Elgondolkodtál-e már azon, a lepkék vajon miért születnek a földre? Talán, hogy színesebbé tegyék a nyár aranyló búzakalászait, felvidítsák az egyhangú teret vagy parányi szárnyuk csapkodásával boldogítsák az emberi szíveket? Július elseje van. Lassan dél, de egy csöpp kislány még mindig az ágyat nyomja, mélyen elveszve az álmok földjén. Az anyukája odalép hozzá, ránehezedik az ágyra, kedvesen simogatja kislánya orcáját, míg az rá nem csodálkozik hatalmas barna szemeivel. Ez a kislány történetesen Én voltam, a kis Darina. - Mamii, ma van a napja? - Csak ennyit kérdeztem. Édesanyám mosolyogva bólintott, egy csókot lehelt homlokomra, majd eltűnt a súlyos mahagóni ajtó mögött! Vidáman pattantam fel az ágyból, gyorsan felhúztam magamra a karosszékre készített sárga színű ruhácskámat amit narancssárga narancs szeletek díszítettek. A szobámból kilépve éreztem a konyhából feltóduló illatokat, amiből arra következtettem, hogy a szüleim nagyban készülődnek a Pillangók Tavasza ünnepségre, amit minden nyár elején a kertünkben ünneplünk barátainkkal. Ugyanis ilyenkor van a napja a különleges pillangók kikelésének, amit egész télen oly sok fáradtsággal nevelgettünk Édesapámmal. Beléptem az isteni illatot árasztó konyhába, ahol épp egy adag csokis kekszet vettek ki a sütőből. Amint elfordult anyukám, meg is lovasítottam néhány ínyenc falatot, s a szoknyámba rejtettem. Mintha ott sem lettem volna, kiosontam a helységből, szerencsére nem vette észre a kis csínytevést. Felvettem a bejárati ajtó előtt, tegnapról hátra maradt szétdobált topánkámat és meg sem álltam a zöldség ültetvényesen át egészen a hatalmas kertig, amit minden színben pompázó rózsabokrok vettek körül. Ott megláttam Édesapámat aki a kerti kovácsoltvas székek rendezgetése után, ívesen felfuttatta az ezüst színű harangvirágokat a pavilon oszlopain! Lélegzetelállítóan festett az udvar! Nemsokára itt vannak a vendégek, nekem viszont addig rengeteg dolgom akad! Az első és egyben legfontosabb amit mindenképp meg kell tennem, fel kell ébresztenem a Nővéreimet, ugyanis Ők még midig az ágyat nyomják. Mindent hátra hagyva, felrobogtam a lépcsőn és kopogtatni kezdtem előbb Olívia, majd Krystal szobájának ajtaján. A kilincset is alig érem fel, de ügyesen megbirkózok a feladattal, s egy kis sámli segítségével bekukucskálok az ajtón, ahol nővrem forgolódik éppen. Egy pillanatig elgondolkoztam, ordítsak rá vagy kedves csilingelő hangon szólítsam ébredésre. Döntöttem. - Kryiiystáááál... Kelljjj fel de röögtöööön, vagy nem kapsz süteméényt!!! – Ordítottam teli torokból, majd becsaptam az ajtót s össze kuporodtam a nyílás melletti nagy gardrób takarásába, minden jóban reménykedve.
A vér cinkossága ősi, bizalmas kötelék. A Nagyok ismertetőjele.