To: EM

Mit tehettem volna? Ha mondjuk egy pasi kezdett volna előttem hisztériázni, akkor valószínűleg gyors fogápolási tanácsokkal láttam volna el, mint például, hogyan szabaduljon meg pár fogától gyorsan, külső beavatkozással. De mégis csak egy nővel állok szembe, aki éppen miért is hisztizett? Ó, tudja már a fene, de, ha már így alakult, kihasználtam a helyzetet, elkaptam a tarkóját és esetleges ellentámadásokra felkészülve magamhoz rántottam és megcsókoltam. Mégis csak jobb ez, mint hallgatni. Adná az ég, hogy minden nőt ilyen könnyű lenne elhallgattatni. Habár, most a megilletődöttségtől van csend, nem is beszélve arról, hogy kutakodó nyelvemmel a szájában bizonyára nehezére esne megszólalni, de ha magához tér, vagy megátkoz helyben, vagy a mugli filmekből ismert pofonnal jutalmaz, esetleg még az is lehet, hogy sikerül annyira kizökkentenem, hogy csendben marad egész végig.
De nyilván jogosan tenné fel bárki a kérdést, hogy mi a büdös francot csinálok én a lakásán, és, hogy min akadt ki. Tudja már a franc. Valami volt a bátyámmal, emlékszem és amiatt csörtettem ide, aztán szó szót követett és ide jutottunk.
Éreztem, ahogy teste elernyed és csókom válaszra talál, és tudtam, most jön az a pillanat, amikor magához térhet, de ezt megelőzendő, beletúrtam a hajába, másik kezemmel átkaroltam a derekát és magamhoz szorítottam egész testét, mindeközben nem engedtem el ajkammal, még az kéne, hogy tovább beszéljen.
Sosem bántam túl finoman a nőkkel, mindig is szerettem velük eljátszadozni. Az arckifejezésük, mindent elárult nekem. Félelmet, fájdalmat, kéjt, mindazt ami adni tudok. De Emeraude, sosem tűnt annak a lánynak, aki könnyedén átadja magát egy férfinak. Sziklaszilárd jellemmel születhetett, habár az előbbi kirohanása nem erről árulkodott. Mindazonáltal, elég messzire mentem a csókkal ahhoz, hogy tovább akarjam vinni a dolgot kettőnk közt.
Nem tétlenkedtem hát, két kezem, a hátán végigsimítva le a fenekéig és lejjebb, belemarkolt a feszes combokba és egy könnyed mozdulattal csípőmre húztam őket.
Ha eddig nem ellenkezett, hát akkor már nyert ügyem volt.

//Remélem megfelel kezdőnek. Ha valami nem tetszik, szólj és javítok!

Trash & Em

Mondtam már, hogy én mennyire utálok belefolyni mások dolgaiba? Főleg, ha családi ügyekről van szó, márpedig ebben az esetben az utóbbiról van szó. Nah, de kezdjünk mindent a legelején, oké?!
Van a Mágiaügyi-Miniszter: Harold. Nos, ő felkért engem, hogy segítsek neki, úgymond legyek az informátora, én pedig elvállaltam. Nah, de nehogy azt higgye bárki is, hogy én ingyen dolgozom. Áh, dehogy, még csak az kéne! Kértem ám rendesen cserébe tőle dolgokat amiket jobban tesz, ha betart, mert, ha nem akkor talán megtalálom átkozni őt valamivel. De kanyarodjunk is vissza szép lassan ahhoz, hogy mi váltotta ki bennem - vagy inkább ki váltotta ki bennem - azt, hogy elveszítsem az uralmat az érzéseim felett.
A drága miniszternek van egy öccse, Trash, aki hozzám hasonlóan halálfaló. És igen-igen, most jön a történetben az általam észlelt bökkenő. Van bennem valamennyi félelem afelől, hogy Trash elfogja mondani a Sötét Nagyúrnak, hogy én mit is művelek és akkor tuti, hogy nem számíthatok kegyelemre. Én pedig nem akarok meghalni, főleg nem kínzások közepette. És igen, eljutottunk oda a történetben ahol most tartunk. Trash megkeresett, mert tudomást szerzett a bátyja és az én ügyemről és ezt kérte rajtam számon, én pedig a tőlem már jól megszokott stílusban és nem törődömségemmel feleltem neki. Csak addig feszegette a határaimat, hogy már nem bírtam őt elviselni és igen, kiakadtam. Azon viszont nagyon meglepődtem amikor határozott mozdulattal rántott magához és megcsókolt. Szó szerint belém fojtotta a szót, megszólalni, sőt egy pillanatig még reagálni sem tudtam semmit.
Pár pillanat után viszont megízleltem a csókját, oldódott bennem a feszültség és vissza csókoltam őt, nyelvemmel az övét kerestem, s így járt táncot a nyelvünk. A pillanat tört részéig van talán lelkiismeret furdalásom, hiszen Josh és köztem elkezdett kialakulni valami, de... Minden erőmmel azon voltam és vagyok, hogy őt ellökjem magamtól, nem vagyok jó neki, nem lehet velem, mert baja eshet azt pedig nem élném túl. Ő az egyetlen személy - Hayley-en kívül - akit közel engedtem magamhoz, és pont ezért sem lehet velem, mert túlságosan is fájna az elvesztése.
Halkan belenyögök a csókba mikor lábamat felhúzza a csípőjéhez ezáltal pedig megérzem kemény férfiasságát. Egyre hevesebben csókolom őt miközben kezemmel átkarolom a nyakát, testünk teljesen egymáshoz simul.  

Haunted words

✖ K.P ✖

To: EM

Lám lám... A kisasszony ennyire vágyott volna rám? Vagy ennyire kétségbeesett, esetleg elveszett? Az biztos, nem vagyok olyan ostoba, hogy erre rákérdezzek. A lelkizés nem az erősségem, és sok más embertársammal egyetértve úgy gondolom, a szex sok mindenre megoldás. Pláne, ha férfi vagy és semmi kedved hallgatni a nő siránkozását. Szóval, semmi rossznak elrontója nem vagyok, így hát, könnyed mozdulattal húztam magamra lábait, hogy most már tényleg ne akarjon elmenekülni.
De úgy gondoltam, ezzel még nem  jutunk előrébb, ezért kikukucskáltam a válla felett, és megláttam azt az igazán szimpatikus konyhapultot, amire azonnal fel is ültettem, és máris elkezdtem levenni a felsőjét, minden finomkodást kerülve.
Sosem voltam az a gyengéd típus, nem most akartam elkezdeni, és azt már jól tudtam, ha egy nő maga alatt van, akkor ő sem a gyengédségre vágyik.
Ezért amint lekerült róla a felső, persze így sikerült némi levegőhöz is jutnunk, jobbomat felvezettem a gerince mentén, beletúrta sűrű, selymes hajába, erősen megmarkoltam és hátra húztam a fejét, hogy immár nyakát csókoljam végig, kicsit megszívva a bőrt rajta. Másik kezem pedig nadrágja szegélyénél babrált, míg kioldottam azt, végül pedig felcsúszott egyik mellére, és azt kezdtem el gyúrni.
Lehúztam róla a melltartót és hihetetlen gyorsasággal rávetettem ajkaimat az egyik halomra.
Nem foglalkoztam azzal, kit is kényeztetek, ki fekszik, sóhajtozik és nyögdécsel alattam, csak a vágy élt bennem a teste iránt. Kielégülést akartam, ha már ilyen könnyen adta meg magát nekem.
Viszont úgy voltam vele, hogy nem zavarom le túl gyorsan, most az egyszer kiélvezem. Miért ne? Gyereknap van, nem?