Az ősz előtörténete
Barty Crouch Sr.
Indoklás: egyértelműen csodálatos. a stílus, a karakter, a mondanivaló. álmodni sem lehetne tökéletesebbet. továbbá jól megfogta a Crouch - vonalat, és méltán foglalhatja el a Sr. szerepét. tökre el tudom képzelni, hogy belőle legyen az aki a fiát az Azkabanba záratja.
Nora McGonagall
Indoklás: ez volt a pillanat amikor beleszerettem Norába vagy Elisebe, már magam sem tudom, hogy melyikükbe, de szerintem nem kellene ragoznom, hogy milyen csodás a karakter, mennyi ötlet van benne, mennyire élethű és megfogható. Én tökre imádom.

Az ősz játéka
kapd el tigris ((Mr. és Mrs. Flint))
Indoklás: Már maga a cím kecsegtet valamivel, amit el akarsz kapni, de még nem tudod, hogy mit: a fonalat, az érzéseket, vagy az egészet úgy egyben. Csak el akarod kapni. És amikor elkezded olvasni, akkor képtelen vagy nem elkapni. Ez pedig az userek zseniális játékmódja miatt van, a karakterek kiforratlan kiforrottságában. Imádom az ötletet, hogy visszarepülhettem veletek az időben, betekintést nyerni abba, hogy hogy is lett ez az egész. Szerintem ez kötelező olvasmány.

in the search of fools and utopias ((Fenrir && Nikolai))
Indoklás: Próbáltam elmenni a dolog mellett, mert ezer másik játék van még amik igen jók, sőt csodálatosak, de ez az ami mellett lehetetlen csak úgy elmenni. Próbáljátok meg ti is, olvassátok el aztán tényleg próbáljátok elfelejteni. Lehet, hogy nektek menni fog, de én egyszerűen képtelen vagyok rá. Nagyon szeretem a két usert, de most nem azért választottam őket ( tényleg!!), hanem mert a játékuk olyan igazán húsba maró, amitől az embernek marad egy kis hiányérzete, kicsit leszaggatja a bőrt, kicsit megszorongat aztán utadra enged, de azért vert rád egy láncot, hogyha túl messzire futnál, akkor ne tudj.

Az ősz plotja
Flinték
Indoklás: mert. Ezzel a legjobban megindokolható, hogy miért övéké mindig a tökéletes plot. Annyira egyedi, annyira magához láncoló és annyira testidegen: ez a magázós forma, ez a sok összeütköző akart, és mégis ott a szeretet ami miatt - habár azt hiszem mind nagyon szeretnék - egyikük sem szabadulhat az alól, hogy ők bizony Flinték, és van bennük valami közös: mind büszkék. Imádom őket, tényleg. Eredetiek, igaziak, esendőek.

Az ősz női karaktere
Nora McGonagall
Indoklás: Mint már említette én beleszerettem. Tökéletesen szerethető, megfeddhető, hibáztatható. De azért mégsem. Mert ha én Nora lennék, lehet hogy csinálnék magamból egy Eliset is, a tapasztalat véget, hogy kitűnhessek valahogy, hogy megerősödjem. És Nora remekül csinálja, Elise meg még jobban. Annyira emberi, annyira valóságos, hogy néha csak úgy megragadnám, hogy rántson magával. Nagyon kreatív.
Dorcas Meadowes

indoklás: konkrétan feltört, mint a talajvíz. az én világomban persze eddig is létezett, én eddig is imádtam, de most tényleg itt az ideje, hogy jelöljük. Mert nagyon megérdemli. Mert olyat mutat amit nagyon kevesen tudnak itt az oldalon. Őszinte, valósághű, itt van melletted. Végig melletted van, és nem tudod elzavarni. Annyira egyedi, annyira merész, és mindeközben annyira hétköznapi. És ez a legjobb benne, hogy megmaradt a hétköznapi hősnek aki esendő, akinek ezer hibája van, de miért szeretjük? mert fel meri vállalni.

Cailin Flint
Indoklás: Ms. Flint a céltudatos, az ambiciózus, a csoda, az egyén akitől minden férfi bátran rettenhetne vissza. Közben pedig tudja, mind tudjuk, hogy habár nagyon bátor, nagyon akar nő lenni, a világot jelenleg a férfiak uralják. De én azért titkon remélem, hogy Cailinnek sikerül kitörnie, sikerül maga mögé utasítania a férfiakat és az lehet aki szeretne.

Az ősz férfi karaktere
Dung Fletcher
Indoklás: Nemhogy az ősz, nemhogy az évszak, de az oldal férfi karaktere címet is megkaphatná. Nem tudom ki emlékszik még a jó öreg Dung Fletcherre aki R.I.P. Gillel és Ogdeannal megalapította a hugraközösséget amit aztán nemzedékek próbálnak tovább vinni, és aki ilyen csodákat alkotott mint ez vagy ez . Szóval azt hiszem vagyunk itt páran akik emlékszünk a jó öreg Dungra, akinek az élete csak a füvezésről szólt meg a szétesésről.. de azt vágjátok, hogy az a Dung Fletcher most nagyon is rendtag? Hogy az a Dung - természetesen ez az user zsenialitásában rejlik - olyan karakterfejlődésen ment át, hogy most mugliivadékokat ment és méltán hihetem, sőt hihetjük el róla, hogy igen ő tényleg az a rendtag lesz amit J.K.R. megálmodott? Mert mindeközben, hogy Dung ekkorát fejlődött, megmaradt annak aki mindig is volt: a cucc ugyanaz, az user ugyanaz, a stílus a régi, csak ő változott.

Rowan McAleese
Indoklás: Nagyon nehéz megindokolnom ezt a választásomat, mert ő egy olyan elemi tag, annyira ösztönösen férfi és ezt annyira jól csinálja, hogy én kevés vagyok ahhoz, hogy szavakba öntsem minden egyes megragadható pillanatát. De azt hiszem az fogott meg benne a leginkább, hogy egy magabiztos bástya és annyira nagyon jól hozza a karaktert akit megálmodott, hogy konkrétan semmi nem megkérdőjelezhető benne.

Az ősz arca
Rodney Lestrange
Indoklás: Van olyan ember aki nem bírja Pedro Pascalt? És ha ez nem lenne elég, hogy ő az aki, akkor nyugodtan lehet menni előtörténetet olvasni, illetve beleragadni a cukiság faktorba amit a kedves párjával száztíz csillagosan alkotnak.
Gerda Knotley
Indoklás: Nem csak a karakter csodálatos, hanem az arca is, és én annyira sajnálom őt Mari miatt, mert Gerda kedves, Gerda szerethető, Gerda annyira élő, annyira megfogható, annyira teáznék vele, mert annyira szerethető, és annyira szeretne szeretni: hát akkor hadd szeressen! Ha nem engem, akkor mást, mert ebben a Világban, abban a kegyetlenségben amibe mind kényszerülünk csak egy dolog biztos : a szeretet. És Gerda ezt annyira tudja.


Az ősz shipje
[url=karakterETlink/profil]Karakterek Nevei[/url]
Indoklás: kreativitás, stílus, kivitelezés, és bármi, ami még hozzátartozik.
[Mint Sirius & Remus Alastor & JR, vagy Marlene és Walter vagy Millicent & Mabel, tehát romantikus érdeklődésre vagyunk kíváncsiak, kicsit tágabban értelmezve.]

Az ősz OTP-je
[url=karakterETlink/profil]Karakterek Nevei[/url]
Indoklás: kreativitás, stílus, kivitelezés, és bármi, ami még hozzátartozik.
[Mint Voldemort és a halálfalói, vagy Dumbledore és a rend, vagy bármi ehhez hasonló.]

Megjegyzések
Bármi, amit fontosnak találtok megemlíteni a szavazással kapcsolatban, ötleteket továbbra is várunk.

  Az ősz előtörténete
  Barty Crouch Sr.
  Indoklás: A legfrissebb előtörténet ebben a pillanatban, de nem azért jelölöm először őt, mert a rövidtávú memóriámat akarom fitogtatni. A karakter nem csupán fajsúlyos, de borzongató, olyan kegyetlen, olyan galád – olyan hihető, és ebből Rowling olyan keveset mutatott meg a könyvekben, talán végig se gondolta. Az ET fő motívuma, A Férfi, csupa hivalkodó caps lock, csupa rejtett utalás, mert van itt Bárány, van itt Bíró, én pedig szeretem, ha egy ET szövegi megformáltsága intelligens és elszorítja a torkom. Sr története pedig ilyen, tele van elképzelésekkel, amik sokkal mélyebbre viszik a dolgot, mint amilyen mélyen ez a canon valaha járt. Megérdemelné, hogy JKR állva tapsolja meg.

Deena Shacklebolt
  Indoklás: Egy részem mindig úgy érezte, hogy a Shackleboltok méltánytalanul mellőzött részei a világnak – pedig mennyi potenciál van bennük, és még annál is több, ha Deenára nézek! Talán ez a recept, csak a műfaj chefjeinek: szociális kérdés globális és egyéni tárgyalása, azzal a húsbavágó őszinteséggel, amivel Deenánál olvasom, It's a Man's Man's World, és igaza van. Megvan a soraiban az anyák puhasága, ez a limitet nem ismerő szeretet, ami karakánsággal vegyül – emberek, ITT EGY NŐ, AKI NEM ÁTALL SZOPTATNI EGY MAGÁRA HAGYOTT CSECSEMŐT! Minden figyelmet megérdemel.

Yeva McGonagall
  Indoklás: A színház világába olyan finoman, olyan keresetlenül vezeti be az érdeklődőt, én pedig mindig érdeklődő voltam, mindig álmodoztam arról, hogy az leszek, ami Yeva lett, de neki ez a szerep tagadhatatlanul jobban áll. Van benne színpadiasság, van benne báj, és olyan csíntalan, olyan édes, fűszeres, most olvastam el sokadjára. Ráadásul van ez a dolog a férjjel, amihez foghatót még sosem láttam, és nagyon kíváncsian várom, hogyan alakulnak ők ketten. (Bár nem tagadhatom, hogy én más happyendnek szurkolok.)

  Az ősz játéka
  Writing's on the wall - Leandra & Cailin Flint
  Indoklás: Olvastam, mert egyszerűen muszáj volt olvasnom. Egyrészt azért, mert a Madame és Cailin remekül hozták a formát, ez a két akarat úgy feszült egymásnak, ahogyan csatát csak intelligens és erős nők vívnak, anya a lánya ellen, ami - számomra - mindig kicsit érdekesebbé teszi a dolgot. Másrészt pedig mert abszolút gyönyörködtet mindkettejük stílusa, a történetet gördülékenyen, szívszorítóan mesélik, a kapituláció pedig olyan megdöbbentő, de szükséges végkifejlet, mint a berlini fal leomlása.

  the sun comes down - Deena & George Shacklebolt
 Indoklás: Ez az évszak rendesen megágyaz az anya-lánya játékok iránti vad rajongásomnak, és amit Shacklebolték művelnek, az minden, csak nem átlagos! Az anyai aggodalom találkozni látszik a lány ígéretével - oké, mind tudjuk, George, hogy nem fogsz kimaradni a bajból -, és én velük izgulok, pedig csak nemrég indultak! Nagyon tetszik, hogy egy globális esemény megjelenik náluk, hogy erre fűzik fel az egészet, ettől még hihetőbb és még jobban illeszkedik a leereszkedő sötétség tematikájába. Várom a folytatást!

 antipotter - Antonin Dolohov & James Potter
Indoklás: Zseniális ötlet ez a helycserés támadás, egészen más ebből a szögből ránézni erre a két karakterre, eltérve a canontól, megcsavarva, kibelezve, csodálatos, hideglelős, bár még nagyon az elején tartanak. Remekül mutatja, mennyire értik és érzik a karaktereiket, hiszen egy ilyen kifacsart helyzetben is teljes biztonsággal mozgatják őket. Ajánlom mindenkinek, aki valami egészen mást akar olvasni.


  Az ősz plotja
  Petunia, a Felfedező
  Indoklás: Ja, hihetetlen, de muszáj, és éppen azért muszáj, mert ez a lány jött, mint Sherlock, és még Watsonra sincsen szüksége ahhoz, hogy elinduljon megkeresni a húgát! Petunia egy a „mostohakarakterek” közül, akiket maga JKR száműz kispolcra – legalábbis nekem mindig így tűnt -, mert vannak nála fontosabbak, potenciálisabbak, etcetera. Hát, esetünkben Petunia fantasztikus, valódi nő, aki berúgja az ajtót, mielőtt csengetne, akinek nincs szüksége mágiára a vérében ahhoz, hogy valami varázslatosat teremtsen, logikával és akarattal. Irigyem az alkotója unortodox módszereit, amivel minden karaktert kivetkőztet a szokásos bőrből, de az, amit újonnan szab rájuk, sokkal jobban passzol.

  Christmas Carol at McGee’s
  Indoklás: Biztosan van valami fixációm a családplotokkal kapcsolatban, nézzétek el nekem, de fejet kell hajtanom a nyulakat megszégyenítő tempó előtt, amivel McGonagallék elözönlöttek minket – egy ideje már azt érzem, elég ha hátralépek, várok két percet, és maguktól megduplázódnak. Brit szociológusok is értetlenül állnak az eset előtt, meg ilyenek. És itt a karácsony, ami már most nagyon jónak ígérkezik egy ilyen népes és sok fejtörést okozó famíliával, amit a szülők, a nem kevésbé csodálatos Robert és Rachel, herkulesi erőfeszítésekkel tartanak egyben. Nagyon jó rájuk nézni, jó velük várni, mi sül ki a következő percben.

  Az ősz női karaktere
  Dorcas M. Meadowes
  Indoklás: Hogy miért? Mert volt idő, amikor attól féltem, parkolópályára kerül, mindazzal az ötlettel, ami benne van. De az elmúlt időszakban hirtelen megugró aktivitása olyan remek játékokat eredményezett, mint ez itt, vagy éppen emez emitt. Érdekes számomra, hogy Dorcas ilyen irigylésre méltó könnyedséggel ötvözi az életkori sajátosságainak nagyon személyes és mindannyiunk által ismert dilemmáit – ki vagyok én? mit kezdjek a jövőmmel? -, és a széljárásban beálló karcos helyzetre is éppen ilyen valósan reagál.

  Moira G. McGonagall
  Indoklás: Nemrég érkezett, egy szövevényes plot közepébe, és hihetetlen könnyedséggel asszimilálódott! Pedig a McGonagall család sokszínű, mint egy vándorcirkusz, abból a rossz és nehezen kezelhető fajtából, és mintha kicsit egymásra licitálnának az ivadékok a hülye vagy éppenséggel minimum megkérdőjelezhető húzásaikkal – akinek inge, mind vegye magára -, Moira pedig mintha az egyetlen józan személy lenne ebben a japán laokoón csoportra emlékeztető káoszban. A kviddicstől vagány, az anyaságtól pedig olyan kihívásokat biztosított be önmagának, amitől én se fogok unatkozni, míg őt olvasom. Ja, és remek, kelendő NJK-kat hirdetett. Szép munka!

 Madame Leandra Flint
 Indoklás: Egyszerűen nem tudom nem jelölni, látva a szerepet, amit újra és újra magára ölt, amiben újra és újra remekel, míg minden más csendesen összedől körülötte. Nem tudom nem jelölni, amikor ilyen gyönyörű, ilyen elegáns, ennyire egyben van, a szó legnemesebb és legarisztokratikusabb értelmében. Egy nő, aki asszony, és még inkább anya, aki a gyermekei biztonságáért még arra is kész, hogy letörje a szarvaikat, hogy ellentmondjon nekik, és érvényesítse a tekintélyét. Mindeközben pedig a saját testéből ad nekik enni. Remekelt ősszel is.

  Az ősz férfi karaktere
  Rhystar Morhange
  Indoklás: Vannak köztünk apák, akik mindent megtesznek a gyermekeikért – nem riadnak vissza az érintett testi vagy verbális megfenyítésétől, sarokba szorításától, erőszakos leuralásától, és úgy egyáltalán semmilyen eszköztől, amivel szülői szeretetüket érvényre juttathatják. Rhystar Morhange azonban egészen más – végre egy apa, aki igazán szeret, aki érti a gyermekeit, sőt, a legnagyobb szurkolójuk! Aki ezeket a gyönyörű reagokat írja, aki támasz és útitárs. Őt olvasva arra gondolok, bár több Rhystar Morhange szaladgálna a világban, virrasztana a bölcsők mellett és vezetne az iskolákban.

  Thorfinn Rowle
  Indoklás: Mert, mióta megkapta a színét és minden egyebet, ami az elfogadással jár, talán ebben a szezonban ment át a leglátványosabb fejlődésen, alakuláson. A kapcsolata Aurorával nagyon különleges, szinte kérdéses, hogy egy ilyen jóformán transzcendens lénynek, mint az ifjú Selwyn, hogyan lehet méltó párja az ifjú Rowle. És az, de még mennyire az! Ahogyan a Rowle-ok fanyarsága vegyül benne ezzel a különös puhasággal, egyszerre tűnik nagyon fiatalnak és gyereknek, akinek egy nyár alatt kellett húsz évvel meghaladni a saját korát. Még, még még!

  Yves McGonagall
  Indoklás: Szeretem, hogy van, és ahogyan van. Fura dolog, mert sosem hittem volna, ha korábban bárki mondja, hogy elkészül egy lelkész, aki mellesleg varázsló – Uram, irgalmazz, micsoda ziccer! Nekem ez a karakter valószínűleg azért is kedves, mert mindig érdeklődéssel figyelem, ahogyan a kereszténység formát, alakot, ízt ölt a játékban – sokan élhetetlennek tartják, én még keresem a hangomat benne, de úgy gondolom, MUSZÁJ, hogy ez létezzen. Muszáj, hogy Yves létezzen, és elmondja egy Krisztusnak adott élet történetét. (És mikor vált a „szent” szó pejoratív fogalommá a közszótárban?)

  Az ősz arca
  Fenrir Greyback
  Indoklás: Egyszerűen követeli, hogy jelöljem! Minden vérfarkasok apjának valami tenyérbemászó fölényességet kölcsönöz Joe Gilgun, ami valószínűleg már egyébként is a sajátja volt, csak éppen a filmbeli arc sosem adta vissza teljesen. Borsódzik a hátam ettől a tekintettől; szerintem nem csupán hiteles választás, de fel is emeli a karaktert egy új szintre.


  Az ősz shipje
  [url=karakterETlink/profil]Karakterek Nevei[/url]
  Indoklás: kreativitás, stílus, kivitelezés, és bármi, ami még hozzátartozik.
  [Mint Sirius & Remus Alastor & JR, vagy Marlene és Walter vagy Millicent & Mabel, tehát romantikus érdeklődésre vagyunk kíváncsiak, kicsit tágabban értelmezve.]

  Az ősz OTP-je
 Lucius & tulajdonképpen bárki
 Indoklás: Hihetetlen, mennyire zavarban vagyok most, mert Lucius játékai közt pörgetek már öt perce, olvasom, amit ír, ahogyan ír, egyszer a hideg futkos tőle a hátamon, másszor beverném a képét - elhiszem neki, hogy az oldalán Narcissa, amikor visszatér a forró flörtök földrészéről, azzá a tökéletes, tükörsima asszonnyá válik, akit a Malfoy név feltételez - és hogy mindemellett Lucius egy bestia. Olyan halálfaló, akit nem azért veszünk komolyan, mert egyébként a jegy ott virít az alkarján.

  Three Graces
  Indoklás: Ezt a hármast már jó ideje figyelem, mint ahogyan valószínűleg sokan mások is. Mindig nagy izgalommal várom, hogy a következő percben hová lépnek a vékony jégen, amin egyensúlyoznak, merre rántják és taszítják egymást. Izzik köztük a levegő, nem is feltétlenül a romantikus értelemben, sokkal inkább olyanok, mint az egymást újra és újra fellobbantó gyertyák, égetnek, fájnak, és nagyon jó őket olvasni.

  Megjegyzések
  Bármi, amit fontosnak találtok megemlíteni a szavazással kapcsolatban, ötleteket továbbra is várunk.
 

Az ősz előtörténete
Ophélie Montague
Indoklás: Az előtörténet már az első sorától magával ragadott, végigrángatott több különböző érzelmi fázison. Először elszörnyedtem rajta, hogy a karakter milyen világban, milyen emberek között kényszerül leélni az életét, de mire a végére értem, már nem csak a karakter, hanem az összes NJK a történetben sajnálhatóvá, megérthetővé vált.

Az ősz játéka
Satchel
Indoklás: Bár nem túl hosszú a játék, számomra ez a játék jeleníti meg leginkább a Minisztérium és az aurorok általános gondolkodásmódját a korszakban, emellett remekül segít szürkébbé tenni a Harry Potter egyébként fekete-fehér oldalait.

Az ősz plotja
-
Indoklás: -

Az ősz női karaktere
Ophélie Montague
Indoklás: A karakter remekül illeszkedik a Harry Potter univerzumba, könnyedén bele lehet képzelni őt a világba. A karakter remekül bemutatja azt a problémát, hogy milyen lehet az élet valaki számára, aki két világ közé szorult, és nem illik egyikhez sem.

Az ősz férfi karaktere
Vladimir Karkarov
Indoklás: A karakter remekül bemutatja, hogy milyen lehet egy másik kultúrában felnőni, és hogy ez az évtizedek alatt milyen hatással van az ember személyiségére, ha hideg, érzelemmentes világban kell felnőnie. A hideg tárgyilagosság, amivel a karakter megállapítja a körülötte történő hideg, kegyetlen és szörnyű eseményeket, hátborzongatóvá tesz minden sort, amit leír.

Az ősz arca
Sybill Trelawney
Indoklás: A karakter profilképe remekül illik a karakterhez, az előtörténet vagy egy hozzászólás olvasása közben olyan, mintha Sybill maga szólna az olvasóhoz, mintha tényleg ő lenne az a fiatal lány, aki megjelenik a játéktéren.

Az ősz shipje
-
Indoklás: -

Az ősz OTP-je
A Nagyúr és az Undercover Boss
Indoklás: Az utóbbi időben sajnálatos módon új rekordmélységbe zuhant a szervezet morálja, ami többek között a Nagyúr hiányának köszönhető. Bizonyára ennek az az oka, hogy részt vesz a muglik között oly népszerű műsorban, az Undercover Bossban, és valamelyik maszk mögül figyeli, hogy miképpen dolgozunk.

Megjegyzések
Lehet még variálok valamit, ha érkeznek új dolgok a következő hetekben.

Az ősz előtörténete
Petunia Evans
Indoklás:
Mert ritkán olvasok ilyen édes ET-t, és mert egy mostoha karaktert láthatunk teljes dicsfényében, ahogy azt a kevéske canon alapanyagot összegyúrja, saját szájíze szerint fűszerezi. És csak arra tudsz gondolni, hogy te is akarsz belőle egy szeletet. Mert Petunia Evansben benne van a közkincs potenciál. Tejszínhabos epizódjai és a húga elszánt keresése meg egy olyan plusz a történetben, amiből nem csak a ragaszkodását és az elvakult testvéri szeretetet látjuk, hanem a karakter gyöngéd oldalát is.

Bob Hughes-Hallett
Indoklás:
A piktorína és a piktor egyazon testbe zárva, felszegett fejjel óvatosan lavírozik a szélsőségek között egy pengevékony, törékeny vonalon. De Bobbi kutyánk minden csak nem hűvös engedelmesség, ha bántva érzi magát a kezedbe mar. Ha megmakacsolja magát, lehetetlenség kiengesztelni. Úgy ül a vászon előtt, hosszú lábait keresztbetéve az aranyvérű kúriák minden sötét titkát ismerve, mint egy viktoriánus köpőcsésze, ami mindig jó helyen van, jó időben, amikor a legnagyobb szükség van rá, de akkor is, amikor már kellemetlen a jelenléte.

Az ősz játéka
Őzhús borral
Indoklás:
Igazságszerint már a cím megérdemelne egy kétoldalas elmezést, de mivel rövid akarok lenni, inkább átugrom azt a részt. Mert igazából csak annyit akarok mondani, hogy ez a két karakter úgy talált egymásra, hogy szó szerint a székembe kell kapaszkodnom, amikor olvasom őket. Kihozza mindkét user legjobb és a karakterek legrosszabb oldalát. Valami Stocholm szindróma van kibontakozóban, a legjobb fajtából. Ékes bizonyítéka, hogy néhány bekezdés többet mond ezer szónál.  És hát, ha nem olvastátok, most itt az ideje pótolni. Kötelező darab, nem csak ínyenceknek.

In the search of fools and utopias
Indoklás:
Már azóta várom ezt a nagy találkozást, hogy Nikolai elkészült, és megérte. A renuméját vesztett vezér, és a kölyök, aki többre vágyik. Keserűség, csalódottság, Fenrir férfiassága utáni vágy, kíméletlen őszinteség. Mindehhez tökéletesen passzol a mindkettejöktől megszokott, hátborzongató naturalista ábrázolásmód. Két látszólag holtpontra érkezett karakter minden fájdalmával és tagadásával együtt csendben marcangolja egymást.

Az ősz plotja
[url=LinkJ%C3%A1t%C3%A9khoz/Megbesz%C3%A9l%C3%A9shez]Karakterek Nevei[/url]
Indoklás: kreativitás, stílus, kivitelezés, és bármi, ami még hozzátartozik.

Az ősz női karaktere
George Shacklebolt
Indoklás: Mert kell egy egyszemélyes sereg, aki még hallatni meri a hangját, aki a sarkára áll és pálcahadonászás helyett szavakkal oltogatja az embereket. Aki elég merész, és felelőtlen, hogy legszívesebben celluxszal ragasztanád be a száját és bezárnád a seprűtárolóba, hogy megvédd mindentől. Ki más lenne a mi emberünk, mint a rivalló gyűjtögetők bajnoka, akinek a haja is égnek áll a sok bullshittől? És egyébként is olvastátok azt a csodás levelet, amit még az iskolaújság főszerkesztőjeként írt? Legendás.


Az ősz férfi karaktere
Richard Avery
Indoklás: Itt egy érzékenyen és valóságosan ábrázolt Avery, aki Ginsberget és Max Webert olvas, ezt aztán a meglepő fordulat. Egész lénye meglepetésekkel teli, játékai fordulatosak. Ott van benne egyszerre  a legjobb apa, a harmincon túli férfi, aki nyomorult halloweeni tököket farag, a kis hobbit, a tanár, aki kitartóan próbál hidat építeni a diákjai és önmaga közé, aki nem hagy senkit hátra. Egy férfi, aki felvállalja önmagát ezekben a kiszámíthatatlan időkben.

Lucius Malfoy
Nem sejtettem volna, hogy Lucius Malfoyt ilyen hamar utoléri a végzete. Valahogy belekeveredett a makacs, öntudatos nők hálójába, teljesen a bűvkörükbe esett, de közben nem tagadja meg önmagát, próbál valamit kezdeni a helyzettel, idomulni, ehhez még hozzátársul a nagyúrhoz való hűség, annak dilemmái, az elszánt makacsság, hogy a sakktáblán a maga ura lesz, és igazából minden mondata, minden gondolata feszültségtől szikrázik, tövig rágod a körmöd minden reagján.

Az ősz arca
Fenrir Greyback
Indoklás:
Már a kisgif előtt is tökéletes volt, de most rendesen előhozta belőlem a this is England érzéseket, Joe Gilgun a vérfarkasok apjaként azt hiszem, ez is csak neki jutott még eddig eszedbe. Csak ránézel és egyből elhiszed a pletykákat, hogy belekkel dekorálja a nappalijának falát, hogy ezerrel nyomja a pszichót és igazából annyira menőn, hogy odaadnád a fél vesédet és az összes aldis kuponodat, hogy a falkája része lehess.

Az ősz shipje
[url=karakterETlink/profil]Karakterek Nevei[/url]
Indoklás: kreativitás, stílus, kivitelezés, és bármi, ami még hozzátartozik.
[Mint Sirius & Remus Alastor & JR, vagy Marlene és Walter vagy Millicent & Mabel, tehát romantikus érdeklődésre vagyunk kíváncsiak, kicsit tágabban értelmezve.]


Az ősz OTP-je
[url=karakterETlink/profil]Karakterek Nevei[/url]
Indoklás: kreativitás, stílus, kivitelezés, és bármi, ami még hozzátartozik.
[Mint Voldemort és a halálfalói, vagy Dumbledore és a rend, vagy bármi ehhez hasonló.]

Megjegyzések
Bármi, amit fontosnak találtok megemlíteni a szavazással kapcsolatban, ötleteket továbbra is várunk.

szóval, így elöljáróban: biztos diverzebb jelöléseket produkálnék, ha mindenki  minden remek játékát lenne kapacitásom követni az oldalon, de sajnos nincs, így bizonyára érdemtelenül kihagyok nagyon sok mindenkit, és nagyon sok karaktert, de azért mégis csak megragadnám a lehetőséget azok méltatására, akik szereztek itt nekem ámulattal teli, csodás, élvezetes pillanatokat mostanság… : )

Az ősz előtörténete
Drystan Haywards
Indoklás: nem akarom megsérteni azzal, hogy az egyszerű, de nagyszerű esete, mert ez csak a felszínt karistolná, és erről itt szó sincs. A karakter különleges, olyan ízig-vérig hollóhátas, amilyet kevesen tudnak írni, mert valahogy a Hollóhát méltatlanul alulprezentált, és kicsit szemellenzősen, klisésen megítélt, Drystan azonban minden, amilyennek én a hollóhátasokat elképzelem, és mégsem, de mindez csodásan ki is lett domborítva minden jellemvonásában (ó, az a karakterjellemzés…!), minden megnyilvánulásában, és számomra ezért olyan lenyűgöző.

Barty Crouch Sr,
Indoklás: már abba is belepirulok, hogy kísérletet teszek holmi értékelés(szerűség)re, inkább nem teszem, csak kifejezem legmélyebb hódolatomat az író előtt, amiért mindig úgy hozza a tökéletest, hogy az húsba marjon, gyönyörködtessen, fájjon, és élvezetet adjon – mindezt egyszerre, minden pillanatban, és nagyon sokszor a meglepetés elemi erejével.

Rexarius Systobal Gwell
Indoklás: ékes példája annak, amikor érdemes kitörni minden megszokott formából, jellemből, általánosból, és behozni valamit, ami még nincs, nem tudom, hogy lesz-e, de igazi mese-alak, nekem valamiért azzá lett, és nem hiszem, hogy kellene több ebben a közegben, mint egy jó mese. (Nem feltétlenül a szó klasszikus értelmében.)

Az ősz játéka
Cailin & Marius Flint
Indoklás: csak zokogok, mást aligha tehetek.

Őzhús borral
Indoklás: nem láttad jönni, szóval kötelező.

Three graces
Indoklás: szeretném megunni őket, de hát nem lehet. : (

Az ősz plotja
McGalagonyék
Indoklás: elragadóan lehetetlen és kaotikus vállalkozásnak ígérkezik ez a karácsony, úgyhogy csak annyit mondhatok: akarom.

BellamegThorfinnmegAurora
Indoklás: váó. csak így, az oké?

Az ősz női karaktere
Bellatrix Black
Indoklás: azt hiszem – vagy csak nekem tűnik úgy – méltatlanul kevés figyelem jutott ki neki, pedig hogy lehetne elsiklani, dráganővér, egy ennyire nemkanon kanon felett? Hogy lehet elsiklani ezen a mérhetetlen bátorságon, kísérletező kedven, meg hát magán A Dolgon, a legjobb dolgon, ami egy Bellatrix Blackkel történhet, nevezetesen, hogy jobb, sokkal jobb legyen önmagánál? Figyeljétek csak, felgyújtja még a világunkat.

Deena Shacklebolt
Indoklás: újabb szülői elfogultság [mert előbb írtam a lenti kategóriát, de asszem, ez tökre nem érdekel senkit], de higgyétek el, ha nem lennék elfogult, akkor is csodálatosnak tartanám. Mert annyira nem szokványos, annyira sajátos, de mégis belesimul minden elképzelésbe, minden aspektusába a világnak, és úgy egyébként is, mindabba a kevésbe, amit én Shackleboltékról tudni véltem. Aztán jött ő, és hozta a kirakós azon elveszett darabjait, amikről azt sem tudtam, hogy elvesztek – a helyére rakta őket, és ott van szilárdan, görgeti az életét, a családdal, meg attól függetlenül, de még valahol akkor is értük, ellenük, velük, éppen amelyik?, és csak úgy egyáltalán, csodálatosan kompetens, megáll a maga lábán, és ha engem kérdezték, ez a csúcsa annak, amit egy anya karaktertől csak elvárhatunk. (Meg hogy rúgjon segget, Dee-nek ez is menne.)

Bob Hughes-Hallett
Indoklás: kicsinek érzem magam már attól is, hogy megkíséreljem akár csak megindokolni is (ráadásul, értitek, akár jelölhetném az ősz férfikarakterének is, hát ki vág még hozzád még egy ilyen fejtörést, hogy akkor most hova tedd? Imádom.), de az kétségtelen, hogy nem találsz belőle még egyet, mert nincs, és szerény véleményem szerint nem is lesz, eszünkbe nem jutott volna (valljátok be velem együtt…!), és mégis, milyen jó, hogy valakinek eszébe jutott, nem igaz?

Az ősz férfi karaktere
Rhystar Morhange
Indoklás: ez most személyes lesz, hát elnézést, de véletlenül sem bocsánat – mindig van egy kis rizikó abban, ha valaki júzerként karaktert hoz olyan karaktereknek, akikkel még nem játszott. Persze olvasgat előre, meg ilyen finomságok, de aztán úgyis az egyeztetések során jön rá, mennyire jár egy rugóra az agy, és a játékban teljesedik ki, mennyire fogja ténylegesen élvezni is a karakterek kapcsolatát, dinamikáját, felépített világát, és azt kell mondjam, jobb apával még sosem játszottam. (Már hogy ugye úgy, hogy karakterként az a megtisztelő szerep jusson nekem, hogy a lánya vagyok.) Csodásan viszi a karaktert, elegánsan, de emberien, van lelke, van élete, van boldogsága, van megbánása, múltja, jelenje, jövője, átgondolt, bizonyára arcszesz és gyógynövény illatú férfiba csomagolva. Nem lehet nem szeretni. És milyen szépen ír!

Lucius Abraxas Malfoy
Indoklás: elmehetnék mellette, mert nem tehetek róla, egyébként Malfoyék sosem voltak a szívem csücskei, ha a kanont nézzük, és annyira soha nem is éreztem őket, soha nem is érdekeltek, de azért amellett csak nem tudok, ahogy ez a karakter manifesztálódott az oldalon. Remélem, bóknak hallatszik, és nem egyébnek, ha azt mondom, emelem a kalapom a sötét kegyetlenség előtt, meg az alatta csendesen, szinte egészen elrejtetten hallgató ember előtt.

Cyprian Flint
Indoklás: az elfogultság maga, de mindig meglep, mindig várakozással tölt el, mindig újra meg újra rá tudok csodálkozni, mennyire eleven, mennyire igazi, és mindez kétségtelenül csak a júzert dicséri, amiért olyan karaktert kelt életre, hogy sosem tűnik csak puszta kitalációnak.

Az ősz arca
Dorcas Meadowes
Indoklás: a szomszéd lány, aki mégsem az, aki egyszemélyes kamasz-tragédiákban manifesztálja a nyolcvanas évek sötétségleszáll életérzését, teszi mindezt úgy, hogy ne tudd nem szeretni.

Lily Evans
Indoklás: a sötétben is rezzenéstelen erkölcsi iránytű.

Yves McGonnagall
Indoklás: szokatlan, szemet gyönyörködtető színfolt a sötétben.

Az ősz shipje
Nora & Lucius
Indoklás: ez a két júzer csak elárasztott „eztnemláttamjönni” pillanatokkal ősszel, úgyhogy jelölés, indoklás, szeretet.

Az ősz OTP-je
[link1]Deena & Vérfarkasék[link2]
Indoklás: ó, egek, nem tudom, mi lesz ebből, rettegek, mi lesz ebből, és also, lenyűgöz, akármi is lesz ebből.

Megjegyzések
Szóval, ne kövezzetek meg, alapvetően tetszenek az új kategóriák, tökjó, hogy nem fókuszálunk romantikus kapcsolatokra, de nekem a plot és az OTP és a ship opciók nagyon sokban átfedik egymást ezek mind ugyanazok pepitában, ezért szórtam szét a négy jelölt-ötletemet, aki ilyen szépen tud mindenhova hármat, hát emelem a kalapomat…:”)

Meg hát, nem tudom, az utolsó hétben mennyire pörög fel ez a topik, de ha nem fog, szvsz érdemes lenne átgondolni eleve ezt a jelöléses rendszert, mert így tök jól körbehízelegjük egymást, ami persze, jól esik mindenkinek, de ha megnézitek a jelöltek listáját, elég egyhangú bizonyos tekintetben, és hát erősen alulprezentált is… Mondanám, hogy töröm a fejem korszakalkotó javaslatokon, de leginkább csak kritizálok, sajnálom. : (

Az ősz előtörténete
Thaddeus Fawley
Nem árva, mégis történik vele valami. Nem fogalmaz bonyolultan, ugyanakkor szavai bűvkörébe kerültem, míg olvastam, és szeretem, ha egy írás annyira leköt, hogy mással ne is foglalkozzak. Thaddeus előtörténete ilyen.
Konstantin Koldovstoretz
Orosz és medimágus. Egy olyan kombináció, egy olyan avialannyal és történettel, amit nem lehet nem szeretni. (Ajánlom mindenkinek.)
Rose Briar Drake
Bizonyára elfogult vagyok, mégis elképesztően örülök, hogy az oldal tagját képezi egy olyan karakter, aki szellemekkel foglalkozik. Kidolgozott, ötletes lap, nincs is mit indokolni, ami azt illeti.

Az ősz játéka
Mimi & Rhystar
Egyre kevesebb az olyan kapcsolat, mint az övéké. Az igazi apa-lánya viszony, ami sugárzik a reagokból, és úgy az egész topikból is, ha valaki beleolvasott akár egyszer is. Igazán szeretnivaló játék.

Az ősz női karaktere
Morgana Walsh
Jók az ötletei, bírja a strapát, és viszonylag gyorsan is ír - nem mintha ez lenne a legfőbb szempont. Kifejezetten tetszik a karakter stílusa, és ezt minden reagjában vissza tudja adni.

Az ősz férfi karaktere
Konstantin Koldovstoretz
A karakter az előtörténettől kezdve csodás, emellett pedig a user ontja magából a jobbnál jobb ötleteket, így nem is kérdés, hogy ő a jelöltem ebben a kategóriában is.

Az ősz arca
Drystan Haywards
Számomra maga Aneurin is különcnek hat, ezért nagyon jól illik Drystan karakteréhez, aki nem az emberek szeretetéről híres.
Arnold Till
Abszolút karakterhez illő a pb. Egy szakáll sok mindenről árulkodik. Ez esetben a precízségről és a tisztességes életről. Tökéletes választás.

Az ősz shipje
Bob Hughes-Hallett & Yeva McGonagall
Rendkívül furcsa kettejük kapcsolata, hiszen majdhogynem ellentétjei egymásnak. Bob (egyik énje) csendes, míg Yeva teljes mértékben a harsány, szinte bármin belelkesedő nő. Talán ezért is illenek egymáshoz, vagy ezért nem, mindenesetre én a következőkben is követni fogom a játékaikat.
Richard Avery & Rodney Lestrange
Egyszerűen aranyosak. Ugratják egymást, néha kicsit megsértődnek, de általában jókedvűek. Én nagyon kedvelem őket.

Az ősz OTP-je
Amycus Carrow & Antonin Prior Dolohov
Elsősorban a levelezős játékukra gondolok, hisz nagyon jó azt olvasni, ahogyan általában marják egymást, mégis látszik, hogy jóban vannak.