Orosz, aranyvérű, a brit intrikáktól távol áll, a Bronhstein család egy másik lánya - Silje unokatestvére és sógora. Alapvetően engedelmes gyerek, mindig is az volt, bár elsőszülöttje halála óta nem megy olyan olajozottan a házassága, mint ahogy kellene. Ezért sem tartotta vissza senki, mikor Silje keresésére indult, bár azt a család nem tudja, hogy nem feltétlenül akarja hazavonszolni a lányt.

"I think hell is something you carry around with you. Not somewhere you go."
—  Neil Gaiman

Két és fél évvel ezelőtt

Test a testnek feszül. A nyak hátra csuklik. Nyögés. Sóhajtás. Cuppogás. Az ágy megreccsen. A szemhéj lezáródik. Az ajkak összeforrnak valami csókszerűben. A vállra simul a kéz. Aztán még egyet lök rajtam, mielőtt  a Kedves lekászálódik. Otthagy. Ottmaradok. Újra nyílik az ajtó, majd egy hideg tenyér a mellemre markol. Felnézek.
Szervusz, bátyám.
Megfordít az ágyon, és rám hasal.


A vékony bőr alatt vékony hús tapadt a vékony csontokra. Sápadt volt, apró, véres, egészen halkan sírt. Amint megpillantottam, tudtam, hogy mindennél jobban szeretni fogom. Hogy innentől minden más lesz. Hogy innentől csak ő lesz. Senki nem szólt egy szót sem, csak bepólyálták, a Kedves a karomba adta és otthagyott minket.
Együtt aludtunk el. Később aztán csak én ébredtem fel.
- Ne aggódj, majd lesz másik. - mondta anyám. Mondta mindenki más is.
Akár igaz is lehetett volna, csak a Kedves többé nem nézett rám.


Két és fél hónappal ezelőtt

Helló Úr.
Vagy Hölgy.
Magasztosság.
Magasztosságok?
Szóval mindazon dolgok, lények meg mások, amiket, majd ha megvilágosulok, a Teremtő szónál is pontosabban definiálok.
Üdv. Rég csevegtünk. Hogy s mint?
Nem tudom, mi lehet odafent – Vagy lent? Vagyis hát ott, a megnevezhetetlenben. Walhalla. Nirvána. Menny. Nihil. Paradicsom. Másvilág. Vagy a kurva nagy fényesség utáni semmi. Aztán ki tudja, lehet, hogy fény se lesz. – de ajánlom, hogy baszott jó parti legyen, ha egyszer itt már mindent olyan élhetetlenné tettetek.
Vagy tettük mi?
Hát, egyikünk. A másik miatt. Majd mutogatunk egymásra, jó? Vagyis mi, én meg Ti már nem. Nem sokáig. Hamarosan csatlakozom hozzátok, hogy aztán ítéletet mondjatok felettem.
Oké, oké, oké. Nézzétek, nem a jó dologra készülök, de nem is megbocsátásra vágyok. Amit teszek – tenni fogok – az az utolsó megléphető lépés. Bárhogy alakuljon, nem szándékozom túlélni, de addig is minden tőletek kapott varázslatra szükségem lesz, hogy a küldetésem végére érjek. Vagy talán annál még többre is.
Maradjatok velem! Támogassatok! Vezessetek!
Legyen a győzelmem a Tiétek. És ha elbuknék, a bukásom tőletek érkezzen.
Ámen.

Oaxaca, Mexikó. Váránaszi, India. Párizs, Franciaország. Caracas, Venezuela. Silje, Silje, Silje, hol bujkálsz?