai közül, inkább azt választja, hogy visszalátogat a kastélyba, hogy megmondják neki mikor kell lefeküdnie, hogy nem léphet ki az épületből este 9 után és nem beszélhet csúnyán a folyosón, mert McGalagony varangyos békává varázsolja.
Végigmérem a lányt, aki szinte semmit sem változott – leszámítva, hogy a tekintetében mérhetetlen fáradtságot vélek felfedezni, meg valamit amit nagyon próbál titkolni. Ezt abból következtetem, hogy egészen feltűnően kerüli a tekintetem, amit éhes ragadozóként legeltetek rajta.
- És miben fáradtál el annyira? Lupin után futottál? - becsukom az eddig olvasott könyvet, magam mellé rakom és úgy helyezkedek, hogy tökéletesen rálássak a lányra. A hirtelen fordulat, ahogy magázni kezd és a korábbi lezser, félvállról vevése átalakul valami komor, sötét hangulattá kíváncsivá tesz. Meghökkenek, amikor szembe találom magam a pálcájával ezt ki is olvashatja tágra nyílt szemeimből.
- Óh, talán máris tudomást szereztél a Morhange lányról? - felvonom a szemöldököm miután leküzdöm a kezdetleges sokkot, amit ért és felállok így egy kicsivel magasabb vagyok a barna hajú lánynál, akit egészen kedves kis teremtésnek tartottam bár sosem volt rá alkalom, hogy jobban megismerjük egymást.
- Capuletéket? - értetlenül pislogok rá – Talán agybajt is kaptál? - összefonom a karjaim a mellkasom előtt úgy pillantok le rá és a még mindig rám szegezett pálcára – Megköszönném, ha elvinnéd innen azt a pálcát. Meg amúgy is, mi az a fontos dolog, amit ilyen késő este kell véghez vinned a Roxfortban?
Amikor megemlíti a származásom, szinte köpni-nyelni sem tudok. Mikor lett egy vérmániás, sznob picsa Evangeline Welligtonból? Abból a lányból, aki lépten-nyomon a griffendéles branccsal tartott mindenhová és megvetette a mardekáros, aranyvérű kölyköket? Teljesen le vagyok döbbenve, nem tartozom azok közé akik annyira lenézik a mugli születésű vagy jelen esetben félvérű varázslókat. Én egyszerűen a nyomorék, béna, gyökereket nézem le akik fennhéjaznak a semmire és és és … Hosszan kifújom a levegőt, szóra nyitom a szám, amikor olyan megjegyzést tesz amire gondolkozás nélkül emelem a kezem és célzom meg az arcát. Sikerült az egyik legérzékenyebb pontomra tapintania, na nem mintha tudná a tökéletes igazságot. Azt egyedül csak Izzy és Harley tudja, hogy pontosan mi is történt Lucius és köztem. Senki más.
- Fogalmad sincs miről beszél,Welligton – csak úgy köpöm a szavakat a lány felé – Jobban tennéd, ha nem ütnéd bele az orrod olyan dolgokba, amik nem rád tartoznak, mert a végén még sokkalta rosszabbul jársz, mint ahogy azt valaha is gondolnád – szinte forr bennem a düh és nagyon sajnálom, hogy fent hagytam a pálcám a hálókörletben, mert a legszívesebben a Roxfort területéről is kiátkoznám a lányt.
- Meg amúgy is mire föl hordod ennyire fönn az orrod? Te, a nemes lelkű griffendéles … - lökök egyet a lányon – Arcba köpöd saját magad a viselkedéseddel, nem gondolod, hogy ezzel csak még távolabb sodrod magad a hőn szeretett Remusodtól?