Fail-safe trigger, lock down call, wipe the dry clean slate, quick, sound the alarm, no escape from the truth and the weight of it all, I am caught in the web of a lie
adore and amycus
A mandragóra levelének nincs olyan rossz íze, ha nem próbálod megrágni csak a szádban tartani. Igazából egy idő után már észre sem lehet venni, hogy az a vékony, zöld levelecske ott lapul a szájpadlásodon. Talán pont ez a probléma. Annyira hozzá lehet szokni, hogy az étkezéseknél fel sem tűnik, hogy ott van és könnyedén kárt lehet benne tenni. Már harmadjára próbálom plusz, mínusz egy-két alkalom, mire végre sikerül egy hónapig sérülésmentesen a számban tartani azt a fránya levelet. Pár éve nem gondoltam volna, hogy ezzel gyűlik majd meg egy csomó problémám, sőt akkor sem, amikor kitaláltam, hogy animágus leszek. Más gyerekek örülnek, ha a macskájukat rózsaszínné tudják változtatni, én meg ilyen bonyolult dologba ütöm az orrom. Apám biztos azt mondaná, hogy inkább az óráimra járjak be, de jelenleg úgy érzem, hogy abból több hasznom lesz, ha egy bizonyos állat képét fel tudom venni amikor csak akarom. A következő lépés, pedig nem más lenne, mint egy bizonyos bájitalt főzni a számban tartott mandragóra levéllel. Az elkészítése nem vesz olyan sok időt igénybe, de nem akarok addig egyedül ülni. Sosem szerettem kotyvasztani ezeket a varázsszereket, s ezért újabb zseniális ötletem támadt tegnap az utolsó óra közben és úgy döntöttem, hogy miért is unatkoznék én itt egyedül, ha más is szóval tarthat míg készül a bájital. Nem is kell tudnia a másik félnek, hogy ez mire készül. Pont ezért nagy vigyorral a képemen és rengeteg izgatottsággal a hangomban mentem oda Adore-hoz, hogy amúgy tökre örülnék, ha velem tartana. Ő meg valamilyen oknál fogva beleegyezett, szóval most itt vagyunk ketten a harmadik emeleten lévő egyik folyosó végén elhelyezkedő mosdóban, amit már senki sem használ. Maximum néha egy-két elsős betéved ide, de amikor meglátják a romos, s rendkívül koszos helyiséget inkább kifordulnak. Én is még akkoriban találtam meg egy véletlen folytán csak annyi a különbség, hogy elég gyakran jöttem ide az elmúlt években, ha el akartam zárkózni a többi ember elől. - Voltál már itt? – kérdezem Adore-tól, amikor belépünk a helyiségbe. Én rögtön letelepedek a földre, s kipakolom az oldaltáskámból a bájital hozzávalóit. Az üstöt még tegnap idehoztam, s szerencsére nem vitte el senki. Habár ki járt volna erre? - Ha jól számolom, akkor vacsoráig elkészülünk vele és senkinek sem fog feltűnni a hiányunk, de ha fáradt leszel vagy unatkozol, akkor leléphetsz. Lebukni nem fogunk. Ide nem jönnek se a tanárok, se a prefektusok – mondom, míg a mandragóra levelét egy ezüst fiolába rakom.
FIKA [fee-ka] a moment to slow down and appreciate the good things in life
+18! Carrow pont olyan, mint ami a seggében van - ehhez volt közelebbi szerencsém, ez lett a kölcsönös dacszövetségünk mozgatója is, pardonnez-moi a szóképekért, ugye - és amikor az enyémet keríti valami fura elfoglaltság céljából, rögtön tudom, hogy ez bármi lehet, de a bármi is jobb, mint a mágiatörténetre készülő beadandóm, és hogy azon gondolkozom, hogy fogok megölni egy szellemet. Még mindig nagyon utálom a Roxfortot, és az érzés kölcsönös lehet, de Carrowot éppen nem utálom, és már-már barátságunk emlékére szívesen elkísérem egy női mosdóba is. Rosszabb opciók is léteznek ebben a kurva kastélyban, mint egy használaton kívüli női mosdó, ezek a nagyon mágikus emberek anno szívesebben szarták össze magukat, minthogy vécét használjanak.
Hogy tele van a szája, az nem zavar, mindenkinek tele van mindene mindennel az évnek ebben a szakában, és fel vagyok készülve már minden létező vallomásra. Mióta a nővérem megint vehmes - és bármennyire egyenlőségpárti vagyok, kétlem, hogy erről fogunk csevegni - senki nem tud ideggyilkosabb módon beszélni a gondjairól, Carrow pedig kedves, simogatható, barátságos. A mosdó az retkes, de hát istenem, legalább már VAN. - Nem akarom elrontani az örömödet, de ha egyet láttál, mindet láttad. Mire készülünk? - nézek végig a kellékeken, és szomorú vagyok, hogy nem elfogyasztani az orrunkon át a legutóbbi gyógynövénytan termékeit, de miután, mint ügyeletes úrileány, elrendezem a szoknyám, beleülök én is a getvába, és megpiszkálom az üstjét - Bár nagyon tetszik ez a roleplay-kink, de gondolom, bájitalt fogunk főzni, és nem azért itt, mert olyan kurva jó a vibe. Vonulunk illegalitásba, Amy? Legyűröm a talárom magam alá - ez az anyag épp erre való, ganajolásra, sértés a létezése is - az ingem ujját meg fel, és belebámulok a feladatba. Hát ez itt a bármi, amiért itt vagyok, biztos csúnya rossz gyerekek vagyunk érte, persze, hogy segítek elkészíteni, és addig még Gia új szenvedésével sem kell foglalkoznom, amivel mint valami kéregető galambos öregasszony, mászkálja össze a szobánkat. -De tényleg.. mi ez? És nem fogja addig valaki véletlenül megbaszni a húgodat, amíg te itt főzőcske, de okosan?
Fail-safe trigger, lock down call, wipe the dry clean slate, quick, sound the alarm, no escape from the truth and the weight of it all, I am caught in the web of a lie
adore and amycus
Régen sosem titkolóztam. Én voltam a srác, aki bármiről, bárkivel lazán, szinte már gátlások nélkül elbeszélgetett. Szerettem a középpontban lenni és mindenki arcára mosolyt csalni, habár sokszor a poénjaim inkább voltak bántóak, de a házam tagjainak nagyobbik része mindig értékelte, s velem együtt nevetett. Mára már ezek a viccek gyengébbek, mint valaha és olyan emberek előtt nem beszélek nyíltan, akik eddig a világot jelentették nekem. Több dolog is van jelenleg az életemben, amiről ha beszélnék, akkor eléggé kellemetlenül érezném magam. Az animágia is ezekhez tartozik. Nem én vagyok a világ legkiemelkedőbb varázslója és ezt a jegyeim is mutatják, ám ez a folyamat túl bonyolult ahhoz, hogy én ezzel dicsekedjek a társaim előtt. Vannak dolgok, amelyeket jobb véka alá rejteni. - Nem járom szabadidőmben a női mosdókat, hogy összehasonlítást végezzek – válaszolom monoton hangnemben. Különösképpen nem érdekelnek, s már az is rettentő örömmel töltött el, hogy ezt az elhagyatottat megtaláltam évekkel ezelőtt. Jól tudom, hogy nem ez az egyeten a Roxfortban, de ide kevesebben járnak, ha rosszban sántikálnak. – Te nem készülsz semmire, amire pedig én, azt nem fogom elmondani neked. Ha elég ügyes vagy rájössz magadtól is, de tartsd meg magadnak – meglebegtetem a fejem körül a pálcámat, mire elválik egy vékony tincs a fejbőrömtől, s belelebegtetem a fiolába a nyáltól úszó mandragóra levél mellé. Így belegondolva elég gusztustalan folyamat. - Nem gondolom, hogy ez illegális lenne, amit éppen csinálok, de jobb, ha nem tud róla senki – rántom meg a vállam. Rengeteg velünk egykorú varázsló és boszorkány próbálkozott már ilyesmivel, s nagyon keveseknek sikerült jó eredménnyel zárniuk. Nem akarom folytatni a sort, ám sosem tudhatom mit hoz a jövő. Apró mosolyra húzódik a szám a lány szavaira, de mielőtt kommentálnám őket csak lemondóan megrázom a fejem. - Alecto tud magára vigyázni. Nem hinném, hogy olyan könnyű lenne megkörnyékezni – legalábbis ezzel beszélem tele a fejem. Mindössze egy évvel fiatalabb tőlem, de az esetek többségében úgy érzem, mintha még mindig az a kislány lenne, aki arra vágyakozik, hogy végre a Varázslóképzőbe járhasson. – Nem fogom elmondani hiába erősködsz – közben az utolsó előtti hozzávaló is a kezem ügyébe kerül, ami nem más, mint egy teáskanálnyi reggeli harmat. Emiatt korábban felkeltem, hogy beszerezhessem, hiszen nem akartam kockáztatni, hogy a bájitaltan raktárból lopok. Hamar kiderülne, s nagy büntetést kap az, aki enyves kezű. Most inkább kerülném a feltűnést.
FIKA [fee-ka] a moment to slow down and appreciate the good things in life
+18! Nem mintha prioritás volna követni a házunk csapatának kedélyét, de még ebben a fos iskolában is kell legyen valami oka annak, hogy egy, Amy laborsegédnek hívott ide, kettő, kérődzik itt mint a częstochowai Fekete Madonna, és három, ilyen fasz. Hol vagyok én, hogy megkérdőjelezzem sportolói nagyságukat, de a tapasztalat azt mutatja, akkor nem dagad a fasz, ha szar a csapat, szóval most ezen a nyomon leszek kénytelen elindulni.
- Mi bajod, Amy, ki hugyozott a reggeli müzlidbe? - értem, nem romantikus szándékokkal vagyunk itt, de az plusz energia, hogy bunkó legyen, mármint Amy a mardekár Sütiszörnye, néha kicsit kevéssé érted, de hát tehet ő arról, hogy az ősei ráérő idejükben az enyéimet üldözték a határban? - Már most tudod, hogy elveszítjük az évadot, vagy mi van? Állíts egyet magadon, vagy hívd ide Pythont, ha kussolva akarsz bájitalt főzni, az az ő szuperképessége. VALAMI gondja egészen biztosan van, de rossz nőt kerített magának, ha azt szeretné, valaki megértse, főleg, mert a VALAMIT senki nem érti, amíg kontexusba nem kerül, és hát értem én, hogy ő nem ilyen lovat akart, de kettőre tőle ott van Slughorn almásderese, az biztos jobban megfőzi némán itt a hétszentséget neki. -Tudom, hogy Evans óta mindenki azt hiszi rólunk, hogy az Allah-áldotta vestaszüzek vagyunk mágiagyakorlás terén, de akkor sem leszek közelebb a megoldáshoz, ha belehugyozol abba az üstbe, csak otthonosabb lesz kicsit a légkör. Nyilván mindig van még egy ősi princípium, amiről nem hallottam, ti meg már pelenkás korotokban. - megbökdösöm megint az üstöt, hát én se ilyen lovat akartam, itt senki sem bizonyára, de hát lovasezredekre hatalmas szükség van ebben az évszázadban is, talárt viselő lovasezredre, amelyik pálcával hadonászik és nagyon legyőzi majd a gonoszt, ha előbb nem koncolják fel, mert azért a sárvérűek mégsem barátaink - Jó, ne mondd el. Csak azt, hogy én mit keresek itt. Az államba támasztott állal figyelem a kiskanál akármi hozzáadását az egészhez, és lehet, hogy elhozhattam volna mégis a mágiatörténet beadandót, azt sem értem jobban, minek kell. Reméljük, Amy nem menstruál tovább, és lehetünk megint kordiálisak.
Fail-safe trigger, lock down call, wipe the dry clean slate, quick, sound the alarm, no escape from the truth and the weight of it all, I am caught in the web of a lie
adore and amycus
A sok kérdés nyomást helyez a mellkasomra, aminek most őszintén annyira nem tudok örülni és talán egy röpke másodpercig még azt is megbánom, hogy pont Adore-ra esett a választásom, hogy kísérjen el. Azt hittem ő tipikusan azaz ember lesz, aki meg fogja érteni, hogy nem mondom el mire készülök, de úgy tűnik ebben kicsit félreismertem. Másik megközelítésből, pedig ott van bennem azaz aprócska kérdés, hogy miért hibáztatom, hiszen én is ugyanígy tennék. Nem tudnám szó nélkül hagyni az egészet és másról cseverészni, míg valami olyan morzsát nem hint el nekem az illető, amiből könnyedén rá nem jövök a dolgokra. Felsóhajtok a kérdésére újra. Ugyanúgy, mint az előbb, de ahelyett, hogy ingerülten válaszolnék nyelek egy hatalmasat és felpillantok a lányra. Nem akarok veszekedni és lekezelőnek sem lenne a legjobb lenni ebben a szituációban, mert akkor lehet, hogy itthagy és elkürtöli másoknak, hogy fényes nappal bájitalt főzök egy elhagyatott lány wc-ben. Miért is akartam én társaságot? - Nem hugyozott senki sehová és csak, hogy tudd, nincs rossz kedvem – valószínűleg azért tűnök morcosabbnak a szokásosnál, mert az átlagnál jobban koncentrálok a bájitalra. Egyetlen rossz mozdulat és nagyon rosszul is elsülhet ez az egész. Nem akarok kockáztatni. Épen szeretnék visszatérni este a klubhelyiségbe. – Nem fogjuk elveszíteni az évadot. Mindent megteszek, hogy nyerni tudjon a csapat – néha kicsit ijesztő, hogy mennyivel jobban érdekel a kviddics, mint a tanulás, pedig pár évvel ezelőtt még nem éreztem magamat igazán jó kezekben a seprűn. A tériszonyom előjött és remegő lábakkal toltam le a meccseket, hogy Alectonak megmutassam milyen menő bátyja van. - Nem akarom senkinek a segítségét kérni. Lehet, hogy Snape kiemelkedő az órákon, de nem vagyok vele olyan kapcsolatban, hogy az orrára akarjam kötni, hogy mit csinálok, ahogyan neked sem mondom el – az utolsó hozzávaló után nyúlok, de még várok mielőtt beletenném ezt is a kristály fiolába. Kicsit félek, hogy mi fog történni, így erőt gyűjtök. Minden rendben lesz. Csak nem rontom el, annyira nem is nehéz ez a recept. - Ez egy olyan bájital, amiről már órán is beszéltünk. Attól, hogy sárvérű vagy még tisztában lehetnél vele. Nem mindenki Evans – forgatom meg a szemeimet. Kezdem azt hinni, hogy csak kéreti magát és igazából annyi a terve, hogy az agyamra menjen és percről percre építse le a kedvem egyre jobban. – Azért vagy itt, hogy szórakoztass – válaszolom egy pimasz mosollyal az arcomon. Ekkor érzem, hogy eljött a pillanat a bájital befejezéséhez. A már kezemben lévő hozzávalót beleejtem a fiolába, ám ahelyett, hogy az csendesen elvegyüljön a többi alapanyaggal és ott maradjon benne a következő villámló viharig egy hatalmas pukkanás hallatszódik. Olyan erő szabadul fel az üvegcséből, mielőtt darabokra törne, hogy a falhoz vágódok, a mosdókagylók pedig szilánkjaiban hullanak a földre. Tarkómat olyan kemény ütés éri, hogy hirtelen minden elsötétülni látszik.
FIKA [fee-ka] a moment to slow down and appreciate the good things in life
+18! Ötletem sincs, mi baja Amynek - az utolsót is bebaszhatom a rejtélyes üstjébe, és már-már felajánlom, hogy akkor én rágyújtok, vagy megyek a búsba, mert máshol nincs abból elég, itt meg túlteng a tesztoszteronnal együtt. Ha ilyen, mikor nincs rossz kedve, nem várom meg, amíg lesz.
- Biztos imádni fogják, milyen magas szociális képességeid vannak. - hát felőlem aztán bárki nyerhet egy kupát és egy különösen ronda tablóképet magáról a vitrinbe, biztos nagyon jó emlékeket ébreszt, mikor büntimunkán le kell sikálni őket, mert a gyerekmunka építi a lelket, ugye - Értem, világos, Snape a nemibetegség élő manifesztációja, és nekem sem kell kiselőadást tartanod, de mennyi értelme van megmutatni, mit csinálsz, és nem fűzni semmi kommentárt hozzá.. Nyilván minél kevésbé értem, annál kevésbé vagyok benne biztos, hogy nem fogod felrobbantani az emeletet, és több wannabe-öngyilkos merénylő is volt már a rokonságban, jobb tudni, ha ennek van esélye. Bár fasz se tudja, a háztársaim nagyobb része még lőfegyvereket se látott soha, erős nagy lenne a meglepődés egy konfliktusban.
-Kár, hogy csak annyira voltam jó sárvérű, hogy megbassz, Amy. Remélem, találsz másikat, amelyik leápolja a mikropéniszed. - felállok a görnyedésből, és készülök összeszedni a holmimat: csak a kedvességem jeléül nem gondolkozom most átkokon és bosszúálláson, pedig Avery romcsi levele is nagyot ment a faliújságon, de Amy Teddy nagy barátja, és hát sajnos kijött rajta, hogy nagypapa volt apuka is, de váljék kedves egészségére, élvezze akkor a saját társaságát - Bocsi, túl sárvérű vagyok hozzá. Várj, mi a faszt csin... Akkorát esek, amekkora nem is vagyok, és kurvára fáj a hátam és a derekam: kinyitom a szemem, és egyből tudom, hogy basszameg milyen igazam volt megint, és ezt elkerülhettük volna, ha legalább meghinti, hogy kedves Malone, álláhuákbár. Nagy nehezen feltérdelek és köhögök egy sort a több évezredes portól - mert itt nem takarít senki, annyi kankót és gecit nyelhettünk most, mint egy klinika lefolyója - és keresni kezdem Amyt a törmelék alatt. - Amy! Amy, élsz még?! A picsába... ezért kérdeztem! - víz folyik néhány lyukból a falon, és ha mindenféle fulladástól nem is kell annyira tartani, mi van, ha bebaszta a fejét, és most félig döglötten fekszik valami alatt?! Elindulok négykézláb, bár biztos vagyok benne, hogy mindjárt jön a TEK, annak az itteni low-budget verziója, Filthccs, és még levonja a pontokat is, de addig legalább megnézem, túlélte-e ez a disznósajt a robbantási kísérletet. Persze, hogy az egyetlen félig arab diákot kellett idehoznia szórakoztatásul, de ráérünk a rasszizmusról beszélgetni, ha lélegzik még. - Amy.. mozdítsd meg valamidet, ha hallasz! Kiviszlek innen, várj.. hallasz, Amy?! Ne merészelj megdögleni, kiviszlek!
Fail-safe trigger, lock down call, wipe the dry clean slate, quick, sound the alarm, no escape from the truth and the weight of it all, I am caught in the web of a lie
adore and amycus
Most már úgy gondolom, hogy tényleg jobb lett volna egyedül idejönni és esetlegesen csendben maradni. Mást sem csinálok mióta itt vagyunk csak sóhajtozok és mint valami papagáj ismételgettem, hogy nem fogom elmondani mire készülök. Ez odáig fajult, hogy már én érzem magamat kellemetlenül, pedig egy laza késő szombat délutáni időtöltésnek indult ez az egész. Még a szokásos kviddicsezést is lemondtam Nottal. Innentől fogva nincs mit tenni. Folytatnom kell, mivel már nem hátrálhatok ki ebből és Adore-nak sem mondhatom azt, hogy az egész egy elcseszett poén volt arra, hogy raboljam az idejét. - Mi a bajod a kviddiccsel? Izgalmas sport. Elég gyakran tűnnek el közben játékosok, akik sosem kerülnek elő. Ilyenkor szurkolhatnál, hogy a legfőbb ellenséged ilyen módon szívódjon fel. Még a kezedet sem kellene besározni – mosolyodom el féloldalasan. Azt hiszem még sosem gondoltam bele ennek az egésznek ebbe az oldalába. Kicsiként elég sokszor ijesztgetett anyukám, mikor tilosban repültem, hogy hallgassak rájuk, mivel egy napon nyomom fog veszni és hirtelen a semmiben találom majd magam. Talán ezért is paráztam az első pár évemben a Roxfortban ettől a játéktól. – Miért nem gondolsz inkább arra, hogy milyen undorító, amit csinálok és inkább kimaradnál belőle? Ebben a fiolában nyálas levél van és a hajam! Komolyan a legtöbb nő menekülne, de téged valami ismeretlen perverzióból kifolyólag az izgat, hogy mégis mi a lópikulát csinálok éppen – kitárom a karomat. Most már végképp nem értem a nőket. Biztos vagyok benne, hogy a húgom már fintorogna, de az is lehet csak én vagyok ennyire félreinformálva. - Ne vedd már komolyan. Istenem, Malone! Hat éve be vagy zárva a mardekárba és a mai napig megsértődsz ezen. Miért nem tanultad még meg, hogy nem kell komolyan venni? Főleg nem egy olyan alaktól, mint én. Tudtommal eddig is jóban voltunk és tisztában vagy vele, hogy milyen vagyok – válaszolok kicsit ingerülten. Én vagyok azaz ember, aki mindig azon szórakozik, hogy másoknak bizonyos tulajdonságait elővéve csinál viccet vagy éppen degradálja őket. Ez valami még fel nem fedezett komplexusomhoz lehet köthető. A legmeglepőbb az egészben, hogy Adore ennyire a szívére veszi. Talán most először kicsit bűntudatom van, de nem biztos, hogy hangosan képes lennék egyelőre a bocsánatkérésre. A péniszemmel kapcsolatos sértést pedig inkább nem is kommentálom.
Nem tudom mennyi idő telhet el pontosan a koppanás és az ébredésem között. Talán percek, de az is lehet, hogy hosszú órák. Lüktető fejfájásra nyitom ki a szemeimet, de szinte azonnal visszacsukom, hiszen szédülni kezdek. Olyan érzés keríti hatalmába a testem, amelyet eddig még nem tapasztaltam. Mintha az ütés következtében megbénultam volna. A sokk hatására lehet mindez, s a fájdalom csak pontot tesz arra a bizonyos i-re. Nem állok arra készen, hogy újra kinyissam a szemeim, de Adore hangja, mint villámcsapás hasít belém. Hangosan ismételgeti a nevem, s késztetést érzek, hogy mondjak rá valamit, de elsőre nem megy. Olyan, mintha a világ összes erejét próbálnám összegyűjteni, mire ki tudok nyögni valamit. - Adore... – mindössze ennyire futja. Óvatosan, szinte őrjítően lassan nyitom ki látószerveimet, hogy megpillanthassam a lányt, akinek ruháját, s haját víz áztatja, akárcsak engem.
Kezdőlap
A következő lépés, pedig nem más lenne, mint egy bizonyos bájitalt főzni a számban tartott mandragóra levéllel. Az elkészítése nem vesz olyan sok időt igénybe, de nem akarok addig egyedül ülni. Sosem szerettem kotyvasztani ezeket a varázsszereket, s ezért újabb zseniális ötletem támadt tegnap az utolsó óra közben és úgy döntöttem, hogy miért is unatkoznék én itt egyedül, ha más is szóval tarthat míg készül a bájital. Nem is kell tudnia a másik félnek, hogy ez mire készül. Pont ezért nagy vigyorral a képemen és rengeteg izgatottsággal a hangomban mentem oda Adore-hoz, hogy amúgy tökre örülnék, ha velem tartana. Ő meg valamilyen oknál fogva beleegyezett, szóval most itt vagyunk ketten a harmadik emeleten lévő egyik folyosó végén elhelyezkedő mosdóban, amit már senki sem használ. Maximum néha egy-két elsős betéved ide, de amikor meglátják a romos, s rendkívül koszos helyiséget inkább kifordulnak. Én is még akkoriban találtam meg egy véletlen folytán csak annyi a különbség, hogy elég gyakran jöttem ide az elmúlt években, ha el akartam zárkózni a többi ember elől.
